Tobber életblogja

Doki.

Valahogy mindig össze kell futnunk.

Anno nemet mondtam a lánykérésére.

És most ismét emlegeti, hogy ő mennyire megszeretett.

Pedig van olyan titkunk, ami megronthatná, de ő könnyedén túllép rajta.

És azóta erről nosztalgiázik. A pillanatról, pillantásokról, közös nevetésekről, színházról, hóban sétákról a Mátrában...

Tudom, hogy sokat jelentettem neki.

Ő akkor nem volt készen.

Most meg már szerintem késő.

Nem sok férfi szeretett ennyire, ennyire odatéve magát, lelkét, idejét, pénzét...

Örülök, hogy együtt voltunk.

És ahogy mostanában sokat emlegetem, örülök, hogy nem vagyok együtt egyetlen előző pasimmal sem.

Ő sosem fogja átugrani a megfelelés gátjait.

Ba hazug alak és még bután is csinálja. Megőrülnék mellette.

ExPasi még nagyobb hazug volt megcsalásokkal. Nem hiszem, hogy boldog, aki vele van, figyelmetlen az életben, az ágyban, és neki minden jár, mertugye ügyvéd.

Dris agresszív volt velem. Szóban, tettekben. Neki genetikai betegséggel született a gyereke, otthagyta az anyát a kicsivel. Most azt tervezi, hogy megnősül, elvesz egy fiatal lányt, az anyja elkottyintotta, hogy reméli, addig nem jön elő a "valódi énje"...

Ger legalább okos volt. Csak az életet nem értette. És szintén nem volt erőssége a hűség, most sem az.

Vagy én vagyok túl jó érzékekkel megáldva, hogy észreveszem.

Szóval a Jóisten megvéd a hülyéktől.

Most már küldjön egy kevésbé defekteset. Köszi!

:)

Jövök gyógytornáról, rohanok szocializálódni táncházba, de ezt le kell írnom.

Addig rágtam a gyógytornász fülét, míg ma már nettó kb. 8-10 percet kocoghattam, kb. bruttó 15-18 perc alatt. Elég spécin kell, előre és hátrafelé is és van, hogy terpeszben, így-úgy.

Szeretem a gyógytornászomatban, hogy az egyénhez alakítja a rehabot. Ma kijelentettem, hogy ha már kocoghatok is, akkor nem akarom a bordásfal mögötti koszos falat bámulni mindenkinek háttal egész órán. Úgyhogy többet engedett kocogni, ha nagyon fáj, úgyis abbahagyom.

Táncolni még a lépegetőseket sem szabad és nem enged magamtól kocogni sem, és a Vivicittára sem, dehát ez nekem már most akkora csoda, hogy föld fölött lebegek! :)))

Ha egy nap futással indul... Akkor munka után kapok fuvart, onnan hazahozom én a kocsit, a ház előtt egyszerre parkolok le Őszhalántékkal, utána apu segít a téligumit téliálomra tenni (közben csak egyszer dönti rá teljes lendülettel a rossz lábamra és egyszer esik el, deugye én béna vagyok, nem tudom magam becipelni, mindegy), aztán még tankolás, bevásárlás, hazaért Őszhalántékkal cset, levelek tömege megválaszolva.

A lenti 100 méter felét egyébként hátrafelé kocogtam. Nem egészen értem, ez miért életszagú, meg a valóság szimulálása, mert sosem szoktam hátrafelé futkározni, de szerintem néhány labdajátékoson kívül senki sem. Na mindegy, azt is gyakorlom, belefér.

Holnap ismét torna, ha nem figyel a gyógytornász, lehet, hogy kicsit többet is megpróbálok...
(Az a baj, hogy mindig figyel, egyszerre mindenkire. Profi a nő. És még az emberi szálakra is figyel, bár kicsit túldimenzionálja haverságunkat a mellettem tornázóval, igaz, ez a pasi vitt be dolgozni ma torna után.)

Töröltem a naptáromból a műtét után bejegyzett dátumot, hogy húsvét után kezdjük a kocogást. Jaj, hát ennek nagyon örülök.

Tegnap felugrottam gyerekkori barátnőmhöz, olyan szép gyerekei vannak. Ma a férje jön elém a kocsimmal, kész a műszaki, ez-az, csak a fél vagyonom ment rá.

(Emelje fel a kezét az, aki tudta, hogy van olyan, hogy hátsó fékbetét!  :D)

A nyaralás szerveződik, de bennem meg körvonalazódik, hogy nem biztos, hogy megyek. Anyagilag sem vagyok eleresztve nagyon, inkább költeném lakásfelújításra a pénzt, meg félek, hogy 10 nap autózás (= vagy vezetés vagy ülés) és macskakövön túrázás egész nap, hőségben lehet, hogy megterhelő lenne idén a lábamnak, akármilyen szépen is gyógyulgatok.

Egyelőre bandázás vonz benne a legjobban, azt meg itthon is csináljuk.

Nem tudom, nem tudom.

TCsV (ő nem jönne velünk, máshová utazik) beugrott egyik nap kávézni (biztos féltékeny a rendszerint itt kávézgató TáncosTére :) ), és kifejtette, hogy télen az tartotta benne a lelket, hogy nyáron állandóan a tavon fogunk lógni. Most már én is alig várom a strandot!! Ősszel kegyes volt hozzánk az időjárás, szeptember végéig lejártunk.

A bikiniformámtól messze vagyok, nincs kedvem fogyózni, amikor így is kapom az ajánlatokat, meg apám tegnap is ordított velem a telefonban, mondtam neki higgadtan, hogy akkor most leteszlek, és lenyomtam (ÚjFőnököm is hallotta, kihallatszott úgy kiabált, el is kerekedett a szeme, nem szokta meg ezt a hangnemet a környezetemben), de azért nem múlt el nyomtalanul, ennem kellett. (Ha még nem mozoghatom ki magamból.)

ÚjFőnököm is használja már a tőlem tanult kifejezést, hogy kimegy bepúderozni az orrát, a pasikollégák is kezdik átvenni. Így legalább jólinformáltak vagyunk, köszi.

Ma reggel kocogtam!!!

Igaz, 100 métert, előtte 58 perc bemelegítő tornával.

A gyógytornászcsaj kb. két héttel előrébbhozta a dátumát, hála a gyógyulásomnak.

Otthon még tilos elmennem futni/kocogni, de már ennyi is elég volt a heti boldogságomhoz! :))))))

Jajhátnekem nagyon szép erkélyem van. Hosszú, kényelmes, reggeltől naplementéig odasüt a nap, a kő forró, a székek csalogatóak...

Nemhiába tetszett meg másnak is. A csipesztartó kosárkámba fészket raktak a galambok.

Domestos kell ide, meg gyilkos hajlam.

Ultrahangos madárrisztó kapható, erkélyre ajánlott, de nem eső- és páraálló (ésakkorezthogy?), illetve ember által is hallható hangtartományban működik, ami kicsit idegölő. De be kell szerezni valamit.

Szomival szövetségre léptünk. Cigánymeggy pálinkával pecsételtük meg. Ő már szövetkezik, nekem is bele kell húznom.