És akkor végre tudnék dolgozni, mert özönlenek a feladatok, a fix munkáimat már el sem tudom végezni.
Zsibvásár kiabálás, zajongás a környezetem, fáradt vagyok és elégedetlen.
Amikor váratlanul az érdekképviseleti szervezetünk általam beépített embere lelkesen gratulál, hogy hallja mindenkitől, én lettem egy új, sürgős és nagy projekt projektvezetője.
Én.
Levert a víz.
Nekem senki nem szólt.
És nem is fér az időmbe.
De nem is akarnám.
Utolsó cseppek gyűlnek a pohárban, ez lenne a végső.
Elkezdtem nem túl higgadtan telefonálgatni. Felfejtettem a szálakat: tényleg szóba jöttem, de végül nem az én nyakamba sózták.
Bakker!
Már végiggondoltam, hogy hogyan mondok fel.
