Tobber életblogja

Gyorstalpaló lányoknak az EB alkalmából!

1. Akkor először is képzeld azt, hogy a Váci utcai Mango bolt felé tartunk
Te meg én, azzal a határozott szándékkal, hogy te behatolsz az ajtón
futballkapu) és vásárolsz (gólt érsz el) valami cuccot Magadnak!

2. Már nincs messze a zárás ideje, ezért Te (a csatár) nagyon sietsz, és
kicsit előrébb haladsz, mint én, mivel ilyenkor amúgy is képtelenség Veled
tartani az iramot.

3. Na most. A bolt előtt áll négy eladólány (védők), akik azért vannak ott, hogy megakadályozzák a vásárlók (csatárok) behatolását. Tegyük fel, hogy az áruház szabályzata azt írja elő, hogy az eladólányok vonalán csak pénztárcával (labda) tudsz áthatolni, úgy hogy érvényes legyen a vásárlási (gólszerzési) kísérleted.

4. Neked tehát az a feladatod, hogy mindenképp átvágj az eladólányok
sorfalán a bejárat felé és még az eladólányok sorfala előtt Nálad legyen a pénztárca.

5. Már át is jutottál sikeresen, de ekkor észreveszed, hogy nincs Nálad a pénztárcád. E nélkül meg ugye nem lehetséges a vásárlás (gólszerzés). Már rendületlenül törsz a bejárat felé, és hátrakiabálsz nekem, hogy dobjam oda Neked a pénztárcámat vagy a bankkártyámat (indítás), hogy sikeres legyen a vásárlás (gólt érhess el).

6. Én ezt megteszem, te elkapod, de az áruház szabályzata szerint ugye
(lásd a 3. pontban) ilyen esetben nem vásárolhatsz, hiszen az eladólányok sorfala és a bejárat között voltál már, amikor Hozzád került a pénztárca.Ha a sorfal előtt kaptad volna el, akkor bemehettél volna, és vehettél volna Magadnak néhány újabb felsőt, vagy nadrágot. Na ez a les. 

Erős vagyok asszertivitásban, és minden barmot sokáig tűrök kollégától az ezoterikus észlényekig, de néhány ügyfél ki tudja ütni a biztosítékot! (Hogy stílusos maradjak.)
Fél országnak szolgáltatunk, pont a fővárosban nem, így itt nincs is ügyfélszolgálat. Ha mégis megjelennek itt ügyfelek, és a recepciósok nem tudják őket elhajtani a 110(!!) magyarországi üsz irodánk egyikébe, akkor hívnak engem. Mint ősszel is. Erre most u.az a csávó megjelenik, hogy engedjék fel hozzám. Mondta a nevemet. Lányok kapcsoltak, inkább lehívtak.
Üdvözöl, majd mondja, hogy olyan kedves voltam, hogy ősszel aszontam, ha bármi gondja van engem kereshet...
Itt a szavába vágtam: - Én ilyet soha nem mondhattam...
- Mindegy, kedves volt. Naszóval itt a számla, de ezt befizettem...
- Ne mutassa tovább, még sosem láttam egy kiállított számlánkat sem, más cég más városban készíti...
- Nem baj, most megtanulja. Na szóval nézze itt van...
- Nézze, nem tudok segíteni.
- Miért nem?
- Mert nem ezzel foglalkozom.
- Akkor minek van itt?
- Más feladataim vannak. Az utcán forgalmat irányító rendőrhöz sem mehet oda, hogy miért csukták előzetesbe xy-t Pécsen.
- Miért nem?
- Keresünk egy olyan irodát, ami közel van a fogyasztási helyéhez...
- Ott nincs. Közel??? Az 80 km-re.
- Melyik város?
- X.
- Ott van, nézze a listát, a M. utcában.
- Ott nincs, abban az utcában lakom! Jaaa, a sarkon a volt áfész bolt, ami két éve megszűnt??
- Bizonyára.
...és még folytatta...

ldm, ha három neved van és x emailszolgáltatónál és a teljes nevet használod, akkor hat kombináció közül melyik a jó?
Miért hat?
Hát van az l.d.m@, az l.m.d@... végigsoroltam.
Igen, akkor az így kilenc!
Hat.
...

Nem az eszéért szeretjük, de szeretjük! :)))

Egyre kellemesebbek az edzéseink! :) A tegnapi előtt 3 perccel ránkszakadt az ég, így ldm elméleti oktatásba kezdett a tető alatt, ami inkább lelkes csocsózásba és pingpongozásba fulladt.
Sport-sport.
És milyen mázli, hogy csak a korit, ütőt, védőszerkót, labdát, pótruhát kellett cipelni bkv-n fél városon át (na jó, GörisTét meggyőztem, hogy jöjjön a céghez elém :) ), nem a pingpong- vagy csocsóasztalt!

Még sztorik ldm (nem túl hosszú) múltjából, majd Ati hazavitele, majd Békának vettünk szép rózsaszín-aranycsillámos cipőt GörisTé hathatós közreműködésével. Megtanítottunk neki pár színt, amiket eddig nem ismert.

A nyaralásaimat pedig csak Béká jelenlétében fogom szervezni, aki érdekeimet képviselve egy még nem tervezett nyaraláshoz is azonnal kiharcolta nekem a napi fél órás szabadidőt a szörfösfiúk látogatásához.
Ezt majd a férjemnek is, légyszi!
:)

Mit kell tenni olyan munkahelyi zaklatáskísérlet(?) esetén, ami még nem annyira durva, de engem kibaszottul zavar és ingferültté tesz?

Még azt sem mondhatni, hogy provokálom, mert mély utálattal beszélek hozzá (egyébként mindenki a cégnél :D), nőietlen ruhában vagyok épp egy farmer+ing+lapossarkú, többször kértem, hogy álljon távolabb, hogy ne merjen kézcsókot adni, de ölelni akar, meg mögém hajol és nézi a monitoromat a fülembe szuszogva és a mellkasa a hátamhoz ér, nem tudok már hová húzódni. :(

Tettem egy megjegyzést, hogy kicsit sok ma a molesztálásból, de nem vette magára. (Egy pécsi kolléga is próbálkozik, de elutasítom, viszont ő tartja a távolságot.) Az sosem zavart, ha olyan férfi bizalmas velem, akivel én is flörtölök, mert olyan megesik persze. De itt kikérem magamnak, hogy egy rusnya tahó izéljen!

Szóljak főnöknek?

Már a metróhoz érve leizzadtam, finom időnk van. GörisPé is anyázik, hogy izzadt a cipeléstől, de igazán hoztatná az ütőmet ma odafelé! :))))

Itt töltjük szabadidőnk egy részét a Duna mellett. Szép, mi?

:)

(Igaz, én pont a hétvégéimet szeretném itt, míg mindenki más inkább pont aznapot, amikor nekem lenne más... :) Mindegy, majd eldöntöm, melyik programot akarom jobban.) 

Atibá: - Szerdán ldm lesz veletek.
T: - Nemááá...
A: - Na mi van, aszittem, örülni fogsz! Ldm így meg ldm úgy, mindig ezt hallgatom...
T: - Dehogy! Én téged szeretlek, meg te vagy az egyéniség is, meg évek óta ismerlek, meg te jobb képű vagy!!
(Magában kuncog.)
A: - Nohát, az nem ldm??
T: - Ja de, de neki csak a teste kell...
A: - Dehát nekem sokkal szebb a testem!!!!!

Ajaj, nem tudok én pasiknak bókolni. :))))

Két napja az ételeim 90%-át kidobom. Egy romlott, egy mellékízű, egy tömény, egy szimplán sok, egy véresmaradt rántottcsirkemell, egy ízetlen szalámi, egy száraz.
Ez a fázis még nem talált meg eddig. Értékelem. A pénztárcám nem.

- Láttam, hogy tapadnak rád a pasik szombaton, bejött a colos?
- Be. És jó volt. És nem fogom megadni neki a mobilszámomat.

Kár, hogy nemokos, és ez a tekintetén is látszik. Francba! :D

Hú, de jó kedvem van... Visszaolvastam 2005. nyarára, amikor legutóbbi, sokéves kapcsolatom végetért. Pár hét nyűg, aztán keksz és hirtelen madarak csicseregtek, haranghang szállt a szélben.
Miért nincs olyan pasi, akivel hosszú távon is rendszeresen tudnánk találkozni?

...és miért Beck Loser-je a kedvenc felvidítószámom?? :D