Jó kis hétvége lett volna, ha nem enne a bánat.
Pénteken Fotóssal randiztunk. Nem fértünk be a kedvenc éttermébe, kimentünk inkább forralt borozni a vásárba, tömeg, fények, illatok, hangulat, órákig fagyoskodtunk csacsogva. Aztán felmentünk hozzám, rendeltünk ételt, nálam aludt. Csak aludt. Én nem akartam többet, így volt kényelmes, összebújva, sutyorogva.
Értelmes, szorgalmas fiú (Judós3-mal egyidős), izgalmas munkával, tartalmas hobbival, céltudatosan és igényesen él. Rém nagy kontraszt!
Szép szőke, kék szemű, ebben is ellentéte az exnek. Mondjuk neki is szép alakja van! :D
Szombat délben ment haza. Kellemes fiú, élveztem minden percet vele.
Elugrottam bagettért és jöttek a cimborák főzőcskézni. Aki még nem tudott a szakításról, döbbenten nézett: 4 hete az esküvőn még annyi imádattal nézett rám, mi van?
Külön odajött hozzám mindenki, két konklúziót vontak le: vissza fog jönni és hogy a munka volt büdös neki.
Hát, éjjel visszasírom még, de nappal már ott tartok, 40%, hogy visszafogadom, 60%, hogy ha jönne sem. :D
Erősen változik...
Megismételtük a főzőtanfolyam receptjeit, fantasztikus ízek, mind kedvenc lett! Kicsit zombiként lézengtem köztük, de jó, hogy velem voltak. Közben épp ráírt Judós3 TCsV-re, hogy mikor megy edzeni, erre a hülye visszaírta, hogy épp nálam főzünk és hogy teljesen kivagyok, mert realizáltam, hogy ő már nincs. Na itt elküldtem TCsV-t a csudába, még ha így is van, ne sajnáltasson. Épp ezt is írta vissza, hogy sajnálja.
Műegyetemistának mácsóskodik, jót röhögök a két hülyén. :D
Naszóval kicsit örültem, hogy hazamentek, kitakarítottam a lisztfelhőbe burkolózott lakást, levitettem a srácokkal a pinyóba az esetleg még kellő Judós3 cuccokat.
Másnap Békával helyet cseréltünk a város két végében, mire rájöttünk, hogy nem konkretizáltuk, melyik terembe megyünk. Kompromisszumos megoldásként beültünk a fenszi kávézóba ebédelni. :D
Bejelentkeztem városnézős túrára Bével, szervezzük a következő barátozást, kerestem egy félspanyol tanársrácot, hogy skype-on gyakoroljam a beszédet, mert nem merek megszólalni.
Este kiszanáltam 50(!) pár cipőmet, tizenéves darabokat és egyszerhordott kényelmetleneket. Átnézetem Anyuval, nagynénivel és megy jótékony célra, minőségi, szép darabok.
Rendet rámoltam még egy gócponton, a következő hetekben meg akarom tizedelni az otthon porosodó sosem használt tárgyakat.
Annyira egyedül vagyok. Annyira nem értem, hogy akin ennyire látszott, hogy szeret, az egyszercsak lekapcsolja az érzéseit, mert nélkülem komfortosabb.
Ma irány vidék Békával, aztán befogad éjszakára, holnap munka után egy búcsúkondizás az edzőmmel. Szerdán Fotóssal randi, nagyon várom. Nagyon bírom a fejét. Az ilyen lelkes kissrácok szoktak eltűnni két héten belül, úgyhogy nem élem bele magamat. A hét többi része képlékeny, pedig nem kéne egyedül maradjak.
