Szeretem az esőt.
De a pénteki eső azt jelzi, hogy le lehetne mondani minden programot és nem kell bajuszt szedni, hajat, sminket csinálni, ruhát vasalni, utazni, csak otthon olvasgatni. Fáj a térdem, a csípőm, beállt a deltám körül két hete kondinál és zsibbad a bal karom.
Nincs valami szociális kedvem, pedig lesz érdekes progi. Az érdekes nem biztos, hogy minőségit jelent... :D
---
Tegnap befőztem gyorsan a Müzli család eprét lekvárnak, nehogy megromoljon. A felét már meg is ettem. Semmilyen formában nem romlik meg.
---
Kicsi a világ, egy kolléganő gyereke ült velem szemen a metrón. Tíz év még fogócskáztam vele a táncházakban.
Meg elment mellettem unokatesóm unokatesója, de nem volt kedvem őket megismerni.
---
Kócos meglepetés ajándéknak egy nagy dooz tejföllel állított be. Mindketten imádjuk, emlékezett rá. Na, ti kaptatok már tejfölt ajándékba? :)
---
Fityfirity bácsit úgy szereztem, hogy apu legjobb cimborájának az üdülőjét ő újítja már vagy húsz éve.
Felhívom Fityfitiy bácsit, mert még meg sem köszöntem a felújítást. Zavartan hümmög, nem kellett volna, majd elbúcsúzunk.
Később látom, egy nem fogadott hívásom van. Visszahívom, elváltoztatott férfihang:
-Jó napot kívánok, itt Fityfirity úr ügyvédje beszél, miben segíthetek?
-:D :D :D Ez te vagy, apucimbi bácsi!!!! :D
-:D Jól lecsesztem Fityfirityet, hogy nem adott a telefonhoz egy szia erejéig. :D
Édes! Állítólag a második gyerekük azért született, mert olyan gyönyörű csecsemő voltam, kedvet kaptak még egyhez. :D
---
Naponta visszajeletkezik 1-1 régi szerető, a héten tumultus volt. (Nem jöhetnek vissza, időm sem lenne.)
Tegnap ír Gé, látom-e Judós3 adatlapját, egy új, nővel összebújós fotót tett fel. Tudtam, hogy ismerőse lett a nő egy hónapja, ő az instán már két hete közös szelfiket rakott fel.
Három dolgot nem bírt a srác: a ronda sminket, az ezotériát és a romákat (kispesti fiú, nem jók az ottani tapasztalatok, na). Hát a lány mindhárom.
A többiek is írtak, hogy túlléptem-e, hát nagyjából igen*, majd azok fejtették ki, hogyan kéne felejtenem, akik maguk vállalhatatlanul játszmázós és lélekölő kapcsolatban élnek hosszú évek óta. :D
Nem is reagáltam, maguknak sem ismernék be.
*Vannak depressziós napok, vissza is mentem a pszichiáterhez, mert rosszabbodott és egyre többet fordulnak elő ezek a sírós befordulások, dehát végülis semmi bajom, mert dolgozni el tudok menni (ma a vécé tetején ülve rapidbőgtem két percet az irodaházban és ordítani tudnék, minden reggel riadva ébredek, a külsőm nem izgat, a hajam nedvesen összecsomózva, és fél órát késtem!), de szerinte nekem kutya kell, meg dolgozni a kötődési gondjaimon.
Én meg nem akarok kötődni, mert akihez bátran kötődöm, az az esetek 99%-ában belémrúg és ez 42 év után már rohadt fárasztó és fájdalmas. Tényleg hálás vagyok azoknak, akik ilyen távolságtartóan is kedvelnek.
---
És akkor konteoprofi Anyu teóriája:
A szakítás óta sosem találkoztam lakáson kívül a kispasikkal.
Most szerdán este esett meg először. Okossráccal az utcán vártuk be egymást, bevásároltunk a közeli plázában, majd kézenfogva andalogtunk el (egy üveg bort lóbálva) a gyorskajálda előtt, ahová Judós3 az anyjával jár néha vacsorázgatni.
Anyu meggyőződése, hogy Judós3 meglátott.
És ez a fotó nekem szól.
Fél év után először pasival jelenek meg az utcán és 24 órán belül kirak bújósat a facebookon, amikor ő soha semmit?
Rákeresett, a nőnél ez a fotó már kb. egy hete szerepel instán, tehát nem friss kép, Anyu szerint tuti szándékos volt, hogy Judós3 most tette ki.
Persze valszeg véletlen, de örülnék, ha látott volna azzal a széparcú, ápolt borostájú, csinosra vágott fekete hajú, csodás alakú kreol pasikával. Aki nagyjából ő külsőre. Csak okos. :D
Hát, Anyu nem áll le. :D
