Mai napra kötelezően kiírtak egy oktatást néhány kiemelt kicsinek, nagynak a cégcsoportnál, munkád van, felejtős, megbeszélésed van, megszívtad, telefont ki kell kapcsolni. (Nem tettem, az igazgatóim hívtak is, ki is slisszoltam fél órára.)
A cégünk ezer szoftverét rég használjuk, az egyik fejlesztésének(!) bemutatására szántak egy teljes(!) napot. Az oktatási csoport megmutatta, hogy ők fontosak.
Mi meg halálra untuk magunkat, ezt tényleg 15 percben elő lehetett volna adni.
Ültünk egy nagy előadóban körben és néztük egymást.
Először azon röhögtük el magunkat, amikor bizonygatták, hogy a fejlesztés remek, majd 45 percig nem indult el.
Aztán belebogarásztunk a rendszerbe és ellentmondásos utasításokra bukkantunk.
Aztán a tesztverzióban szereplő nevekből találgattuk, ki lehet pornószínész és milyen szerepeket vállal el.
Aztán megböktem az egyetlen ismeretlen arcot, hogy nem amőbáznánk-e, de akkor már be is mutatkozhatunk. Direkt vittem négyzetrácsos füzetet.
Aztán pizzával etettem kedvenc kollégámat.
Aztán smseztem egyik kolleginával, hol találtam online rádiót hogy a metróban is hallgathassa, cseteltem azokkal, akiknél szintén okos telefont láttam a teremben.
Aztán akkor már cseteltem Holllal, meg TCsV-vel, megválaszoltam telefonon a buli részleteit a táncosoknak.
Aztán fotózgattam az unott arcokat. Majd körbeküldtem a rajtuk szereplőknek.
Aztán már a nagymonologizáló oktató botlásain nevettünk.
Aztán lementünk és röhögve elmeséltünk mindent a szerencsés többieknek, az utcán még átvettük, hol lesznek a buktatók a rendszerben.
Végülis haszontalan nap volt, de színesen telt...
:)
