Ismerősi tanácsra a hétvégén megnéztem a Szív hídjai című filmet a tévében, Meryl Streep-pel és Clint Eastwooddal.
Nagyon rossz film, ha még nem láttátok, nehogy megnézzétek! Egy lapos érzelmi történet, ahol a legdrámaibb részt zenével kell alátámasztani, hogy meghasson. Hát nem jött be.
És tényleg elhiszi bárki, hogy összesen négy nap ismeretség után egy állandóan kalandozó férfinak ez a nő az élete legnagyobb szerelme?? Négy nap. Azalatt egy ember legkülső héját sem tudjuk lehántani!
Mellesleg akkor nem hagyta volna ott ilyen könnyedén! A zárójelenet, hogy a nő megkapja a férfi csomagját, amit halála után küldenek el neki... Előttem a kép, amint egy csomó nő kap így pakkot a világon, ő meg kuncog a sírjában...
Milyen lelki élete lehetett az írónak, hogy egy négy napos liezonnak ekkora jelentőséget kanyarít??? Még a nő unalmas életében esetleg, de egy kalandozó férfiéban???
Grrrrrr. Igaza volt pasinak, az Almodovar-filmet kellett volna néznünk...
(Jártunk Portugáliában egy Almodóvar nevű településen, tök unalom...)
