Miután a cégnél kiborultam, pms-em is volt és hőemelkedésem a megfázástól, hazamentem és nem emlékszem az estére, filmszakadás. Annál jobban a hajnalra, amikor a vécén reszkedtve görcsöltem és az ájulás szélén lavíroztam. Ez kitartott némi görcsoldóval estig, de beprogramoztam a tudatalattimba, hogy vasárnap jó nap lesz, szóval egészségesen keltem, zserbót sütöttem, aztán nagycsaládi óriásebéd, aztán jó kis gyurmatanfolyam, ahol egészen profi tárgyakat sikerült kreálni, aztán a depis lány lemondta az estit, így nem kellett az utca végéből átmennem a város másik végibe, csak az utca másik végibe.
Ott kicsit már agonizáltam, de jó zene és társaság és félálom-gyorstáncok közt vergődve kihúztam estig, ma Anyukám, keresztanyám aggódásának hála nem halok éhen és még van vagy nyolc cukorbombám a hűtőmben.
Most már tudom, mire költök decemberben, szakbolt feltérképezve, fizunap irány az új eszköztár beszerzése.
Ötvenes zenekarvezető lecseszett, miért hiányoztunk a szombati nagy fesztiválról, megköszöntem érdeklődését (nem az volt), és elmagyaráztam a mensi, a láz és a vécécsésze összefüggéseit, szerintem nem akarta volna hallani. Máskor ne lecseszéssel nyisson.
Ma a cégnél ismét sikerült egy sírás, a legeslegudvariasabb hangomon ismételten (hét év alatt kb. ezredszer) megkértem a tyúkagyakat, hogy mielőtt zajt csinálnak, legyenek kedvesek és csukják be az ajtót, mert a vezetőséget is zavarják, na ebből lett az azt hiszitek mi nem is dolgozunk és szó nélkül kivonulunk abszurd, én még mindig a kedvesebbik arcommal és higgadtan álldogálva. Csak utána akadtam ki, én vagyok az egyetlen, aki nem a hátuk mögött anyáz, hanem kedvesen lépne, az összes többi emeletünkön ebből hatalmas harcok vannak. Ugyanez a pixa öt perc múlva telefonált, hogy van-e hajlakkom kölcsönbe.
Éééés ki az a jószívű barom, aki adott neki? Kisírt szemmel?
Én.
Tényleg egy naív jólelkű farok vagyok. Anyukám is ezzel hibáztat, dehát ő kezdte! :)
A mérleg a jól sikerült hétvége felé hajlik, de ez a mai nap a cégnél... Két legjámborabb fiúnk is ingerült már. Ilyet nem láttunk még.
A sírós luxusingatlanos, engedjünk el neki mindent néni ismét engem keresett és balhézott a recepción, amiért az igazgatóm nem enged le, hogy nem dolgom és ne is várjanak kegyelmet a sok hazugság után... Szegény lenti lányaink is szívtak, remélem, nem vár a ház előtt!
