HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Este

2017.11.22. 15:16 :: Tobber

Tegnap estére tört el a mécses. Utolsó kondi az edzőmmel, mától nem ott dolgozik. Búcsú a többiektől, akikkel együtt sportoltunk, mennek utána a másik terembe.

Már Judós3-ról beszélgetve is elpityeredtem, szerinte annyira éretlen, hogy évek múlva fogja csak fel, mennyit kapott tőlem. Mindent megadtam neki.

Aztán összeölelkeztünk többször, hiányozni fog, kedveltem.

Ő is, meg a Nagyfőnök nélkül is rendkívül fura dolgozni, Judós3 is hiányzik, túl sok a hirtelen változás hónapok, évek, Nagyfőnök esetén 11 év után.

Reggel egy cikkben láttam egy ismerős szót, ahogyan elneveztük a közösen vett sport kabalafiguráját, és azon tört ki belőlem a sírás, fél órát nem tudtam elindulni dolgozni.

Megszakad a szívem, annyira együtt éltünk, lélegeztünk, minden gondunkat megosztottuk, naponta hívott tízszer, bekísért, elémjött, körbeugrált, szerveztünk, terveztünk, betöltötte az estéimet, a napjaimat. És akkor hirtelen semmi.

Üresség mindenhol.

Felugranak az értesítései a telefonomon, napok óta nem irogatnak nők neki, az edzettjeivel, haverjaival csetel csak.

De biztosan nem szekálják még a nemmunkával, a kevés bevétellel. Amikor ott is rázendít a családja, akkor rájön, hogy nálam legalább tettünk is valamit.

Hányingerem van, szédülök, nagyon nem jó.

komment

Gyomor

2017.11.21. 13:33 :: Tobber

Ez a fránya gyomorideg csak nem múlik. Eddig az első fél nap, hogy nem bőgtem.

 

komment

El kéne költöznöm?

2017.11.21. 12:38 :: Tobber

Munka után Békával elmentünk vidékre tájékozottságunkat összemérni (eredmény: neki van, én csak ültem megszeppenve), ettem végre és nála is aludtam (nem vidéken).

Rájöttem, hogy tök praktikus nagy belmagasságú lakásban élni, nem látszanak olyan távolságból a pókhálók.

És ma nem kellett bevennem a nyugtatómat. Na jó, ezen nem a helyszínváltozás segített, hanem Béká, hála neki. :D

komment

Hétvége

2017.11.20. 16:41 :: Tobber

Jó kis hétvége lett volna, ha nem enne a bánat.

Pénteken Fotóssal randiztunk. Nem fértünk be a kedvenc éttermébe, kimentünk inkább forralt borozni a vásárba, tömeg, fények, illatok, hangulat, órákig fagyoskodtunk csacsogva. Aztán felmentünk hozzám, rendeltünk ételt, nálam aludt. Csak aludt. Én nem akartam többet, így volt kényelmes, összebújva, sutyorogva.

Értelmes, szorgalmas fiú (Judós3-mal egyidős), izgalmas munkával, tartalmas hobbival, céltudatosan és igényesen él. Rém nagy kontraszt!

Szép szőke, kék szemű, ebben is ellentéte az exnek. Mondjuk neki is szép alakja van! :D

Szombat délben ment haza. Kellemes fiú, élveztem minden percet vele.

Elugrottam bagettért és jöttek a cimborák főzőcskézni. Aki még nem tudott a szakításról, döbbenten nézett: 4 hete az esküvőn még annyi imádattal nézett rám, mi van?

Külön odajött hozzám mindenki, két konklúziót vontak le: vissza fog jönni és hogy a munka volt büdös neki.

Hát, éjjel visszasírom még, de nappal már ott tartok, 40%, hogy visszafogadom, 60%, hogy ha jönne sem. :D

Erősen változik...

Megismételtük a főzőtanfolyam receptjeit, fantasztikus ízek, mind kedvenc lett! Kicsit zombiként lézengtem köztük, de jó, hogy velem voltak. Közben épp ráírt Judós3 TCsV-re, hogy mikor megy edzeni, erre a hülye visszaírta, hogy épp nálam főzünk és hogy teljesen kivagyok, mert realizáltam, hogy ő már nincs. Na itt elküldtem TCsV-t a csudába, még ha így is van, ne sajnáltasson. Épp ezt is írta vissza, hogy sajnálja.

Műegyetemistának mácsóskodik, jót röhögök a két hülyén. :D

Naszóval kicsit örültem, hogy hazamentek, kitakarítottam a lisztfelhőbe burkolózott lakást, levitettem a srácokkal a pinyóba az esetleg még kellő Judós3 cuccokat.

Másnap Békával helyet cseréltünk a város két végében, mire rájöttünk, hogy nem konkretizáltuk, melyik terembe megyünk. Kompromisszumos megoldásként beültünk a fenszi kávézóba ebédelni. :D

Bejelentkeztem városnézős túrára Bével, szervezzük a következő barátozást, kerestem egy félspanyol tanársrácot, hogy skype-on gyakoroljam a beszédet, mert nem merek megszólalni.

Este kiszanáltam 50(!) pár cipőmet, tizenéves darabokat és egyszerhordott kényelmetleneket. Átnézetem Anyuval, nagynénivel és megy jótékony célra, minőségi, szép darabok.

Rendet rámoltam még egy gócponton, a következő hetekben meg akarom tizedelni az otthon porosodó sosem használt tárgyakat.

Annyira egyedül vagyok. Annyira nem értem, hogy akin ennyire látszott, hogy szeret, az egyszercsak lekapcsolja az érzéseit, mert nélkülem komfortosabb.

Ma irány vidék Békával, aztán befogad éjszakára, holnap munka után egy búcsúkondizás az edzőmmel. Szerdán Fotóssal randi, nagyon várom. Nagyon bírom a fejét. Az ilyen lelkes kissrácok szoktak eltűnni két héten belül, úgyhogy nem élem bele magamat. A hét többi része képlékeny, pedig nem kéne egyedül maradjak.

komment

Azt írja Műegyetemista a srác munkájára

2017.11.20. 13:02 :: Tobber

"Judós3 már csak az edzésre koncentrál". Ergo a szülei tartják el. Na ne már! :O

Gyanús, hogy az eddigi munkáit is szabotálta mellettem.

És hogy igaz, amit mondott, nagyon szeret. Csak én nem fogom eltartani és ezt tudta.

Felelőtlen alak, most mit mondjak?

komment

Fel kellett volna írnom

2017.11.20. 11:52 :: Tobber

...ahogyan az ütemtervet gondoltuk a szakítás után.

Judós3 felmond. Kétes csajok tűnnek fel a facebookon. Próbál túllépni és szabad lenni, bulizni. Örül a család, barátok. Nem akar még visszajönni, akármit is mondott szakításkor.

Aztán rájönnek, hogy három hét alatt három eldobott önéletrajz kevés a munkataláláshoz. Az edzői oldalát nem intézi senki, néha megoszt, azt sem lájkolja kutya sem. Realizálják, hogy mennyi energiát fektettem a gyerekbe.

Nagyjából ezt tippeltük, be is jött. Itt tartunk most. (TCsV és Műegyetemista szállítja az infókat.)

A következő pont lesz, amikor elkezd nőni otthon a feszkó, hogy semmit sem csinál, miközben a család másik három tagja meggebed a munkában.

Nincs bevétele néhány edzésen kívül, ám 60 000 Ft csak a kajája, plusz kondi, tápkiegek, ruha, gumi, bulik, alkohol, szivar. Otthonról nem tudják anyagilag ennyire támogatni. Meg nyilván nem is akarják.

Aztán a részegen ordítós hazajövetelek éjjel, a mindent eltörések. Az elbénázott randik. Apjával a napi balhék.

És akkor elkezd majd hiányozni a nyugodt és szépen menedzselt élete, ahol előrejutott és nem voltak ordítások. És szerették.

Erre a tippünk január közepe.

Addig esélyes, hogy nem is gondol a visszatérésre, végre szabad.

Azaz nem lesz az.

Az a nagy kérdés, hogy én akarom-e ezt visszavenni a nyakamba, csak azért, mert nálam nagyobb a nyugi. Hogy akarok-e ekkora terhet, amikor ő megúszásra játszik.

Már halványul a mindennapos cukiskodása, már nem izgat, hogy mennyit ugrált körbe, hozott enni, virágot, szívecskéket. Felriadok és nem alszom éjjelente, beugranak gyönyörű emlékek, tényleg a legszórakoztatóbb pasim volt. Baromi intenzív, sosem volt hasonlóm, lehet, hogy nem is lesz.

De ez sem lesz már olyan.

komment

Rinya

2017.11.17. 14:42 :: Tobber

Nem akarok megint minden estét egyenként megszervezni, ha nem akarok egyedül lenni. :(

Tele a naptár izgalmas és érdekes programokkal. De nyilván nem tölti ki az egész estét, éjszakát, reggelt.

Ma jön a fotós fiú, ottalszik, holnap átjön vagy nyolc barátom, meg három gyerek, még van, aki nem tud a szakításról, lesz hangulat. :( Nincs sok erőm velük lenni, de biztos jó lesz majd.

Vasárnap Békával kondi, vettem új edzésterveket az edzőcsajtól, még meggondolom, utánamegyek-e a gettóba.

Annyira szerettem, ahogy ez a kis hülye csacsog és betölti az egész napot, felére sem bírtam figyelni, de ott csipogott cukin. :(

komment

Magamnak

2017.11.17. 11:09 :: Tobber

Ma csak hajnali négytől agyalok szívdobogva, mi a franc történhetett.

Tegnap munka után kifárasztott az edzőm (aki kitalálta, hogy álljak bosszút mindenkin azzal, hogy elcsábítom a csini apukát, hehe, nem), aztán elmentem nagybevásárolni a tecsóba és mivel a két hete vett textilbőr nacimat kezdem kifogyni (-4,2 kg), vettem eggyel kisebbet.

Későn estem haza, hajmosás, csetek stb., alig aludtam így.

Hajnalban nézegettem a közös képeinket, sokszázat, mennyi programunk volt!!! És tényleg gondterheltebb lett az elmúlt hetek képein. Megvan Boldog Bobby a Jóbarátokból? Aki nem is boldog, ha nem iszik? Hát sztem Judós3 meg boldog és szórakoztató volt, amíg nem kellett sokat dolgoznia.

Megint felugrott az emailje éjjel, hogy csetje érkezett, megnéztem, kitől, új pályázó, megint egy harmincas, ez anyuka. Ahogy Béká fogalmazza: "libák, akik megye szépe versenyen is kiestek a selejtezőből". Most csodálkozzak, hogy ez az igénye, vagy nagy eséllyel szánjam, hogy csak ennyi jut?

Nem tudom, vissza akarom-e majd kapni, mert vágyom a régi kapcsolatra, ami tökéletes volt hónapokig (vagy szerintem ugye végig), de az már nem lehet ugyanaz. A f.szomba, minek hisztizte ezt el, lusta dög! :(

Hajnalban végigpörgettem pártucat tanácsadós cikket, mintha bármi lenne bennük, de az jó ötlet, hogy adok magamnak egy határidőt. Amikortól csak előre tekintek. Nem nézek rá az oldalára, nem nézem, hogy online-e (persze, hogy őt dobja fel elsőnek a cset, naponta órákat irogatott),és főleg leállítom a felugró ablakokat, hogy kik írnak neki (azt eddig sem néztem, hogy mit), és tojok bele, hogy jön-e, ahogyan megbeszéltük, vagy sem. Úgysem tőlem függ. De hogy emlékeztessem-e rá, hogy van közös színházjegyünk dec. 20-ra, vagy menjek el mással, hogy odaadjam-e az órát, amit imádna, hogy írjak-e legalább karácsonyra, nem tudom.

komment

Hehe

2017.11.16. 16:21 :: Tobber

És akkor előjön belőlem egy kis utálat, hogy délben posztol fotót, amint végzett az edzéssel az anyukájával. Csütörtök délelőtt. Tehát felmondott a jelenlegi munkahelyén is, az újat ugye nem fogadta el.

Ez egy barom.

komment

Kondi

2017.11.16. 16:08 :: Tobber

Állítólag én vagyok az egyetlen, aki nem követi az edzőnket jövő héttől az új terembe, ami a leggettóbb gettó közepén van Pesten. Ha kocsival arra kell mennem, lezárok mindent, eldugom a táskámat és sárgánál kilövök. Nemhogy kocsi otthagyva sötétben menve-jőve oda járjak. Szerintem a többiek hazudnak.

Megbeszéltük, az edzéstervekért szívesen fizetek, meg tudom oldani egyedül is, de szeretem az ő vezetését.

komment

Grrr

2017.11.16. 15:57 :: Tobber

Éjjel felébredek szívdobogásra, rettegésre, pörög az agyam, látom, mikor volt online, nem bírok aludni, nem akarok élni.

Kialvatlan vagyok.

Aztán elmegyünk a kollégákkal egyik kedvencünk szülinapi ebédjére és végigröhögöm az egészet és pont nem érdekel, hogy a bugyis liba levelei ugrálnak fel a telómon. Vajon hány napon belül kap hülyét az ezo hülyeségektől? :D (Nagy ezo/chemtrailes-troll a fiú...)

Jóképűújkollégával dumáltam, felvázoltam a szitut, ugyanazt mondja. 1-2 hónap, és hülyét kapnak otthon tőle, a lustulásától, ő unni fogja a buta libákat, belátja, hogy minden pontján előremozdítottam és nem mellesleg az értettségem és a szeretetem kell neki. Arra kér Jóképűújkolléga, hogy ne változtassam meg 180 fokban az élete minden pontját, mert esélyes, hogy ettől pánikolt be, hogy kötöttség a 8 órás munka, az edzettkeresés, a sulinyomásom, stb. :D

Jó, lehet, hogy sokat vártam egy fiútól, aki 22 év alatt semmit nem tett az asztalra, előttem nem voltak elvárások vele szemben, én meg fél év alatt a legtöbb tervét véghezvitettem vele.

Távolodik.

Azt sikerült kiboncolni, hogy gyerekkoromban sem ölelgettek, puszilgattak a szüleim, nem éreztették a szeretetet, pláne nem mondták (hiszen úgyis tudom...), a párkapcsolataimban is volt távolságtartás (hiszen úgyis tudják), a barátokkal sincs ölelés, puszi, a masszázst is utálom.
Valami gond lehet nálam az érintéssel, aztán jött egy fiú, aki ösztönből tudta, hogyan érjen hozzám, mi nem zavar, és igen, ez hiányzik leginkább.

A szeretet testi és szavakbeli kifejezése.

komment

Fordulhat a kocka?

2017.11.14. 13:30 :: Tobber

Szeretem kibeszélni a gondjaimat, jó hallani mások meglátását. Ma a lányokkal tartottunk kupaktanácsot, egy véleményen vagyunk mind. Nem lesz jó neki, és ha tényleg úgy szeret, ahogy mondta, visszajön.

Tegnap Anyuval beszéltem hosszan, meg az edzőmmel. Igen, azt látjuk, hogy most jönnek-mennek a kiscsajok, meg heti egy buli, de 1-2 hónap és hiányozni fognak neki az értelmes beszélgetések, a tartalmas programok, meg hogy valaki menedzselje, mert egyedül van és senkitől nem tud tanácsot kérni.

Viszont.

Vissza akarok-e fogadni egy olyan pasit, akinek én kellett erőszakoljam, hogy ideje dolgoznia menni, mert nem fogom eltartani? Mindig ügyesen fedezgette a közös bevásárlások felét, de nyilván ha egy kávézóba, étterembe akartam beülni, nem volt pénze. Én meg nem akartam kihagyni ezért, stb., stb. Öt állást találtam neki fél év alatt, ahová őt akarták.
Egynél elküldték próbaidő közepén, nem adott érthető magyarázatot, mert nagy szükség volt egy erős emberre, egynél a "főnök volt hülye", egynél két hét munka után a következő nap közepén hazaküldték, egynél most nincs bejelentve, ha ott maradt egyáltalán, 20 óra hetente és nem szépen beszélt a vendégekről. A legjobban fizetőnek, ahova a szakításunkkor vették fel, nem is jelzett vissza, hogy kösz, mégsem.

Akarom ezt az állandó stresszt, hogy nincs miből félretenni az Ő iskolájára, hogy meglegyen az Ő teljes végzettsége, vagy az Ő autójára, az Ő megtakarításaira? Hogy erőszakolni kell mindent?

Imádnivaló fiú, mindenki szereti*, de ő nem a gyerekem, 22,9 évesen oldja már meg az életét. És magától nem oldja.

Anyu emlékeztetett, hogy én 23 évesen mit csináltam:

Elkezdtem a másoddiplomát a Közgázon, kemény munka mellett, amiket mind magam kerestem, jelentkeztem, felvételiztem, gürcöltem éjjelig. Már javában spóroltam a lakásomra. Évek óta külön (pasival) éltem, magam fizettem a nyaralásaimat, cigimet, mindent.

Szerintem ez a normális. No és akkor kell nekem valaki, aki nem jön rá, hogy tennie kell az előrejutásért, a szakmai fejlődésért, az ügyfelek felkutatásáért, anyagi előrejutásért?

Egyelőre hiányzik, hogy így szeressen valaki. De nem tudom, más hiányzik-e belőle.

*Azt mondta az edzőm, hogy engem minden edzettje szeret, kérdezik, hol vagyok mostanában, mert olyan pozitív a kisugárzásom, szeretnek velem lenni. Hát de cuki! :) Ő is azon a véleményen van, ha valaha Judós3-nak benő a feje lágya, rájön, hogy ennyi pozitívat és előrelátó lehetőségeket nem kap meg sehol máshol, pláne otthon. És hogy a karrierjében sehol nem tart, így nem is fog. Pedig ő is mennyit segített a fiúnak anno!
Ez a srác hülye.

komment

Annyi

2017.11.13. 16:13 :: Tobber

Annyi bókot kapok a cégnél! :)

Sosem írok róla, pedig nagyon sokan olyan jó véleménnyel vannak rólam, hogy még a szemembe is mondják, pedig tudják, hogy nem bírom az ilyet. :D

Ezt csak ma:

"Neked nagyon jó természeted van, Tobber. Gyors, kellően nyers és humoros vagy, én ezt bírom. Jól meg leszel, bárki is lesz a főnököd. Azért szurkolok, hogy gyorsan megtaláljátok a közös hangot."

"Jaj, ne idegesítsél, bakker, szerettem veled dolgozni." - Vele én is sajnálom, ha már nem.

"Annyira kreatív vagy, mindig megoldod a megoldhatatlannak tűnőt!" - :D Mondjuk ő a múltkor mesélte, hogy már majdnem leszbikus lett, amikor a döntése éjjelén megismerte a férjét. Azért engem biztat. :D Lüke a nő.

"Ugye te maradsz nekünk?"

De úgy általában ragaszkodnak hozzám a legtöbben, meg magabiztosnak, erősnek és talpraesettnek tartanak. Aki mindig hamar megoldja a gondjait és megtalálja a legjobb megoldást a cégnél, magánéletben is. Még arra is engem kértek meg anno, hogy az izzadtságszagú gazdasági vezetőnknek szóljak, hogy mosakodjon gyakrabban, mert én annyira diplomatikus vagyok. Megmondtam, azóta nem is olyan. Mondom én, hogy csak a blogon és a Papírkutyáknak rinyálok...

De ezt a kis köcsögöt nagyon szeretném visszakapni az életembe. Imádtam, ahogyan tud szeretni.

Reggel ráírt az apja. Miért nem otthon beszéltek, nem otthon aludt? Nem, nem olvasok bele a levelezésébe, nem korrekt, elég azt látnom, hogy ki ír neki. Az sem túl korrekt, de nem fogom leállítani.

komment

Tegnap

2017.11.13. 14:54 :: Tobber

Tegnap elmentem volna nemtudomitthogyhivják G-vel ebédelni, anno szeretőm volt. Aztán ő bekajált reggel, én nem eszem, úgyhogy átjött hozzám, beszélgettünk, elmesélte a terveit. Meg csináltunk egyebet.

Aztán találkoztam egy fotós fiúval, készített rólam pár őszi urbánus képet, szépek lettek. A képek, én közepes vagyok rajtuk.

Aztán órákig kávéztunk, majd megbeszéltük, hogy jön, hogy fotóz megint a héten.

Megérkezett a déli postával a Judós3-nak rendelt kínai óra, amit nagyon akart. És irtó jól néz ki!!! Annyira várta már!

Most mit tegyek? Várjon a sutban? Küldjem át neki? Áh, megláttam és megint elbőgtem magamat.

A p.csába, mikor leszek már jobban? Hányingerem van, remegek, sírok, zombiként kószálok. Olyan üres minden.

Minden okosságot megcsinálok, hogy jobb legyen, nem írok rá (az okos??), terveket írok magamnak, eljárok barátokkal, randizgatni, fogyok, csinibben öltözöm, lemegyek mozogni, mind, hogy eltérítsem a gondolataimat, mi a fenét kéne még tegyek? :(

komment

Nem kéne

2017.11.13. 13:00 :: Tobber

Nem kéne agyalnom annyit.

Este Judós3 feltett képeket, két haverjával séta.

Látom, hogy új a frizurája, frissen vágott (ő az első alvás után dróthaj lesz). Látom, hogy a kisbugyisfotós csaj lájkolta.

De azt is látom, hogy a kezében van egy zsepiből hajtogatott rózsa, amit nőknek szokott ismerkedés gyanánt osztogatni. Vagy ott kértek meg valakit a fotóra és nekiadta kedvességből, vagy nem hiszem, hogy vitt egy csajt magukkal haveroknak bemutatni, mert a gáz kopott műbőr cipője volt rajta, amit nem is engedtem hordani. Sportos ruhával. Csak nem abban menne! Csak nem mutatna még be senkit, nem? :O

komment

süti beállítások módosítása