A mai napot a lustulásnak áldoztam mert elegem volt a hónapból (még mindig a telet szeretem), a balhés nyaralásból, a csököttagyú kollégákkal jóarcvágásból és néhány debil férfiból, így csak kézzel befejeztem egy tanfolyamos cuccot (nem mutogatom, próba, olyan is!), eltüntettem szőrt innen-onnan magamról, a maradékot pedig beszíneztem.
Kontaktáltam Péfiával, Békának kinyomoztam nála a divatos slágereket, mert az éjjel az omnibusz tetejént már Tiesto sem játssza, bejelentkezett Újkolléga, hogy borul a szuperprogram későbbre, én meg örülök, megválaszoltam az összes köremailt, ami rámzuhant a héten, néztem sorozatot, következetesen folytattam a többet nem diétázom, mert életem egyik legsikeresebb érdeklődős időszaka van pasikkal programot (érts még: új jelentkezők szeretőnek) így plusz 6-7 kg-mal a saját topom fölött, majd nekikezdtem a hobbimnak, amit:
1. mivel hőt termel (gondold csak végig!), így az év egyik legmelegebb napján nem vittem túlzásba
2. a hőségtől kimenekülve inkább az erkélyen blogokat olvasok, és cigizek, ami lásd még 1. pont.
A szüleim zsarolnak, hogy feljönnek vidékről, ahová leköltöztek két hónapra, mert az egynyári (értsd: azért ültették, hogy nyáron nézegessék!) növényeiket nem mentem át meglocsolni (nem tom, hol a lakáskulcsuk). Ez nálam nagyjából a bébiszitternek szültük a gyerekeket kategória, vagy inkább az én frkammal a csalánt, nem tudom. A szomszédnéni évekig jó volt locsolásra, nyugger is, 2 métert kell mennie, de valamiért ő nem megfelelő, én lelkiismeretesebb vagyok. Ezt a növényeimet elnézve nem állítanám.
Fáj a térdem, de holnap úgyis lemászom a lépcsőn. Majd küldök nekik mms-t a virágaikról, örülni fognak.
