Nekem nem szoktak normális napjaim lenni, ezért nagyon értékeltem a csütörtököt.
A nagy táncolás után remekül aludtam, a cégnél igaz, kirúgtak pár fontos embert, de nincs befolyásunk az eseményekre, ezért már nem tudunk aggódni, csak szomorkodni miatta.
Én alapból egy ablaktalan, neonfényes helyen dolgozom, használt légkondis levegőben, de kikéredzkedtem főnökeimtől délután, hogy D-vel összefussak két munkahelye közti rohanásban. Kiültünk az őszi napsütésben a felújított térre, néztük a Dunát, napoztunk, kávéztunk. Imádtam, hogy látom a napot hétközben!
Munka után a céges torna, amit, úgy érzem, érdemes megszerveznem hetente, mert tehetséges a nő.
Aztán celebspotting, Hirtling István és két politikus, majd leárazott drága liszt és finom salátaalap, séta és nyugi.
Hazaérve lement egy adag mosás, kitakarítottam a hűtőt, rendetraktam, összepakoltam a hétvégére, megnéztem a főzősversenyt valós időben, kicsit bütyköltem és szépültem, tízkor aludtam.
Szerintem évek óta nem volt ennyire normális napom.
Aztán másnap egy parasztpixánk háromszor ment el úgy mellettem, hogy beszéltem hozzá és le sem szarta, rám sem nézett, én ilyet nem nagyon láttam még, nem bántottam meg sosem, sőt, épp neki segítettem valamiben, amiben vártam a válaszát. Majd negyedjére is megállítottam, akkor kiakadt valami követhetetlenen, akkor már nálam is szakadt a cérna, úgy gondoltam, ezt már nem oldhatom meg asszertíve, mert nem is figyel.
Valakinek (=nem én) nagyon d.gnia kellene már.
Egész este hivogatott, hogy elnézést kérjen, írt, meg másnap fél órát hallgattam, hogy szégyelli magát. Leszarom. Én meg végigbőgtem a péntek délutánt és hezitáltam, menjek-e egyáltalán a kollégákkal szervezett hétvégézésre.
Amit Csinikolléga sunyiban visszamondott, jobb is volt nélküle, aki tudja az előzményeket, bólogat, velem ne kezdjen ki ott ismét, mert koppan.
Fárasztanak ezek a pasik, T is idetartozik, még ebben a hónapban el akar menni wellnesshétvégézni. Hát nekem hozzá sincs kedvem, pedig a fejét nagyon bírom, de nem fogok liezonba kezdeni.
Helyette kollégák, Balaton, cuki gyerekek, sütés, bogrács, társas és pálinka, gyönyörű ősz és finom sütik, már amit ehetek.
Tegnap délután meg D-vel lófráltunk, sütögettünk, erkélyen napoztunk és virágokat vettünk oda, jobban örülnék, ha kevésbé lenne hullámzó a környezetem.
---
A maradék levest lefagyasztottam, tropa a gyomrom, most már végképp nem tudom, mitől. Ma a minimál grillezett csirkemell mellé viszont jócskán megpakoltam a dobozkámat reggel, a csicseriborsókrém mellé készítettem egy salit fejes káposztából, radicchio salátából, endíviából, sárgarépából, paradicsomból, kukoricából, erős paprikából, szezámmagból, olivaolajjal, még 2-3 összetevőt akartam, de az talán már tényleg túlzás lett volna.
---
Kolléga megkérdezte, hogy mitől lesznek olyan szép formájúak a sütidekorációim. Kinyomóforma, pogácsaszaggató, mézeskalácsfigurák, derelyevágó? Nincs titkom, de profin nézhet ki, mert Kisfőnök feleségének kínáltam, hogy én készítettem és megkérdezte: összeragasztottam két kekszet? Nem, én készítettem a kekszet is.
---
Kicsi a világ, amiben régi hobbicsoportom vezetője vezet másik csoportot: D annak tagja. Meséli, hogy lesz esküvő: tudom, egy kolléganőm is tag, mesélte.
---
Azt meséltem, hogy O kolléganőjével egy házban élek?
