...a munkámat. Senki nem pofázik, csend van, elhalmoz munkával mindkét főnököm, de nem két hangos telefonálás, Kollegina állandó és rendkívül érdektelen csacsogása között kell elintéznem fél figyelemmel, hanem csak végzem, ahogy kell. Így beleférnek a cikkek, a levelek megválaszolgatása, a saját gondolataim is végre.
Végre.
Negyed éves jelenésem lesz a főnökömnél, lehet, hogy jelzem neki, hogy mi is a bajom egy átlagos nappal, sosem a munka, mindig a zaj, a figyelmem elvonása.
(És milyen pofát kell még vágjak, hogy felfogják, nem érdekel, hogy a férj kollégájánal a sógornőjének a derékműtétje melyik műtőben történt, főleg miközben ezer mást kéne-akarok csinálni?)
