Egyszercsak rádöbbentem, hogy a régóta követett blogger, meg a facebookon régóta követett sportoló ugyanaz a személy.
---
Műegyetemistát még nem kéne unnom, mégis kedden unatkoztam, reggel is olyan távolinak tűnt. De jövő héten bakancslistázunk.
---
A nyelvórák a fáradtságtól vidám poénkodásokba mennek át. Nagyon jó döntés volt elkezdeni. Hasznos is, meg végtelenül szórakoztató. Azzal trenírozzuk magunkat, hogy próbálunk spanyolul levelezni, beszélgetni, ami általában oltári hülyeséggé alakul, de próbálkozunk. Igaz, tegnap annyira elege lett a tanárunknak a bénázásunkból, meg hogy elkomolytalankodjuk, csak hogy kifejezzük magunkat, hogy röhögve hazaküldött minket a második óra végén, majd bepótoljuk a többit.
Volt neki szülinapja, megleptük, jól sikerült.
---
Egyébként tanulok, dolgozom, felcseszem magamat háztartásbeli és nyugdíjas rokonokon, hogy hétközben napközben szervezik a programokat, mint például a saját anyám szülinapját, amire én főzök, ugye. A tanár ismerősök rinyálnak, hogy kevés a nyári szünet, meg hogy milyen fáradtak. Annyira végtelenül tapintatlanok, én idén két nap szabin voltam és nem leányálom basáskodó, idegbeteg és szemétkedő felnőttekkel sem egy stresszes nagymultinál az ablaktalan, levegőtlen, zajos zugban sem. Én is szívesen kelnék fel csak nyolckor és mennék ki a napra néha dinnyét enni, lenne időm gerinctornára, barátokra, családra, mittudomén. De nekik csak az ő munkájuk munka.
Baromira fárasztó, hogy melyik házimunkát és házifeladatot zsuppoljam abba a napi 2-3 órába, amit otthon töltök ébren, és hetek óta nem olvastam, főztem, kötöttem, sorozatoztam, gazoltam a növénykéimet, csak kapkodva rendbehozom magamat, válaszolok a felgyűlt csetekre, aztán alvás.
Jelenleg 17 feladatot futtatok párhuzamosan, plusz a napi újak, plusz a tíz perc alatt elvégezhetőek közül tucatnyi naponta, plusz helyettesítek. Tűzoltás folyik és egyszerre telefonálás/email-irogatás. Igen, megy.
Főnököm tegnap reggel 6:30-kor már sms-t írt nekem.
Ma amíg lefőztem a konyhában egy kávét, kaptam helyben négy feladatot. Útközben a helyemre elkértem a recepciós tollát, hogy felfirkantsam gyorsan, mire visszatértem, ketten akartak nálam beszélgetni, azt sem tudom, hová kapjak.
Közben tegnap előttem veszett össze, de undorítóan, két kollegina, aztán még hallgathattam őket külön (igen, közben dolgozom, igen, egyikre ráférne az, de nagyon), el kellett látnom egy sebet, mert az is az én dolgom a cégnél.
Tíz éve kötelező kiírnom minden napra ebédszünetet, amit rendszerint a monitor előtt töltök félkézzel gépelve. Ezt megunva szerdán kiugrottam 2,5 órára, úgyis túlórázom állandóan.
És még mindig beázik a kéményem, úgyhogy ma is hideg vízben zuhanyoztam.
A héten ettem végre rendes főtt ételt sok hét után, totál rosszul voltam tőle, vert a víz fél este, a céges menzára ha még egyszer bemegyek, verjetek fejbe, az is kevésbé fáj.
Hétvégére nyugit akarok, ma nálam alszik a múlt heti Kismacska, holnap Tével uszodázunk végre, idén először (aki akar, jöjjön velünk!), és SEMMI más programot nem terveztem. Semmit. Futni akarok, takarítani, gazolni kell, mosás, epilálás, sok-sok-sok tanulás, app feltöltése, kivételes ragozású igék, több tucat, befejezném az egy hónapja félkészen váró ékszert. Ha ezen a hétvégén sem sikerül napoznom, kardomba dőlök, szinte fehér a bőröm idén.
