Álomkór ma is, lassan visszavezetem az új allergiagyógyszeremre, de akkor inkább vagyok félkóma egész nap, mint gyulladt-fájó szemmel, agyig viszkető orral, kaparó torokkal-szájpadlással felfelé tartsam a fejemet, hogy észrevétlenül ne folyjon ki... Broáf!
A kóma viszont vicces szitukat eredményez, reggel a metrópéknél kiejtettem a kezemből és elgurult a kétszázasom, ami után fájó derékkal próbáltam hajolni és féltem, ha eldől, műkörömmel az életben nem veszem fel. Mindezt végignézte egy táncoslányka ismerős, akivel beszélgetni kezdtem, de nem tudtam kirángatni a fülemből a fülhallgatót, mivel a lógós fülbevalómat rángattam helyette. Az már csak hab a tortán, hogy reggel egy épkézláb mondatom nem jön össze. :D
