Négy napig turistáskodtunk a fővárosban Bével.
Mármint ez volt a cél, bejárni a lakóhelyünk rejtett zugait és a nevezetességeket, mint egy turista, a szállás ingyen van, repjegyre nem kell költeni, Budapest meg baromi szép!
Elképesztően izgalmas helyek vannak a városban. A legjobban az tetszett, amikor hezitáltunk útvonalak közt, mind teli az ízekutcájára/légiizére/tüzijátékra hömpölygő tömeggel, amikor egy huszárvágással átmenekültünk a még nyitott hídon, és egy hatalmas, gondozott, 30 hektáros ligetben barangoltunk órákig, kb. 10 emberrel találkozva.
35 fok, napsütés, világbéke.
Csuda helyen élünk! <3
Külön poszto(ka)t szentelnék neki, hátha valaki ihletet merít. :)
Aztán tegnap reggeltől rámborult minden, szívdobogástól aludni nem bírtam, már 8:30-kor bőgtem egy pláza eldugott emeletén, aztán jött sorba minden, és Anyu is ilyenkor kezdi. Nagyon szeretem, de hajlamos a mélypontokon mélyíteni, egy ponton kiabálva kiosztottam, ha már debilként kezel és beleokoskodik, mit csinálok épp szarul, ami nem könnyít, legalább önmagának ne mondjon ellent!
Úgyhogy a sárral leöntött kocsimból egy pasinak még be is mutattam a volán mögül.
Ja, és nincsen diagnózis.
Hazaérve bekaptam egy Saridont, és csak a cicára figyeltem.
Ezen az állaton nem lehet nem kacagni, annyira mókás kis bolond.
