Végigolvastatott velem a segítőm egy rémunalmas könyvet, de vagy 300 oldal, amiből nem csak az derült ki, hogy igazi önálló, saját útját profin egyengető nő vagyok, aki saját lábán megáll a legtöbb helyzetben (a könyv szerint), hanem meglepetés:
A hideg kiráz a domináns férfiaktól.
Hát ezt eddig is tudtam. :D
A tegnap esti szépség is cuki játszópartner, okos, szarkasztikus, egyenrangú fél és nagyon meg tud nevettetni. A dominancia első jelétől nem bírok pasit komolyan venni, csak agyalok, mitől frusztrált szegény, de ezt ne rajtam élje ki.
Volt egy nem kelek fel mélypont hétfőn, a fogmosásig nem jutottam. Tegnap meg feladtam másfél óra shopping után. Na nem ajándékok, hanem melltartók magamnak, ami kb. lehetetlen küldetés, mégis lett 3 sportmelltartóm. Már ronggyáment a régi 1-2.
Egyébként a plázákban nincs döbbenetes tömeg még. Vagy mindenki megvette neten, szeptemberben? Az milyen ingerszegény élet, amikor néhány kolléganő már nyár végén az ajándékon agyal? Nincs adventig más fontos dolguk? És tárgyak helyett vehetnének élményeket, színházjegy, koncert, humorest, helytörténeti séta, wellness, szabadulószoba, szimulátorok, könyvutalvány, dehát mit várok tőlük...
Ma Hokis, segítőcsaj, az egyik évzáró tánc. Ha el tudok mászni odáig.
