Doki.
Valahogy mindig össze kell futnunk.
Anno nemet mondtam a lánykérésére.
És most ismét emlegeti, hogy ő mennyire megszeretett.
Pedig van olyan titkunk, ami megronthatná, de ő könnyedén túllép rajta.
És azóta erről nosztalgiázik. A pillanatról, pillantásokról, közös nevetésekről, színházról, hóban sétákról a Mátrában...
Tudom, hogy sokat jelentettem neki.
Ő akkor nem volt készen.
Most meg már szerintem késő.
Nem sok férfi szeretett ennyire, ennyire odatéve magát, lelkét, idejét, pénzét...
Örülök, hogy együtt voltunk.
És ahogy mostanában sokat emlegetem, örülök, hogy nem vagyok együtt egyetlen előző pasimmal sem.
Ő sosem fogja átugrani a megfelelés gátjait.
Ba hazug alak és még bután is csinálja. Megőrülnék mellette.
ExPasi még nagyobb hazug volt megcsalásokkal. Nem hiszem, hogy boldog, aki vele van, figyelmetlen az életben, az ágyban, és neki minden jár, mertugye ügyvéd.
Dris agresszív volt velem. Szóban, tettekben. Neki genetikai betegséggel született a gyereke, otthagyta az anyát a kicsivel. Most azt tervezi, hogy megnősül, elvesz egy fiatal lányt, az anyja elkottyintotta, hogy reméli, addig nem jön elő a "valódi énje"...
Ger legalább okos volt. Csak az életet nem értette. És szintén nem volt erőssége a hűség, most sem az.
Vagy én vagyok túl jó érzékekkel megáldva, hogy észreveszem.
Szóval a Jóisten megvéd a hülyéktől.
Most már küldjön egy kevésbé defekteset. Köszi!
:)
