...ahogyan az ütemtervet gondoltuk a szakítás után.
Judós3 felmond. Kétes csajok tűnnek fel a facebookon. Próbál túllépni és szabad lenni, bulizni. Örül a család, barátok. Nem akar még visszajönni, akármit is mondott szakításkor.
Aztán rájönnek, hogy három hét alatt három eldobott önéletrajz kevés a munkataláláshoz. Az edzői oldalát nem intézi senki, néha megoszt, azt sem lájkolja kutya sem. Realizálják, hogy mennyi energiát fektettem a gyerekbe.
Nagyjából ezt tippeltük, be is jött. Itt tartunk most. (TCsV és Műegyetemista szállítja az infókat.)
A következő pont lesz, amikor elkezd nőni otthon a feszkó, hogy semmit sem csinál, miközben a család másik három tagja meggebed a munkában.
Nincs bevétele néhány edzésen kívül, ám 60 000 Ft csak a kajája, plusz kondi, tápkiegek, ruha, gumi, bulik, alkohol, szivar. Otthonról nem tudják anyagilag ennyire támogatni. Meg nyilván nem is akarják.
Aztán a részegen ordítós hazajövetelek éjjel, a mindent eltörések. Az elbénázott randik. Apjával a napi balhék.
És akkor elkezd majd hiányozni a nyugodt és szépen menedzselt élete, ahol előrejutott és nem voltak ordítások. És szerették.
Erre a tippünk január közepe.
Addig esélyes, hogy nem is gondol a visszatérésre, végre szabad.
Azaz nem lesz az.
Az a nagy kérdés, hogy én akarom-e ezt visszavenni a nyakamba, csak azért, mert nálam nagyobb a nyugi. Hogy akarok-e ekkora terhet, amikor ő megúszásra játszik.
Már halványul a mindennapos cukiskodása, már nem izgat, hogy mennyit ugrált körbe, hozott enni, virágot, szívecskéket. Felriadok és nem alszom éjjelente, beugranak gyönyörű emlékek, tényleg a legszórakoztatóbb pasim volt. Baromi intenzív, sosem volt hasonlóm, lehet, hogy nem is lesz.
De ez sem lesz már olyan.
