Ba átjött csütörtök este egy csokor virággal, mesélt valamit arról, hogy végülis szivesen arrébbteszi a különprogramjait, meg bocs a kikás hisztiért tényleg idiótán viselkedett és hogy mennyire igazam volt a legtöbb dologban, de nem látta rajtam, hogy megolvadnék és még vacsorát sem főztem, hiába hangsúlyozta ezerszer, hogy mennyire zseniálisan főzök-sütök (közben a tűzhelyt bámulva nyelt nagyokat). Felkínálta a narancsfacsarást, egy kávét végül főzhetett nekem, tejszínért benyúlt a hűtőbe, majd lefagyott (stílszerűen, hihi), hogy egy összekevert tészta nyersen ott pislákolt a tálban, ő meg nem kap belőle...
Ecsetelte, hogy ő hol fog családi házat venni (ott ahol én is szeretnék), kikérdeztem miért nem szereti önmagát mert így a világ sem fogja őt, végül hazament, nem hatott meg. Azóta már írt smst.
Pénteken munkából hazavitt Őszhalánték, aztán táncon előbb kaptam sk dekorált üveget, később ellopták a mobilomat, pedig mindenkit ismerünk. Letiltattam, szombat délelőtt beszereztem új kártyát, platinapontra új telefont. A fotók le voltak mentve róla, a telefonszámokat mániákusan kiírogatom róla negyedévente, nehogy eltűnjön. A naptárbejegyzéseket fejből is tudtam, nem nagy ügy, csak bosszantó, ki lehetett.
Végre kitavaszodott a ruhaboltokban is, a H&M csupa tarka sárga-pink-türkiz, azt hiszem, a divat utolérte az ízlés(telenség)emet, kevés minta, letisztult színek, fazonok. Pár éve, a púderszínű csipke és fekete tüllök világában nagyon elveszettnek éreztem magamat, most meg tengerész formák, sok élénk szín, egy lila és egy türkiz cipőt be is szereztem magamnak!
Kicsit rontotta a kedvemet, hogy egyik telkes ismerős meghalt, már régóta rákos volt, egy másik rokon egy hete került intenzívre kómában, azóta folyik az agyából a vér, nem lehet leállítani. A férje hetvenes parkinsonos öreg, nem tudom, mi lesz vele, még ha felébred is örökre ápolásra szorul. Utánanézett az öreg, a felesége hetek óta nem szedte be a vérnyomáscsökkentőjét. :SSS 13 unoka izgul érte.
Tegnap MüPa, Prokofjev, Alexander Nyevszkij, csodás darab, előadás, akusztika, év koncertje eddig nálam. A közönség is visszafogott volt, mögöttem csak egy bácsi csikorgatta a parkettán a cipőjét kb. fülmagasságomban, meg egy férfi pakolászott. Utána a szomszéd utcába elugrottunk még egyet táncolni, Ba írt sms-t, hogy hazaért a túrájából. Őőő, jó.
Vasárnap reggel jégre léptünk, aztán Anyunál kávé, otthon szépülés, választás, Anyu elcipelése választásra, táncház, 18 évessel rohangászás, mindenkivel csacsogás, tánctáborra alvótárs-szerzés.
Ma lennénk fél évesek Ba-val. Nem jelentkezett. Nem mintha kéne, de jólesett volna, ha gondol rám.
