Aludni akarok!
Tegnap nagyon szórakoztató suli után még csavarogtunk kicsit Judós3-mal, megnéztük a pocsék meccs végét, főztünk, mosogattunk az éjszakában, lepihentünk és szótároztam, tanultam, megint 4:55-kor keltünk, ő mert munka, én meg úgysem bírok visszaaludni, és kimerült vagyok, és túlórázom, mert úgyis a városban maradok, fél nyolckor színház messze, amiről senki (inc. google) nem tudja, meddig tart és ez idegesítő és mindjárt találkozunk az első és második spanyol tanfolyam bandájával, akikkel inkább csacsognék, de színházba, ugye, és akkor megint éjjel érek haza és hajmosás, és még Judós3-mal is akadozik a kommunikáció, azaz ő übercuki, én meg bizalmatlan, és az anyja fogja hazadobni, de fel ne menjen, mert irtó kupi van, mert arra aztán semmi erőm, hogy minden este szétmaszatolt konyhát takarítsak Judós3 után, aki rémálom, mennyire koszolva főz minden áldott nap, és aztán megint kelünk hajnalban és akkor megcsinálom a maradék leckét holnapra és megint munka és főnök és újabb nyakunkbasózott két feladat, el nem vesznek belőlük, de fizu nem több, suli megint, napi 2-2,5 óra tömegközlekedés/caplatás, én meg csak sétálni akarok céltalanul, lehetőleg még nappali fényben, meg sportolni, meg táncolni, meg legfőképpen nyugiban aludni, mert vonszolom magamat és ez így megint nem jó.
4 éve ilyen helyzetben állított meg végül három térd- és egy gerincműtét. Most inkább magamtól kéne leállni, mert azok nagyon fájtak.
