Oké, direkt nem írok a magánéletem fontosabb részeiről.
Na, kicsit. Ez a pasi mesélt egy sporttársáról, hogy soha nem jönne össze vele, mert csontkollekció és ő az én formámra bukik. Hát, ezt ma még úgysem hallottam senkitől.
A kisfőnököm is dicsért tegnap, látja, most nem megyek meccsre, mert csinosan öltöztem. Kösz! :D
Szerdán a meccsre hivatkozva konverz+farmerban dolgoztam az irodában, valójában lusta voltam fájt a térdem, azért nem magassarkúztam. Előtte fél évig kizárólag szoknyában láthattak, nem hordok nadrágot mert nagy a fenekem. Nem szeretem, hogy a ruházatomat figyelik a főnökeim. És megérte Glamúrnapozni, a lányoknak tetszik az új blúzom.
A nagyfőnök pedig a múlt héten dicsért (itt a tavasz?), akkor csillogó szoknyában, magassarkúban és szűkített felsőben voltam, szó se róla, tőle az "azta, nagyon-nagyon... elegáns vagy" mondat a legerősebb bók, amit elszórt bárkinek is odabent. Ez kedves.
Aztán jött ez a cikk az új ideálról:
http://velvet.hu/celeb/2013/03/17/csontsovany_szoke_helyett_bogyos_barna_az_uj_celebideal/
És akkor következzék kedvenc dalszövegem a nagy fenék szeretetéről...
