Bocs, hosszú lett az előző.
Persze, szeretném, ha velem lakna. De annyira rohadt fárasztó volt munka után minden este vagy az aktuális munkakeresésével foglalkozni, vagy egyszer 3, egyszer 4 hétig minden este a tételeit kidolgozni vele, magolni vele, a vizsga után edzetteket keresni, marketingelni, én vezettem az edzői oldalát, én szerkesztettem a szórólapjait, vágtam, ő meg annyira nem fárasztotta magát, hogy kitegye szépségszalonokban, szórólapozzon a közeli három sportolóhelyen, áh.
Mindent én végeztem el helyette az életében.
Övé a mosás, teregetés, konyha volt, mondjuk azt vitte is becsülettel. :D
Szar, hogy nincs otthon senki este. De amikor visszajönne, akkor szigorúan a jólkereső munkával, megpörgetve a karrierjét, spórolva a célokért fogadnám csak vissza. És havi egy nyitott hétvégével.
Anyagilag is elég megterhető volt a sok drága program február óta, még ha a nagyrészét feleztük is. És irtózatosan sokat evett, fél fizu ráment a bevásárlásokra.
Minuszba ment a folyószámlám, a megtakarításomoz semmiképpen nem nyúlok, viszont nem akarok a banknak kamatot fizetni, ezért megpróbálok céges kamatmentes hitelt felvenni és törleszteni. De akkor esélyes, hogy tavasz végéig maradnom kell a cégnél. Mármint ha rajtam múlik...
A fülem ketté áll, annyi a munka, el is vagyok maradva. És akkor ott a fúrás, a feszkók, a szemétkedések. Tényleg nagyon hiányzik.
