Ha az ember lánya tanul mások és sajna a saját tapasztalatából, akkor elkerüli a 32-48 közötti férfiakat.
Nem tudom, hogy fiatalkoruk társadalmi elvárásai nyomtak rájuk egy irreális elképzelést, milyennek is kell megjátsszák magukat, vagy minden kor ezen korosztálya azonos, de 50 felé már rájöttek, hogy átlátunk a bénán megjátszott juppin/jamesbondon/lazazenészen/motorozóalfahímen*, 30 alatt meg még bájosak és önmagukat adják, vidáman, őszintén.
A kis 30 éves tök lelkesen felajánlotta, hogy "szórakoztat", és egyelőre tényleg. Profin csinálja. Nem is emlékszem, mikor entyem-pentytem más otthonában.
És mosolygós és baba és odavan az alakomért, az arcomért, a temperamentumomért, szerinte feszes vagyok itt és ott is. Nagyon örülök, hogy vannak férfiak, akiknek ez a forma tényleg ennyire tetszik... :D
Nyilván ezek a kapcsolatok nem tartanak sokáig, nem is keresek hosszútávú szeretőt már, csak komoly kapcsolatot, dehát addig is gyakorolni kell. Na.
*Őszhalánték 44, ő megfelelő öniróniával váltogatja a juppiszerepet az alfahímmel és az elvontértelmiségivel, ritka kivétel. Csak Őszhalánték külföldi céges úton jár...
