Egyébként meg telnek a napok szépen, egészen vidáman (lekopogtam). Sok a külső bizonytalanság, de sztem egészen jól kezelem.
A lábamban már "csak" a csont fáj, már lépcsőzöm is kapaszkodás nélkül. A buszról leszállás még nem megy, nyilván futás, táncolás, erőnléti edzés sem. Úgyhogy beújítok a régi gyógytornászommal (aki nem tehet róla, hogy két hónap mocsokdrága félrediagnosztizálás miatt a tornája csak nagyobb károkat tett, mint használt volna, de így legalább gyorsan megműtött egy másik kórház dokija), ő házhozjön, elviszi a fél vagyonomat, aztán újrakezdem az állóképességi edzéseket is, meg az úszást.
Sokat babázom mostanában, nagy csacsogások mindenfelé, kollégáknak már félhivatalosan én vagyok a feszültséglevezető beszélgetés, ami furamód erőt ad. Meg örömet, hogy ennyien (nem kevesen!) bíznak rám személyes dolgokat, kérik ki a tanácsomat.
Már merek programokat visszautasítani, a maira csak odatelefonáltam, meghallgattam a zenét pár percben, spóroltam a benzinnel.
A kézimunkára szánt idő is megszaporodott, elég nyugis lett most errefelé. Egy-két hímnemű támadásait eltekintve. De ők azért elég "fekete madarak az angry birdből". :)
Kezelem, kezelem.
