Drága Dris exem két dologban volt felülmúlhatatlan: spontán humorban és vezetésben.
Tecsópénztárnál monoton unalomba tudott a legjobbakat benyögni, és imádta, ahogy könnyesre nevetem magamat. :))) (...és néha úgy érzem, hogy négy év kapcsolat után ő az egyetlen, aki igazán vissza akart kapni, hiányoztam neki.)
A vezetés pedig a relaxálás nála. Leugrott a Velencei-tóhoz, megnézte a hattyúkat és kisimultan jött vissza. Legtöbbször vele mentem, bár utasként annyira nem nyerő a gyomromnak, de ahogy ő vezetett, az művészet! Azóta nem láttam még taxist sem így vezetni.
Énekeltünk hülye rockdalokat a tóig, meg vissza, sokszor az útmenti étteremben is rákezdtünk. :))
És most, hogy már nem kell annyira koncentrálnom minden mozdulatra a vezetésnél, most értem meg őt. Tényleg relaxál. Esőben, a városban, hangosan énekelve bugyuta dalokat, ütemet ütögetve a kormányon, szemezve a szomszéd autó utasaival (szerdai volvós pasi mögöttem, mit fotózgattál a kocsimon?), sötétben a város fényeit, csillogását figyelve, a mellettemülő csivitelését hallgatva...
Megnyugtat. Most már értelek, Dris! :)
Aki izgulna, igen, vezetek, nem szedek gyógyszert, ami gátolna...
