Égnek áll a hajam a káosztól, ami ma itt bent van. Sokfős, többnapos, külföldiekkel teli rendezvényt szervezek, ami nekem alapból megy, ha mondjuk olyan projektvezetőink lennének, akik képesek lennének határozottan kiadni egy feladatot, és nem félszavakból hámoznám ki, hogy amit eddig mondtak és napokig dolgoztam vele, az nem másként lesz-e. Áááááááááááááá!!!
Ráadásul még nekem is ott kell lenni, erről nem volt szó!!! :((
Két teljes munkanap nem tudok dolgozni! :( Már megint túlórázhatok a többi napokon.
Vidék. Két nap. Saját kocsival. Gondolom, ott lesz ám az igazi rohangálás, a hátam borzong tőle.
És akkor a legnagyobb káosz közepén, amikor kb. csak a saját főnökömmel nem tudtam foglalkozni, felhív egy vidéki kolléganő, hogy a projektvezető, aki napok óta zúdítja rám a feladatokat, azt mondta, hogy ha hosszú szakmai anyagokat kell lefordítani angolra SOS hétfőre, akkor bátran hívjon engem fel. Elküldtem a csudába. Neeem, nyugodtan küldtem el a fenébe...
Nem akarok menni!!!!!! :(((
