Nem tudom minősíteni, milyen szar napok vannak a cégnél, az elmúlt napokban csak ilyesmin vihogok, hogy kollegina visszatér a szoftvertesztelésből és kijelenti, hogy nincs tesztelés zsepi és kézkrém nélkül.
Azóta sem értem.
Vagy végigvettük Bével, hogy a Katonában ki lehetne Nóra, mindenkit kizártunk, Bé szerint Tasnádi Bence marad.
Aztán azzal szórakozom, hogy megpróbálom a németül jól beszélő franciának megírni, hogy hogyan ejtse a f.rok és p.nci szavakat. Ő kérte. Ne kérdezzétek. Ő meg hangfelvételt készít a kiejtéséről és elküldi nekem. Übercuki.
Műegyetemistát próbálom cicás videókkal vigasztalni, anyukája nincsen jól. Én Anyum meg elájult az utcán tornázni menet és az orrára esett, és tök összetörte magát és nem tudni az okát és a dokija tojik rá.
Én jobban aggódom.
Hétfőn este tánc közben babáztam, az cukiság volt, valamiért a babák szeretnek. Azóta még két kollegina kisfiával játszottam.
Aztán hajnalra úgy ébredtem, hogy hatalmas görcs húzza össze a combomat, vádlimat hátul, az inak úgy összehúzódtak tőle, hogy behajlította a lábamat, majd’betojtam a fájdalomtól.
Alig bírtam ráállni egész nap, kinyekkent alólam a lábam.
Én barom nem nyújtottam le, betonon ugráltam, megérdemlem.
Ami viszont okos tőlem, hogy ráálltam, hogy a cégnél tanulok munka után. Egyrészt megúszom a kánikulában bkv-zást, másrészt bent nyugi van este, légkondi és ismerem magamat, ha hazamegyek, akkor nekiállok mosni, pakolni, vacsizni, este kilenc előtt nem állok neki szótározni, gyakorolni. Így meg befejezem nyolcig, aztán megyek haza tiszta lelkiismerettel.
Ez minimum heti három nap jelent este kilenc körüli hazabkvzást.
Ja és cipekedem. Két nagy füzet, papírok, tankönyv, munkafüzet, tollak, keksz, mint egy batyus cigányasszony.
Magassarkú felejtős.
Így telnek a napok.
