Közben azért van életem.
Meglepően sokat főzök-sütök, mióta air fryerem van.
Kócossal a szokásos, tegnap mondjuk fél nyolckor aludt be, de addig kedves volt (én hajnali egy körül szoktam elaludni, addig kellett csendben maradnom, pedig a csütörtök a takarítónapom).
A macska übercuki és elképesztő dumagép, ez mondjuk hajnali ötkor nem akkora móka. Hangos nagyon. De amúgy vicces, ahogyan ezer hangszínt próbálgat, sikongat, vonyít meg tibeti torokénekel.
Jártunk ismét remek színházban és Hajduk még mindig szexi, jártunk mesterséges intelligencia előadáson, mert nagyon rajta vagyunk, jövő hétem kezdődik az online spanyoltanfolyam, hogy a maradék mozsák frissüljenek a memóriámban, beiratkoztam intim torna online gyakorló órákra, mert az ösztönöz.
Igénybe veszek mindent az egészségbiztosítómnál, ma reggel leégették a fibrómáimat (negyvenet, aú!), lesz csontsűrűségvizsgálatom és belgyógyász-vérkép-ekg-m.
Viszem aput a telekre és a temetőbe és két ismerőséhez is beugrunk holnap, hosszú nap lesz, aggódom, bírni fogja-e (én vezetek, nyilván, de akkor is).
Van még három színházjegyem idénre, egy jövőre, megyünk a csajokkal az idei harmadik vidéki elvonulásunkra, még két workshopra jelentkeztem, egy társas is szerveződik a cimbikkel.
Megtoljuk bent az év végét egy állófogadás szervezésével és egy 100+ fős rendezvénnyel, részt veszek egy fél napos céges fórumon, év végi zárás pánik, ezer feladat, aztán hat hét múlva két hét szabi. Semmi terv nincsen az ünnepekre, beteg nagynénik félnek a cseppfertőzésektől télen, gyerekek elutazgatnak, talán egy évzáró maratoni táncra idén is elmegyek (tavaly egész éjjel mindkét lábam végig görcsölt utána, kafa hajnalban félálomban a nappaliban körözni, hátha kiáll, DE az állóképességem még jó), szilveszter Kócossal, végre kis nyugalom…
