Tegnap egyik főnökömet a bríf magánéleti kivonatommal szórakoztattam, ma arról, hogy lásztminit-utat akarok akárhová, de nincs kivel, de szerinte olyanra egyedül kell menni, a másik főnököt sikerült megnevettetni két év után. :)
Aztán szmogriadóban kellett két órát korizni, két embert megtanítani rá (jaj, mennyit röhögtünk!), majd átrohanás táncházba, ahol még 3,5 órát ugráltam. :) A hétvégén felszedett fél kiló le is ment.
Sok az energiám, ha nincsen allergiám!
Aztán exliezonZé hazavitt, és a kocsiban kitalálta, hogy egy bizonyos nehéz táncot tanítsak meg neki. Jó, de kocsiban hogyan?
Úgyhogy kipattantunk az autóból, és éjfélkor a csendes kis utcám közepén az úttesten hosszában elkezdtünk ugrálni-rohangálni. Egy negyed óra alatt meg is tanulta, ha addig valaki kilesett az ablakon, megdöbbenhetett, két dzsekis őrült bolgár körtáncot rop a kertvárosban. :))) A szomszéd írszetter lelkesen bámult minket, orrát kidugva a kerítésen, farkát végig csóválta, látta, hogy játszunk, ő is akart? :)))
M hivogat, evidensnek veszi, hogy a "hagyjuk már egymás fikázását" kérésem egy smspárbaj után azt jelenti, hogy szent a béke és azt akarta, hogy aludjak nála, meg vele menjek egy februári bulira. Szerintem meg beszélnünk kéne, nem programot tervezni, amit egyébként ha együtt vagyunk, nem tesz. :S
