Uncsi itthon, blogolok. Hála a köhögésnek nem tudtam a héten nagyon várt színházba menni, két hónapja lefixált koncertre menni, táncolni-bandázni menni, futni menni, gyerekekkel menni, Jr-ral randizni, pgy-vel találkozni (cba megint eltűnt, Őszalántékkal találkoztam egyik nap, arrajárt, hazavitt, de nem akartam megfertőzni.)
A fb-on van 8-10 olvasatlan levelem csak ma, nem bírom a megválaszolásukat. Nem idővel, lélekkel. Most komolyan, nem vagyok egy kedves ember, minek velem akarnak haverkodni? :(
Osztás van, Szap, tizensok évvel ezelőtti szerető, majd haver, majd megnősült-eltűnt helló-hogy-vagy üzenete hamisan hangzott, na igen, találkozzunk, sürgős, segítenem kell, a cégemtől szerezzek támogatást a színházára. De egyébként beszélgessünk... is.
Hóógyne.
Akik így jelentkeznek be, mit gondolnak? Tényleg nem értem.
Egyik ajánlatra sem fogok igent mondani. Cégtől pénzt másnak sem tudtam volna, pedig meggyőzőbb helyre ment volna, kettyinteni meg nem akarok minden felkínálkozóval, akárhogy is megsértődnek, nem érdekel.
A kedvenc még, aki bejelentkezik, hogy nyomjam be egy állásra, sőt én figyeljem neki a nyilvános honlapunkon az ajánlatokat. Ők mit gondolnak? Ha figyelem is, csak olyat nyomnék be (ha tudnék), akiért tűzbe tenném a kezem, nem egy alig ismert, vagy túl jól ismert valakit.
És akkor a telefonok, hogy XY megadta a számomat, pénzügyi befektetésről van szó, fundamentáról van szó. Van lakásom, nincs tervben költözés, ha valakivel összeköltözés, akkor neki is lesz vagyona és nem hiszem, hogy sokra mennék mondjuk egy átlagos megtakarítás 4,5 éve után a pluszban felvehető összeggel, ami a mai környékbeli ingatlanáraknál 6(!) nm-nyi kölcsönt jelentene pluszban. Akkor.
Jó ez a lehetőség, csak nem az én helyzetemre.
Felteszek 1-2 közgazdasági keresztkérdést, itt megakadnak, udvariasan elköszönve leteszem őket.
És ne adják már ki a számomat bárkinek a beleegyezésem nélkül.
Én egy kicsit sem befolyásos, egyszerű ember vagyok, mi lehet egy-egy fontos embernél??
Grr.
