Az elmúlt héten járt még nálam egyik szomszédlány dumálni az erkélyen, Szomi dicsért körbe és újra szeretné éleszteni a régi hagyományunkat, hogy ő beállít egy tálcán két kávéval és nálam kávézva kezdjük a reggelt (Szomi CSAK a szomszédom, ha valakinek nem rémlik), utcán utánamszóltak dicsérőn*, láttam egy angyali szépségű pasit, akire boldogság volt ránézni, hiányol mindkét két év alatti szerelmem és a 23 éves is, partiztam kizárólag fiúkkal, ittam sok mojitot másutt, festettem önkéntes munkán, ezért adtam interjút rádiónak és látszottam pár híradóban, tanúi voltunk egy világmegváltó beszélgetésnek és amikor Pé odasúgta, hogy ennek semmi értelme, akkor örömmel lecsaptam rá, beszélgessünk már kézzelfogható dolgokról, tehát néhány főzési tanácsot adtam neki, örömmel fedeztem fel egy új szuvenírboltot, ígértek mindenféle jópofaságot, párat vettünk is, így még vékony szállal kötődöm a kultúrához, ha már a szombati pbélára elfeledtem jegyeket venni. A hokijegyeket persze mindennap csekkolom, árulják-e már!
*aznapi ruhám sokaknak tetszett, kollégáim szerint direkt állítottam ma reggelre kontrasztot, amikor a céghez érve a kávézósbandához csatlakoztam még úgy, futócipőben, klottmelegítőben, vörös fejjel. Csak hogy feltűnő legyen, ha néha kiöltözök. Ez egyébként nem így van, a tornacsarnokban nem fogok a szutyokban zuhanyozni, inkább a cégnél hozom magamat rendbe, erre nem jutott időm ma kávézgatás előtt.
