Egy csomó remek dolgot nem csinálok, csak örülök a lehetőségnek, hogy csinálhatnám. Főleg a bulikat és a kultúrát húztam rövidebbre, de a szeretőket is.
Az a köcsög dolog a mélypontban, hogy tudod, hogy jönni fog, készülsz ellene, de néha akkor is lecsap, szinte minden március elején, az első tavaszi napsütéssel bekopogtat. Szó se róla, a legtöbb ember ennél szarabb lelkiállapotban van alapesetben, nekem csak a szokásos pörgést gátolja pár éve. A régi pocsék érzés már eltűnt. (Nem szedek semmit, nem járok Drpr-hez.)
A (finom, nőies) kreatív energiáim egyelőre nem hagytak el, úgyhogy ma befejeztem három, eddig bátorság hiányában el nem készített cuccot ajándékba, rendeztem a textileket, leírásaimat, jegyzeteltem, rajzoltam sokat, inspirálódtam zseniktől.
Sok energiát adott a haladó tanfolyam, aminek tegnap volt vége. Biztatást, dicséreteket kaptam, most már tényleg elegendően precíz vagyok és egészen gyors, egyik sem volt jellemző rám.
Ötletek ezerrel, lendület még tart, de utánpótlás nem biztos, hogy jönni fog. Kéne ezt rendszeresen űzni valahol, valahogy, tippeket várok, hogyan.
És nem, nem akarok ebből élni, bár tényleg jólesik, hogy sokan ösztönöznek erre.
