Résztvettem egy női esélyegyenlőséget boncolgató fókuszcsoport megbeszélésen. Hozhattuk a saját véleményünket, gondoltam, itt az idő az egyenjogúság témájában évek alatt elolvasott sok könyv, blog tudását csillogtatnom, kedvenc hobbitémám.
Tanácsadó cég, akkora sztereotípiákkal, felszínes sémákkal dolgoznak, hogy a csoport nagy része inkább őket győzködte, hogy nem ezen múlik a női egyenjogúság. A fiúk is. Szerintem nem nagyon izgatta őket, dehát min csodálkozom.
Amikor pedig fél mondatban megjegyeztem, hogy nem a vállalati kultúránk, hanem főképp nemzetünk kultúrája elmaradott (lásd még: csak anya jár gyerekekért reggel-este, bevásárolni, rokont ápolni, egyedülmarad a háztartás nagyjával és hálás lehet havi egy mosogatásért - tisztelet a növekvő kivételeknek, persze!) akkor a pasik bólogattak a leghevesebben. Okos pasikkal vagyok körülvéve.
Most gondolkoztam el, hogy mennyire hiányzik a mindennapokból az értelmes beszélgetés. Naponta többtucat emberrel beszélgetek, de a legtöbb dögunalom és buta, és/vagy engem tart butának értelmes témához, de értelemes érvelésekkel 90%-ban neten találkozom. Pörgős, frappáns agyakkal (ahogy Imre anno jellemezte: "közülünk való") még ritkábban.
Gyakrabban facebook tematikus csoportokban. Néha azokkal elmélkedve, akikkel IRL unalmas témákat hozunk.
Értitek?
---
Annyira, de annyira gyönyörű cipőt találtam magamnak. Épp vonalban voltam az Anyukámmal. És nem engedte megvenni. Pedig csak 11 cm-es sarka van.
Nem kellene erőltetni, tudom, de úgy szeretek magassarkúban rohangálni. Ha bkv-n, kertvárosi battyogáshoz nem is, az irodában nagyon.
---
Eljött az idő, hogy a cégnél is bolyongok. Pedig sok meló, pánik, Kollegina szabin. Ez nem szokott jó jel lenni, közeleg valami mélypont. :S
---
Netpincér kérdés:
Mit tennél, ha repülő robot szállítaná ki a pizzát?
...és NEM mindenki szavaz az eltenném a robotot is verzióra!!
---
A spéci diétámmal (ja, amitől hízok) egyidőben a harmincsok éve tartó komoly pollenallergiám alig jön elő, 2-3 naponta egy gyógyszerrel és az orrsprayvel simán kibírható a városban.
Látok összefüggést.
Így látok még reményt, hogy macskás vénkisasszony lehessek.
---
Megvan Marvin, a Valódi Egyedi Személyiséggel ellátott prototípus robot a Galaxis útikalauzból*, akit bolygónyi agya ellenére vendégkísérgetésre használnak? Szerény párhuzammal engem tegnap azzal bíztak meg, hogy főnököm hibásan szignózta egy iratunkat, fessem már át, másolgassam addig, amíg nem látszik, hogy ráírja a helyeset. Dicséretet is kaptam érte, meg mindent. Párhavonta megvillantanak ilyen remek feladatokat, hiába bizonyítok értelmes frontokon. :D (Jó, ezen is röhögtünk, kéne egy Mancika nekem, elveszik az időt a remek SAP faszakodásoktól.)
*The Big Bang Theoryben - magyar fordítás: Galaxis útikönyvek. Bammeg! Az Agymenők annyira szar magyarul, a poénok fele elvész, a fordító még a fenti alapművet sem ismeri és egyik szinkronszínésznek sem tűnt fel, mint ahogy a karakterek lényege veszik el Raj tökéletes beszédével, Sheldon érzelemkifejezős magyar hangjával, nem beszélve az amerikai űrhajós (Massimino, tényleg amerikai űrhajós!) néha átváltó orosz akcentusáról. Azt hogyan? Eddig csak a szinkron előtt megnézetteket követtem angolul, de így újrakezdem az egészet!
---
KA, kedvenc esztétám nyúz, miért nem bírom a mozit, ha a színház szórakoztat. Hát most elmentem Őszhalántékkal moziba, lakáson kívüli programunk a kezdeti kalandozások óta nem voltak. És vicces vele mozibamenni, mert okos és humoros. És hazakísért éjjel.
Nos a mozi: kb. tíz perc után volt hányingerem a villogó fényektől, iszonyat hangerőtől, levegőtlenségtől, tömény pattikukiszagtól, a széktámlám rugdosásától, a mellettemülő nyitott szájjal csámcsogásától. Hallottam a lövöldözős sci-fi ellenére is. A film viszont egészen szórakoztató volt a maga egyszerű módján (sci-fitől mindig bonyolultságot várok, az elmúlt 15 év ritka filmnézései is sci-fik voltak), és SPOILER! Cruise megint megmentette a földet, mint a Világok Harcában.
Hát szóval... Az egész nap természetes világítás nélküli, ám vakító neonfényes, állati zajos irodában ülve(!) eltöltött légkondis fagyoskodás után nekem ilyen kikapcsolódás totál nem hiányzik, a napot alig látom, melegben sosem vagyok, csendet akarok és természetet és főképp nem ülni így gerincműtét után még két-három órát szórakozásként. Ezerszer szívesebben jegeskávézom feltett lábbal vagy az ágyra dőlve a tetőteraszomon egy könyvvel, barátokkal, rigókat hallgatva (van egy totál bepörgött rigónk, meséltem már?) lenyugodni, átmelegedni, csillagokat nézni. Eljátszottam a gondolattal, hogy kint hasonfekve nézem a laptopon a sorozatokat fülhallgatóval... Aha. Az összes ízeltlábú odasereglik a környékről a fényére.
