Ilyen hétvégét mindenkinek. :)
Pénteken hajnalig tanultam (jó, ezt nem kívánom), mert kezdődött a spanyoltanfolyam.
Négy óra egy igazi középkori spanyol mesehőssel vicces. Én vagyok a nünü a fél éves nyelvtudásommal, mellettem egy már középfokú nyelvvizsgát letett lány ül! :O Hát, morogtam, hogy visszahúztak az eddigi szomszédaim. Na ő nem. :D Fel kell kötnöm a gatyámat, mert mindenki profibb nálam, több év előnyük van.
Anyu szerint szeretem a kihívásokat.
Aztán Béká elémjött, lementünk a Balcsira kiélvezni a vénasszonyok nyarát koraőszi napsütést, wellness, romantikus kastélyszálló csodás kerttel. Pihenés, vodka, aminek hatására Béká németül tartott felolvasást az ágyban, álmomban nevetés, séták a csípős időben, nagyon ránkfért. Meg a wellness is. Szinte senki nem volt rajtunk kívül, nyugi, vízcsobogás, szaunák, medencében sakktábla. Megesett, hogy kimásztunk a mobilhoz leellenőrizni a játékszabályokat, két komoly meccset lenyomtunk. 30 éve nem sakkoztam.
Betermeltem három disznónyi zsírt a hétvége alatt, cigánypecsenyét a kedvenc éttermeim egyikében az őszi napsütötte teraszon, bacont, pizzát, meg égetett szeszt, ki voltam éhezve. Szabadalmaztatjuk, mert egy grammot nem híztam, pedig pms.
Aztán volt olyan, hogy a Hervisben a biztonsági őr a teljes nevemet köszöntött, elég meglepő élmény: a régi céges biztiőrünk. Végigpletykálta a vásárlásomat, cuki.
Volt glamour nap, van két cipőm, télikabátom, felsőim.
Volt olyan, hogy megtalált egy régi HR-esünk, hogy ugyanilyen pozícióba keres embert, érdekel-e engem, vagy tudok-e valakit. Mennyire menő dolog. Hátast dobtam a fizutól, nálunk csoportvezetők kapnak közel ennyit. A világ végén van, én meg már uuuuutálok naponta ennyit tömegközlekedni, úgyhogy köszönettel nemet mondok, de a kapcsolatot megtartom azért...
Azóta munka, sok, mert a Nagyfőnök egy káosz. És ismét rámsóztak három nagy feladatot, mert minden xart a cégnél én kapok, levenni semmit nem vesznek rólam.
Nálam aludt A Test Aki Gyönyör Arcú is, másik nap egy új és szép filozofikus beállítottságú fiú.
Volt, hogy azt hittem, a második jött vissza valamiért, de a házunk büdösbanyája nem túl nájas szomszédasszony csöngetett kora reggel, hogy gallyaznak az utcában, álljak el a kocsival. Összekaptam magamat, hogy akkor indulok is dolgozni, mire lerohantam, már el is mentek, akkor már lekocsikáztam a metróig...
Letöltettem Jóképújkollégával egy bő százezer forintot érő spanyol hanganyagot (mert én annyira törvénytisztelő vagyok, nem szeretem a filmeket/zenéket, hogy azt sem tudom, hogyan kell letötleni bármit), tömegközlekedve tudok gyakorolni, imádom.
Ma két illatozó doboz várt az irodaasztalomon, a srác készített máj- és töpörtyűkrémeket, azzal lepett meg.
Jó, hogy diétázom, nyami. Ezt hitelesen elő is tudom adni, amikor lelkesen tuszkolom az ábécé pénztáránál a vörösbort és a fél kilós kenyeret a sporttáskámba, amit a bolt előtt az üvegfalon át Béká döbbenten figyelt, épp arrajárt. Izzadva magyarázkodtam, hogy a szüleim 45. házassági évfordulójára viszem, meg a kenyeret is ők kérték... :D
Aztán Békával kibeszéltük az életet a parkolóig, mert félszavakból is.
Szüleim hazaértek A Városból Ahová Költözöm Majd Egyszer, de nem néztek nekem állást.
Aztán volt olyan, hogy a fogyásomról feltettem egy érdekes képet az életmód csoportba (nem magamról), pár óra alatt 170 lájknál jár.
Szombaton munkanap, hurrá, vasárnap pihi (=takarítás, pakolás, mosás, szómagolás, szokásos), aztán jövő hét vége négy nap öröm, közte négy óra a vicces tanárral, meg egy idei utsó bográcsozós kirándulás a cimbikkel.
És aludni akarok.
