Sok év kellett megtanulni elfogadnom, hogy a lelkem kitörő boldogságának mindig ott az ellenpontja, a hullám ugyanekkora mélypontja.
Tegnap rámtört, csak bámultam magam elé.
Ilyenkor segít a takarítás ÉS szex ÉS mozgás. Ha rá bírom venni magamat.
Mostam, takarítottam.
A múlt heti kismacskát könnyen meggyőztem, hogy jöjjön át este, itt is aludt.
Aztán visszaaludtam, nem volt sokkal jobb.
Bekaptam vitaminokat, lemegyek este táncolni, hátha.
Nyomaszt, hogy nem tanulok eleget.
Meg hogy a Nagyfőnök azért, hogy közel üljek hozzá, az új épületben a kétszemélyes kuckónk helyett egy 20 fős open spacebe akar betenni a folyosó mellé.
Tíz éve állandó "kocsmazajban" dolgozom, az idegeim tropák, hogy így kell figyelnem, erre megint megalázó helyem lesz!
Totál kiborultam!
Szerintetek mit tegyek?
