Hét éve írom a blogomat.
Gyakorlatilag minden megváltozott körülöttem/bennem ezalatt.
Az akkori életem egy öt éve egyoldalú kapcsolatban ragadt 28 éves lányról szólt, aki nem bírt kiugrani a sok visszahúzó erőtől.
Figyelem nélküli párkapcsolat, megbecsülés nélküli munkahely, bogaras lakás, rosszul választott hobbik, unalmas mozgásfajták, nem elég tartalmas barátságok.
Sikerült minden területen gyökeresen változtatnom.
Amennyire boldogtalan voltam akkoriban, annyira könnyedén túl tudok lépni már a gondokon, leráztam az energiavámpírokat, elfogadtam magamat, a világot.
Már nem hagyom a végletekig, hogy bántsanak olyanok, akik bizonyára nem akarnak rosszat, csak nem tudják, hol a határ és sokat megengednek maguknak. Ezt már bátran kikérem. Sok ember nem is érzi, milyen messzire elmegy, miközben hasonlóért mást megkritizál. Egy ilyen harcban állok most ellen az újfőnöknél. Régen csendben nyeltem volna.
Nem akarok megmenteni mindenkit, aki magát lusta, inkább olyanokkal vagyok, akiket nem kell megmenteni.
Jó így, nagyon élvezem. Megszerettem önmagamat.
És nem is értem, hogy miért nem történt ez meg tizenévvel korábban. Nagyon sokat segített Drpr, hálátlannak is érzem magam, hogy fél éve nem jelentkezem nála.
Mindennek így kellett lennie, nagyon értékelem a mostani életemet.
Jön a következő 7 év.
Kíváncsi várakozással állok elébe.
Péter bácsi idézete ugrott be a fentiekre, megkerestem:
"Sok nevelési csőd okozója, hogy nem szabnak határt annak, meddig lehet visszaélni egy másik ember szelídségével, bizalmával, elfogadásával. Ilyenkor a gyerek elkezd provokálni, mert attól szorong a legjobban, hogy milyen az a felnőtt, akit ő, a kölyök parttalanul ugráltathat. Hát milyen biztonságot ad egy ilyen szülő? Semmilyet! Így bele lehet sodorni a gyereket egy teljesen irreális viselkedésbe, mert lelke mélyén állandóan azt várja, hogy valaki odacsapjon az asztalra, és azt mondja: elég! De ez ugyanígy működik pároknál is.
Tudatosan, tudattalanul mindenki próbálgatja a partnerét, hogy meddig mehet el vele szemben. Ha sehol sem szabnak határt, abból mindig nagy baj lesz."
Popper Péter - Lélekrágcsálók
A folytatáshoz tartsatok továbbra is velem!
