Nem is mesélem apám legutolsó lecseszését? Hétfőn meg mertem említeni (óvatosan, mert tudtam, hogy beleköt), hogy vettem egy új korcsolyát. Hát kb. leordította a fejemet, hogy ő látta a régit és annak semmi baja, és mennyi volt. Bevallottam a harmadát, amiért lehordott, és aztán nem is állt szóba velem utána.
A kori a havi fizum kb. 15%-ába került, az előző korim, aminek heti tizenórában kell a bokám és az egész testem épségét biztosítania, tizenöt éves. És tényleg ahhoz képest jó állapotú, csak szerettem volna, ha az egyetlen sportra ennyit rákölthetek. Nem, nem apám pénzéből élek, és nem kellett volna elmondanom...
(A múltkori lecseszését említettem, amikor ösztönzőleg annyit mondott (akkor) 17 kg fogyásomra, hogy ez jó, de azt tudom-e, hogy még sok van hátra...) Mondja ő a száztíz kilójával.
Ja, az indulat most azért jött belőlem elő, mert elég nagy a kontrasztja egy jó apával szemben, akit most dícsérgetek...
:-))))
