Ismét nem írok a magánéletemről, volt, van, nem meglepő, de most kicsit unom a csámcsogást, aki akar, kérdezzen privátban.
Inkább mesélek kicsi a világ lightot, állunk egy beházasodott rokonnal az egyik temetőben (többen is jártunk), látunk egy XIX. századi sírkövet, rajta egy névvel, megkérdi: neked nem volt ilyen nevű kollégád? De-de! Na, a kollégád nagyapja, dédapja apám haverja volt, mi még együtt játszottunk a Balcsin, szomszédos telkünk volt.
Nahát.
