Az elmúlt napokban két bankszámlámat szüntettem meg.
Kollegina jött át három órát szórakoztatni.
Aztán vissza a nagylányával.
Őszhalánték jött át órákat szórakoztatni, végre volt időnk egymásra.
Járt itt unokatesó keresztgyerekkel, majd csak a másik gyerkőccel.
Ma volt nagy ikea bevásárlás, végre nem magamnak vettem növényeket.
Megjöttek a neten rendelt növényeim is.
Főztem minden nap újakat és kikísérleteztem pár 20 perces kaját rohanós hétköznapokra.
Jártam a dokinál, 2-3 nap múlva mehetek úszni végre, új úszószemüveg és -sapka már vár.
Szoliztam.
Sikerült vennem két maxiruhát, egy szoknyát, egy rohangálósnadrágot, sálakat, ékszereket, nyilván.
Szerváltam három színházjegyet Anyu ötyéjének és ígéretet jegyre saját érdeklődésemnek.
Már kétszer be tudtam ülni kávézni.
Leszerveztem egy limonádézást.
Ma még monstre varrás, ötletem sincsen, hogyan fejezzem be, amit holnapra készítek.
Holnap szűkcsaládi (10-12 fős) buli, persze az egész város lezárva, Bessenyei elmehetne például hegyet mászni, azt nem a várost keresztben lezárva csinálná.
Arra még sütnöm is kell (nem a repülésbemutatóra, a zsúrra).
Aztán lesz a négyesünnepben társasjáték buli.
Aztán TCsV megtanít egy specialitására, amit csak ő tud finoman megsütni.
Aztán lesz még egy éttermezés, nyaralástervezés, vasárnap Anyák napjázás és még minimum két uszodának bele kéne férni valahová. Meg hajfestésnek (mert bejelentkeztem fodrászhoz vágásra, szóval mégis illene), főzésnek, tonna levél megválaszolásának, hétfő estéről lerázott Té és Pé kiengesztelésének, vasárnapról lerázott Szomi kiengesztelésének, készíteni neki tetsző varrást egy csajszinak, aki nem akar pénzt elfogadni egy cuccért, és jó lenne újra megtalálni a kedvenc farmeromat a méretemben.
(Na itt valahol este hatkor beájultam, aztán órákkal később sokkolt, hogy még millió dolgom van holnapra, igazi királyság lesz. lásd majd fb!)
Hétfőn végetér a majd' két hónapos táppénz, erről írtam a bentieknek, amire vérmérséklettől függő örömködős válaszok jöttek vissza (illetve kedvenc kolléganőm meggyőződése szerint egész nap Rabszolgasorsot néztem és mindent el kell meséljem (nem) ).
Ide nekem a káoszt és a folyamatosan változó feladatokat, elvárásokat, soktucat kollégát és vééégre felöltözhetek szépen, sminkelhetek és bár a legnagyobb élmény a két hónapban az volt, hogy nem kellett melltartót hordanom, még azt is elviselem, csak legyen már egy kis élet!
