És megdicsért a pénztároslány, amiért előreengedtem egy srácot, aki egy szív alakú marcipánnal és egy szappannal a kosarában mögöttem toporgott, kezében a pénzt gyűrögetve. Én meg púposra tömött kosarat kártyával fizetek, menjen csak.
A lányka meséli, hogy a legtöbben bőgő gyerekeseket sem engednek előre, ha meg ő hívja a sor elejére, a vevők még el is háborodnak. Főleg idősek.
Hát igen, bezzeg a mai fiatalokból még nem veszett ki???
:)
Nem, nem a pasi tetszett, csak Anyu arra tanított, hogy minden nap tegyek valami jót, hasznosat. Néha nagyon nehéz ám.
Apuval is összefutottam, gyors kávéztunk, és feladtam, hogy naponta 2 500 Ft-ot otthagyjak az autómosóban, vettünk egy szivacsot, lemosót. Az utcán parkolva az elszaporodott levéltetűk összepiszkítják a szélvédőt, ami ragacsra ráhullik minden újra virágzó növény szirma, virágpora, naponta retekkoszos és átláthatatlan az üvegem.
Most én fogom sikálni, bár a tv. szerint utcán (és a saját udvarodon is!!!!) tilos autót mosni.
