Kurvasok munkám van, és mindenkit helyettesítek, és valaki úgy suny hozzám többórányi munkát, hogy egy cetlit nem hagy, hogy ő hagyta ott(!!!), kénytelen vagyok megcsinálni és holnap prezentálom a munkacsoportom anyagát az igazgatómnak és rohadt szép, de nem az van benne, amit kért/kértem, és meghallgatom mindenki eü dolgait (nagyon durvákat!) és heti ötször mondják a szemembe, hogy ezt is csináld meg, MERT RÁÉRSZ, és egyszerre kéne két emeleten lennem, de miért nem vettem fel a vonalast, ezért döntöttünk nélküled, és egy Word doksi 3 perc alatt nyílik meg és 5 kinyomtatni, és kétszáz ajtócsapkodás és mindenki itt dumálgat és nem bírok eljutni a végleges rendszerből félig-meddig visszamigrált nagyfos átmeneti rendszerig, pedig annak is holnap a határideje és közben meg velem kurvára nem foglalkozik senki és rettegek, hogy nagy baj van és fosok, és a szüleimnél voltam a héten és inkább szorongtam, nehogy megszólaljak, mert így is őrült vagyok apám szerint, és hülye döntéseket hozok (egyébként a világ legátgondoltabb döntéseit hozom), és ezt az arcombahajolva magyarázta ellentmondást nem tűrően, én meg átéreztem az egész gyerekkoromat, ahogyan a pofámbaismételte tucatszor, és Anyu nem fogad el normális ajándékot, de évek óta rinyál, hogy nélküle pocsék az élete kb., és egyik nagybátyám kórházba került, a másikat kemózzák, Nagyi sincsen jól, és akkor ismét elhangzott, hogy egyenként bogarásszak ki 150 adatot egy rendszerből, amiben az adatok fele nincsen meg és nem bírom.
Kimentem a lépcsőházba nagyon-nagyon bőgni.
Elegem van az életből.
