Nem az első megjegyzést kapom, hogy a velem történtek nagy részét nem írom le ide a blogomba, sőt, sok emberről, eseményről említést sem teszek itt, aki/ami fontos nekem.
Jogos. Itt kb. 30%-át írom meg a történteknek.
De ez itt nem az életdokumentációm, hanem az épp aktuális gondolataim kiadása...
Képzeljétek el, milyen unalmas lenne mondjuk a tegnapom:
Nyűgösen keltem és mentem be dolgozni, az egyik főnök egyszer beszólt nekem, a projektvezető olyanokat keres rajtam, ami nincs nálam, sok a munkám, egyik kollégám értetlenül kérdezgette, hogy hogy lehet ilyen tűsarkúban egyáltalán menni, nemhogy futni, csajokkal ebédeltem, telefonon beszéltem három szeretőmmel, közülük egyik nagyon elkezdett lelkileg kötődni, őt el kell távolítani, cseten írt Őszhalánték, munka után vettünk kaját Újszociológussal és nálam szórakoztunk estig sokat lélekelemezgetve, keveset kekszelve, bújósan relaxáltunk, ahogy ilyen őszi napon illik...
UGYE, mennyire unalmas?? :DDD
