Nahát, gépközelben, nyugalomban, csak 6 mai feladat elvégezetlenül, de ma még színház, tánc, egy találka lesz, és lehet, hogy holnap reggel egy másik, mindegy is.
Kisfőnökben az vicces, hogy elmeséltem neki egy róla keringő abszurd pletykát, és imádja továbbfejleszteni, már más igazgatóknak is építjük az imázst vele.
Volt itt az elmúlt hetekben szerelem és ármány, izgalmak és morális felvetések.
Munka. Gáz. Mármint alapból nem a gáz rész a gáz, csak a hiba, de a Nagyfőnököm egy hibánál is már elveszíti a bizalmat és kétkedve tekint a hibázók további tevékenykedésére. Úgyhogy hezitáltam, kikértem a véleményeket, aztán amit senki nem tanácsolt, megtettem. Nem azért, mert nem adnék a véleményükre. Majd kiderül két hét múlva, mi lesz.
Van tavaszi zsongás visszatérte és kétségek, vannak együtt töltött fél napok és együtt átaludt félnapok.
Van tesójával összefutás a szoliban és őőő mit is mondjunk.
Van nyári ifjonti liezon szüleivel összefutás (tudnak mindent) és ezeréves cimbiként haverkodnak velem, meglepetésre. Próbáltam leplezni zavaromat apóspajtinál, aki megdicsérte a fiát, na jól van!
Úgy tűnik, már nem vagyok olyan fenyegető a fiú családtagokra nézve mint néztek rám exanyósaim, hogy kapná be a legtöbb a sok kavarás és szomorúság miatt.
Van sok tánc, egyre többet fájó láb, forgó, derék.
Vannak barátok, akikkel végigbandázunk egy programot az előtérben kint.
Van össznépi buli hajnali zárásig irtó édes 23évessel (új tag az életemben, a csoportban, előbbiben semmi extra, na).
Van egy hely, ahol az ötszáz ember tudja, ki vagyok, mit tettem le az asztalra. Már csak megkopott fényemből élek.
Van pár percre megtáltosodott TáncosTé, de aztán mint Algernon, visszahullik a mélybe.
Van, hogy TCsV átugrik, én meg takarítok és előkészítem a kávét, majd fél órát a naplementében csevegünk a ház előtt és elfelejtem felhívni a lakásra.
Van, hogy Béká háza előtt állunk, ő felhív, múltjából porosodó kávéfőzők bukkannak fel.
Van, hogy hat táncot tudok továbbfejleszteni két óra alatt. Van, hogy aztán a ház előtt cigizve lemondunk az Anyuhoz-21éveshez csatlakozásról az utóbbi anyjával. Én őt hazadobom, másik páros egymással mulat.
Van, hogy Anyut viszem le táncolni, és ha csodálkoznak, ott mit keresek, csak Anyut hoztam a nyugdíjastornájára. Anyu szereti a humoromat, vagy engem, mert nevet nagyon.
Van, hogy sűrűsödnek a színházak, Katonák és Csákányi jutalomjátéka, sokat kell ülni, ront az élményen. Pedig örülök, hogy... fel tudtál jönni?
Tanfolyam befejeződött, lendületből megyünk a következőre, már együtt, csapatban egyeztetve.
Van egy hely, ahol mindenki tudja a nevemet. Nem a Cheers, egy bolt. Javítok, kettő.
Van, hogy kolléganőkkel szórakozunk, mert végre van egy tökös, magabiztos, értelmes réteg, akivel öröm itt beszélgetni és ha az örökbefogadás mellett érvelek, akkor NEM az az ellenvélemény, hogy de ők szeretik egymást!
(Nem, ezt azóta sem értem.)
Nem értem a sggbuta szolis kislányokat sem, de szerintem ez kölcsönös és mindketten azt gondoljuk, a másik a hülye. Ők tévednek.
Vannak terveim, de ilyenre nincs türelmem, csak félőrült, gyesen nemráérő unokatesómnak van havonta hasonló kirohanása. Én meg döbbenek. Annyira, de annyira kreatív a családom! Átküldöm nekik inspirációnak.
