Tobber életblogja

Apu jobban van, de szédeleg és elég gyenge. De. Már a cimbije levitte a telekre megnézni cégem munkáját (apám külön megköszönte a hatékony közbenjárásomat, jé!), sofőr elvitte kuratóriumi ülésre, ma két év után az első házibulijuk, nagyon várták (Anyu 5-6 órát sütögetett rá).

Nem vezet, jobb is.

A 80 éves szomszéd vezet, neki is hajtott a bezárt kerítéskapunak nagy csörömpöléssel.

Kint 21 fok, napsütés, home office, bokámon szunyókáló macska. Az ajtócserét feladtam, eddig akárhány überajánlott szakinak átküldtem, miről van szó (terasz földigablak ugyanakkora ajtóra cserélése), ghostingoltak.

Leszerveztük az időpontot a cica hálósemberével, épül kint egy jóval nagyobb röpde. A hátránya, hogy valamennyi háló látszani fog a nappaliból (nekem fel sem tűnik a mostani ajtón sem), előnye, hogy belefér a nagy kanapé kint, szóval csak kisétálunk a teraszra és macskástul napozunk (jelenleg kizsilipeljük a macskát és a hálószobát át megyünk ki, körülményes, viszont nem akarom a macsekot a tetőn kószálni látni (ismerősé az ötödikről az ereszcsatornán lógott le, mint egyszeri államférfi, alig tornázta vissza magát, na nem) (minden zárójel bezárva)

Arra könnyedén akasztunk egy árnyékolót, ha túl meleg lenne a lakás.

Kipróbáltam az új hajamat hullámosan hagyva, 1987 legszebb dauerját idézi, maradok a körkefénél, most hosszban és mennyiségben is csak fele van.

A munkám totális fejetlenség, és mivel nem egy vezetőm van, kontrollálhatatlan (de azt lehet kontrollálni, hány túlórákat pütyögök a gépen).

A mentoromnak nincsen ideje rám, a pótmentor viszont jóval türelmesebb oktató, kell még pár hónap, mire felfogom. A következő vizsgát halasztottam egy héttel, van fontosabb teendőm és zárási határidők közelegnek.

És a lényeg: megyünk Párizsba még tavasszal! Remélem, szép időnk lesz, 23 éve novemberben hideg volt és esett, és kb. semmire nem emlékszem. Készülünk barettsapkákkal meg fehér uszkárokkal és hamar kiderítettük, hogy a Louvre keddenként van zárva. Remélem, egyszer valami kvízben felmerül majd.

Utánanéztem, a legnagyobb utazási kockázatnak a zsebtolvajokat tartják.

Ötlet, melyik negyedben nézzünk szállást, mi van közel a legtöbb érdekességhez? (Béká, help pls!)

Szerettem Budapest tömegközlekedési hálózatát (a 35 fokos metrón reggel csatak izzadva, estére az izzadtságtól vörösre csípett melltartóvonalat sosem).

Adtam neki egy esélyt. Csili-vili app. Teszteltem egy hete, ötször sem hagyott fizetni, írtam nekik, sorry, megoldották azóta. Tegnap megveszem a jegyet, érvényesítem, gyerekrajz napocska, oké. Majd az app lefagyott. Ha kérné ellenőr (a Deákon mindig volt, amíg metróztam munkába), egy fehér oldalt tudnék mutogatni. App kényszerleállítás, lejárt jeggyé minősült 15 perccel indulás után. Remélem, ezzel is kidobtunk párszázmilliót az ablakon, ami mehetett volna klímára -gondoltam, majd kisétáltam a mindig nyitott biztonsági kapukon…

Egyébként pörög minden, végre 4 hónap után lezárult a biztosító nyomozása, hogy a mögöttem, vagy a kettővel mögöttem lévő marha cseszte el az új kocsimat, ma elvitte a karosszériás. Remélem, egy héten belül meglesz! Késő este lemostuk a homokot, amennyire lejött, Vasárnap este kilenckor úgy harminc autó várt a 8 önkiszolgáló helyre. Durva sáreső esett a héten.

Voltam fodrásznál kb. 15-18 cm-t vágatni, mert rasztásodtam, szerintem Kócosnak fel sem tűnt. Jobb szeretem, ha házhozjön, de képtelenek voltunk időpontot találni.

Jártam festős tanfolyamon (meg még kettőn), megyek még, mert az a gyenge pontom, de szeretnék fejlődni.

Rendeztünk kerek szülinapot TCsV-nek, megleptük, meglepődött, sok régi ismerős beugrott, Kócossal is cukin bántak, élveztem.

Búcsúztattunk kismamát.

Annyi tanulnivalóm van a munka meg mentoráltság mellett, hogy összeomlottam, egyik délutánra remegtem a rosszulléttől. Lecsaltam a hatnapos csajos vidéki hétvégéből 1-1 napot és pihentem.

Nem érzem jól magamat a testemben, meg is híztam, gyenge vagyok, ellustultam, megint nem tornázom.

Bezárt a kedvenc házhoz csirke-salisom is, nem rajtam múlt.

De a négy nap színek és csacsogás jót tett kicsit.

Kócosnak sem úgy sikerült a hétvégéje, totál kiborult a testvérétől, kérte, hogy találkozzunk korábban. A legjobbat hozzuk ki egymásból.

Vagy 6-7 éve vettem a teraszra műrattan bútort, mára tönkrement a párna rajta. Írtam a kereskedőnek, aki egy cuki nő, szerzett valahonnan -ingyen. Csak annyit kért, néha osszam meg a posztjait. Ezen ne múljon.

Szerelik a kaputelefont, hátha végre sikerül megugrani ezt a nehézséget, kicsit unom a futároknak irogatni, hogy hívjanak.

Hat napos munkahét, én semmi jót nem várok, le vagyok maradva a tanulással, de már nem megy több a fejembe, április egytől nekem kell csinálni az új feladatot, miközben az igazgatóm ma is sokórás kutatómunkát adott ki olyan témában (és angolul), hogy kb. a kérdést sem értem, a neten meg nem igazán akar róla konkrét adat.

Én akartam pörgést.

Kicsit jobban van. Beszéltem a fejével szerdán, Anyu hívott tegnap, hogy nem tudja, mit mondtam neki, de komolyan diétázni kezdett. (Mondjuk játszmázás és hiszti nélkül, felnőttként kezelve beszélgettem vele? Régóta nem túl jól kezelt cukra van, szívbeteg és már COPD-s. Gyerekkoromban is onnan tudtam, hogy hazaért, hogy a forgalmas úton hallottam a fulladását, 60+ éve napi 2,5 doboz cigi az adagja.)

Elhagytam azt a kényszert, hogy a százoldalnyi kézi jegyzetet megtanuljam, megpróbálok eligazodni két továbbképzés (egész napos fejtágítás után sokszáz nyomtatott oldal tananyag) közt, nem mellesleg saját munkám, közösség elvárta Tobber majd megcsinálja helyzeteken túl. Nagyon Fontos konkurens cég igazgatóval megbeszélek úgy, hogy semmi nem tiszta. Lesz még a hónapban két nap tréning, következőben két nap elvonulás, repizés, a folyamatos oktatások és vizsgák, túlórák, vá!

Nem keresek másik állást, de szembejött egy érdekes az utcámban, pár házzal lejjebb (nem jelentkeztem, csak szoktalan, hogy a rövid kertvárosi utcácskában egyáltalán van cég, elég békés lehet csak végigsétálni a fák alatt és beérni a munkahelyre).

Megint a saját rész szorul hátra, tornáznom kéne, figyelni nekem is a kajára, meg porszívózni, kézzel mosni a túlórák után, de ha még valami kötelezettség a nyakamba kerül, összeomlom, így este csak magamat renoválgatom meg podcastozom félálomban. Fngom nincsen, akinek gyereke van, hogyan bírja a főműszakot. (Azaz benne vagyok egy anyáknak tele a tkük csoportban önigazolgatni, komolyan megsajnálom őket, de sokszor a gyerekeket is, hogy ebben kell éljenek.)

És tapsolhatnék a két nap szabinak jövő héten, de a munkám ugyanannyi, vagy megcsinálom három nap alatt, vagy viszem magammal a pihenésre.

Apám (77) egy hete nagyon rosszul van. Hónapok óta annyira gyenge, hogy csak bottal jár, azaz inkább totyog, nem jár el sehová, max. néha Anyu elrángatja párszáz métert poroszkálni. Állandóan alszik. Egy hete egekben a cukra (tonna gyógyszer és inzulin mellett).

Gondolom, a cégem cseszte fel az agyát, akiket vagy hússzor hívott, hogy szüntessenek meg egy életveszélyes állapotot és xarunk rá (nem akart nekem szólni, amint szólt, megmozgattam a szálakat, még így sem tökéletes). A stressz nem tesz jót a vércukornak (meg kivizsgálásaim alapján a gasztrósom, az endósom, a nőgyógyászom zargat, hogy ne stresszeljek én sem).

Tegnap kétszer ájult el és őőőő került méltatlan állapotba. Anyu egy kissámlira fel tudta húzni, ott tért kicsit magához. A székről azóta is fel kell húzni, hogy kitámogassák cigizni, majd vissza.

Nem enged mentőt hívni, nem hajlandó orvoshoz menni (de legalább épeszű diétát tartani!!!), sem a h.o., sem a diabetológusa nem tud a helyzetről. Anyunak segítettem megfogalmazni a levelet, de nem engedi elküldeni.

És kiderült, miért: ha most kivizsgálnák (neadjisten beállítanák a gyógyszereit és jól lenne???), akkor lehet, hogy elveszik a jogsiját!

No nem mintha képes lenne vezetni. A jogsi fontosabb, mint az élete? Nem fog tudni telekre járni? Naés? Tavaly háromszor ugrott csak le, idén egyszer levitte a haverja, ennyire bőven fogadhatna egy taxist (48 km) a kocsi árából hosszú évekig, aki hozná-vinné!!!

Meg fogja ölni magát. Anyu napok óta nekem rinyál. Apám sajnálja magát. És nem csinálnak semmit. Eddig csak kértem, hogy lépjenek már, ma konkrétan ordítottam (nem szokásom) anyámmal, hogy meg-fog-halni!

Apám anyja 67(!) évesen halt bele a cukorbetegségbe, szétment a szíve. :(

A cégemnél bátorítanak minket, hogy legyünk a legjobbak, miközben nincs két éve sok-sok-sok embernek itt. És nagy eséllyel mindenki elveszíti a nagy kedvezményét, amit kaptunk évtizedekig.

Az új feladatom elborít, nem látom a feladatokat, olyat tanulok, amihez semmi alapom nincsen meg (de minimum az a három hónap, ami alapból nekik kiképzés). A szemem kifolyik a fájdalomtól, annyit bámulom a gépet (merthogy az kötelező). Lesve nézem a papírjaimat, soktucat oldal jegyzetemet, mert az nem számít munkának, amit nem gépelek. Ugyanezért nem tudok rendszeresen felállni és kimozgatni magamat, totál KO a derekam.

Fáradt vagyok és kimerült, ez kb. senkit nem érdekel persze.

Kócos is furán viselkedik és a telefonját babrálja, amit nem szokott, ez sem jó jel, vagy csak beképzelem. Ő is kimerült, minden feladatot ráborítanak. (Mondjuk ami fizut kap, ja.)

Készítek egy alap vészkészletet, mert kb. konzervnyitóm nincsen itthon, nemhogy konzerv. Követem a preppereket, és remélem, nem lesz itthon háború, de az butaság, hogy minimális tartalék nincsen itthon (a covid elején feltankoltam, most megint).

De. Van szép ruhám az esküvőre, ami drágább volt a menyasszonyi ruhánál (nem az enyém volt drága). Készülünk a hétvégi bulira, biztos jó lesz. Bé bevisz egy épületbe körbejárni, amit kintről lestem kíváncsian. Tegnap vagy öt órát pakoltam, a háromajtós ruhásszekrényemet kiürítettem és csak azt tettem vissza, amit tuti hordani is fogok, a többi Anyu-nagynénik-taktócsaj-jótékonyság. Különrendezve blúzok-tunikák-ruhák-felsők, szépen beakasztgatva, jó érzés. Meg akkor már rendetraktam, elpakoltam a téli dekort, harmadik mosás megy (hogyan gyűlik össze egyszemélyes háztartásban ennyi minden??, oké, múlt héten semmire nem volt időm), még van egy szekrény és pár fiók, és kész a tavaszi felkészülés. A növényeim szeretik a helyüket, nagyon szépek. Hasítunk kvízben, de főleg jókat beszélgetünk, mióta kiscsoportozunk. Új játszóhelyet találtunk a cimbikkel hétvégén és romantikus séta is lett volna, ha azalatt a húsz perc alatt már nem fagyok szét, mert szoknyában voltam.

Meg kéne tanulnom értelmesen kívánni. Az oké, hogy legyen egészség, meg pörgés, de kontrollált pörgés lehetne?

Kaptam az új feladatot, kedvesen fogadott a csapat (én meg fosok, mert nem szoktam embereket irányítani, nekem a munka kooperáció és nem kiosztás, bár voltam már ilyen szituban 4-5 éve és élvezte a kis hatalommániás miniegóm élveztem a figyelmet).

Főnök leszúrt, hogy miért csak 95%-ot osztok olyan céljaimra, ami egyértelműen 100%-osan teljestett, szóval felhúzta a prémiumomat. Kb. már el is költöttem a cirkócserére meg a parkettacsiszolásra, pedig a másodikat Kócossal fogjuk megcsinálni. Max. ronda lesz.

Intéztem iszonyatprofi kontaktlencsét, mert tizensok éve nem lőtték be a dioptriámat és csak a szemüveg romlásához viszonyítva rendelgettem erősebbet, kiderült, hogy 1,5-1,5 dioptriával kevesebbet hordtam, mint kéne. Mázli, hogy csak ritkán kontaktlencsézem, mert most télen is allergiás a szemem, nem is láttam jól velük.

Az optometrista meg is jegyezte, hogy a rossz szeműeknek más a viszonya a rosszullátáshoz, 1-2 dioptria alulkorrigálást is elfogadunk, így hatos felett ezért már fél dioptria ugrások vannak, ez milyen genyaság! Tényleg nehéz a lézert negyedeket állítani? (A szemüveglencsémet is le kellett gyártatni, ez milyen már.)

Megkértem, hogy most pár évre lőjjük már be pontosan.

A másodikra kipróbált próbalencsével mentem haza a sötét, alig kivilágított utcámban és elképesztő messzeségekbe elláttam! Komolyan, el akarom venni az optometristát férjül, nekem ezer éve nem volt ilyen jó a látásom, kész életminőségrobbanás. Szép-kártyával, meg is érkezett mára, jött a hidegzuhany: a bolt bezár, tehát többet nem rendelhetek, elveszítem szem elől ezt a pasast, pedig akarom!!! Elkértem ma a nevét (kb. Kovács Tamás, baszki), kinyomozom a rendelését, amikor szemüveget veszek majd.

Ja, az olvasószemüt is bemérte, ha már bent volt a lencse: +1,75 dioptria mindkettő. Csoda, hogy nem láttam közelre? Azt már csak a netről rendeltem (bizony, vannak optikák, amik a bemért szemek adataiból készítenek egyedi, nem kínai fröccsöntött szemüt), úgyis ritkán olvasok lencsében, az a sport-utazás-táncra van.

Brillíroztunk az online kvízeken. Jártam a hétvégén a csajoknál kreatívkodni, ami nekem hátradőlve röhögéssel telt, kellett némi szeretet, majd átmentem Vácra kreatívkodni, amit imádok (a várost, meg a tevékenységet, meg a dugó nélküli vezetést) és fel is tettem a lakásban, és a lány is az én művemmel büszkélkedett este.

Aztán Kócossal átrendeztük a hatalmas dekorációs szekrényemet, ami 90% karácsonyi dekor, a többi minden más dekor, színek szerint ledobozolva minden.

Rendeltem egy ruhát az esküvőre, mert tuti nem fogyok le két hónap alatt, ha zsíron élek. Készülünk egy meglepi szülinapra, ajándék, 40 vendég, dekoráció meg szendvicsek, aztán márciusban irány hat nap vidék huszonsok lánnyal, kb. az tartja a lelket bennem.

Merthogy betettek a héten egy céges online oktatásba, aminek az alapjairól semmit nem tudok, de jó, ha látok ilyet. Tehát tudom, hogyan számolok ki valamit és hogyan szerepel a rendszerekben, milyen szerződésekkel mit intézhetek sz embereinkkel, de hogy mi a fene az a valóságban, arról dunsztom nincsen. Mivel a munkából nem vettek ki, ezért minden nap a nyolc óra oktatás után dolgozom esténként, meg a szünetekben. Köszi óránként tíz perc nem gépnél végzett munka! És akkor pénteken van a vizsga. Amit a héten adnak le, este munka után még tanuljuk is meg. Én mára elvesztettem a fonalat, a délelőtti részt csak fél füllel figyeltem, hogy ne akadjanak le az idegeim. Egy órát a végén meg rögzítettem diktafonnal, mert annyira sok fontos részlet hangzott el, azt majd este kitisztázom (tudom, hogy illegális, majd törlöm mindjárt).

Szóval pénteken szorítsatok!

Szombaton kocsmázás és játék a cimbikkel, remélem, ha már Dunapart, Kócossal sétálgatunk is egy nagyot romantikázva. Remélem, vasárnap alszunk, hétfőtől mélyvíz az új munkákban.

…amikor a lépcsőházban összeszorul a szíved, milyen keservesen sír egy kisbaba…

…majd rájössz, hogy a házban nem lakik gyerek, ez a saját macskád hangja, mert sötétedés után az ajtónál szeparációs szorong.

Négy éve (gondolom bkv-n unatkozva) kitöltöttem valami munkakiégéses tesztet (bkv-n, midlifecrisisban, nagymultinál kiégve, képzelem, milyen lelkesen töltöttem :D), végén a szokásos: megadhatom az emailcímemet, ha van kedvem továbbiakhoz. Egy hete érkezett az email, munkapszichológia felméréshez keresnek alanyokat, két óra, játékos tesztek, érdekel-e. Nem mellesleg kapok egy 10 000 forintos media markt utalványt. Egyébként is érdekelt volna. És az épület előtt megyek el munkábamenet, nem volt kérdés. Tegnap munka után letettem a kocsit az új fancy parkolóházban (jobban rettegek tőle, mint a foghúzástól (mondjuk attól nem rettegek)), két órát kattintgattam billentyűket, kitaláltam kártyák logikai sorrendjét, mondtam egy perc alatt sok cselekvést vagy állatokat, mutogattam a levegőben, megjegyeztem számsorokat, mókás volt. Pár év múlva tanulmány lesz belőle(m), kértem, küldjék majd el.

Hétvégén Kócossal kipróbáltunk egy divatos éttermet a közelben és nagyon-nagyon bejött, semmi megjátszott felsőbbrendűség meg trendibor tukmálás (a szememben nincsen szánalmasabb az eltartottujjas trendibortrendiskedésnél, de lehet, hogy ehhez túl értelmiségi vagyok túl borutáló vagyok), csak a klasszikus letisztult vendéglátás, amikor minden gondolatodat tudják és mégsem tolakodóak. Ritka. És még a konyha és a cukrászuk is zseniális.

A héten lesz speciális kvíz, amihez elméletileg Kócos meg én konyítunk, úgyhogy bejelentkezünk, aztán hétvégéig jó lenne nagy ruha-szanálást végezni, mert nem férek a szekrénybe, ellenben három felsőt/három melltartót hordok a heti három benti munkanapomon, vettünk egy cipőtartó kispolcot, mert túl sok a cipőm túl nagy kupi volt az előszobában, ideje rendet vágni. Megjött a szép-kártya pénzem, jöhet a kontaktlencse meg a szoli, valami szépülés, bejelentkeztem egy gyerekkorom óta nem végzett kézműveskedésre, kollégákkal sütiztünk, három hónap(!!!) után lezárult a nyomozás és fizet a biztosító, már csak a karosszériásnál nincsen szabad időpont.

A nap, amikor a téged évekig bántalmazó fiatalkori élettársad életvezetési spirituális tanfolyamának hirdetése szembejön veled.

Azóta bántott mást, elhagyta a kisgyerekét és nem is érdekli, boldogtalan, élt világtól elzárva, majd újra keresi a helyét közösségben, drogozott, én azóta csak részegen (mármint ő) találkoztam vele. Anyáink jóban maradtak, onnan az infók. Egyszer összefutottam az anyjával, úgy kezdte, hogy Tobber, kiborulok, a fiam őrült, jaaa, te aztán tudod…

Egyetlen spiri haverunk csak a saját életét éli önmagát (számunkra) ijesztő boldogtalanságba hajszolva.

Anno egy álszent ezotanácsadó ismerősünk (közösségi oldalon = Boldog Család) férjét nem lehetett levakarni, miközben még szeretőt is tartott (amivel semmi gond nincs, ha nekik rendben van és nem ítél el beképzelten másokat, amire hajlamos volt). Most meg Szabó Péter járatta le magát a Partizánban.

Elképesztően bugyuta ember, kellett nekem végignézni... Megyek, keresek valami köldöknézős alterelőadást online. (Azokat tényleg szeretem.)

Nahátakkor a közvetlen kolléganőm, akivel hétfőn húsz percet maszk nélkül egyeztettünk (miután úgyis egymás mellett ülünk egész nap), írja, hogy a két hete taknyos gyereke mára produkált pozitív tesztet.

Tehát nagy eséllyel benne van, nagy eséllyel elkapom. Anyámékat hanyagolom az ominózus pár perces autóúton túl, januárban nyolc kollégám covidos, akikkel együtt szoktam enni, hát akkor hajrá zeneca-moderna.

Az igazgatómnál nem is kellett kilincselni, behívott, kaptam egy irtó érdekes és valszeg nagy kihívás feladatot olyan mentorral, akivel ezer éve szívesen dolgozom együtt. És kaptam dicséreteket a sosemdicsérő főnökömtől, aki szerint önálló, kontrollálás nélkül minden feladatát jól ellátó embert kerestek, hát, elég sok gyengeségem van, de tényleg nem kell kontrollálni.

Aztán felhívott a mentor, hogy mennyire nagyon örült, hogy az én nevemet mondta a főnököm, mert ilyen embert képzelt a feladatra, mint én, aki jó értelemben agilis, nyüzsög, mert mozgatni kell a szálakat, nem mellesleg jó kapcsolatban vagyok a cégcsoport vezetőivel, kulcsembereivel. Nagyon lelkes volt, szívmelengető.

15 év alatt nem kaptam ennyi visszajelzést. :D

Ennek ellentmond, hogy mostantól mindenki minden pisilését is ellenőrzik, nem a személyemnek szól, de ettől még abszurd. De legalábbis kontraproduktív és a tízmilliókat, amiket munkatársi elégedettségre költenek, egy pillanat alatt lenullázta.

A szorongásom jobb azért, a felfázásom nem, Kócost lemondtam múlt hétvégére, nappal feküdtem, éjjel a mosdóban ültem.

Hétfőn végre online kvízeztünk, másnapra cimbi is pozitív, és akkor lassan tesztelek, hogy lesz-e programom és párkapcsolatom mostanában.

Öt hét múlva hat nap vidéki csajos pihi, aztán lesz még cimbis nagybuli négy hét múlva, meg kollégás két nap tréning valami szép helyen áprilisban, Bé könnyen meggyőzhető egy májusi útról, aztán már itt is a nyár, csak a covidnak lenne vége!

Reggel még havat söpörtem a kocsiról...

Értékek
Rogán Cecília elmegy síelni a családdal, síelés helyett a konditermi futópadon fut 5 km-t. Istenem.

Szeretem a telet, de a szezonban még egyszer sem kotortam havat (egyszer söpörtem kevéskét). Rettentően hiányzik.

Meg nyígős kedvem van, pedig igazán nincsen okom rá.

Heti egy irodai nap a covid miatt, most már a csapat negyede kidőlt. Otthon, napsütésen, szép lakásban, menő új kanapén dolgozom. Épp a projektnek is vége, a 4-5 hónap helyettesítésnek is, betanítás is a finishben, megyek is kilincselni plusz feladatokért, utálok keveset dolgozni. Épp éves értékelésem lesz, jaj.

Láttam egy isteni álláshirdetést Gödöllőn, ami tömegközlekedéssel pont egy óra tőlem (kb. mint a mostani iroda), szellemileg sem leterhelő, a csapat is olyan, amilyen közegben jónak tűnik dolgozni, de nem keresek munkát.

Az ikea online rendszere katasztrófa, a raktáron lévőket sem engedi kiszállítani és mivel a teraszról rálátok egy ikeára, hát lesétáltam és házhozrendeltem az új kanapémat. Az nem volt világos, hogy nem egy méretű Ektorp fotel van, így ahhoz rossz huzatot rendeltem, de másnap besétáltam és szó nélkül visszavették, utaltak.

A régi, imádott, de irtó pici kanapét elvitték a fb üzenőfalamra tétel után pár órával. Elvált pasi, asszony minden közös bútorukért pénzt kért, így a gyerekeknek egy szem babzsák jutott. Szép.

Az új csodás színű, kényelmes, Kócossal hip-hop összeraktuk, már most bekuckóztam és After Life-on pityergek és hangosan nevetek egyszerre (köszi, Béká!). A növényeim nem férnek el, ideje a plafonra makramé virágtartókat csomózni, mint Anyu 1980 körül. <3 A hosszú folyosónkat végig madzagokkal takarta, imádtam asszisztálni, csomókat variálni.

A kocsim karosszériája még várat magára (negyed éve), mert a baleset többi résztvevője egymásra mutogat és magánnyomozónál tart az ügy, addig én, a vétlen sem kapom meg a biztosítási pénzt, de elvitettem Emberemmel a kocsit egy izzócserére. Amiből kettő lett. Meg motorháztetőzárjavítás, kézifék állítás, ózonos szűrőtisztítás, ha már covid, külső-belső takarítás, olaj/szűrőcsere, zörgésmegszüntetés, hip-hop repülnek a százasok. De szuper kiskocsi, szeretem. Tegnap apám eljött értem, átvitt a 1,5 km-re lévő sráchoz, ő leadta a saját kocsiját, enyémet felkaptuk, hazadobtam. Hát, genya kimondani: 77 éves ember már ne vezessen! 1 500 méteren (=12 perc, ennyit lekocogok még én is) kb. az összes hibát vétette, félelmetes mellette ülni még itt a kertvárosban is. Be kéne látni, hogy a drága kocsija árából pár évig simán kifizethetné a taxit akár a telekre is és biztonságban, kényelemben utazhatna. Nem így.

És akkor itt van ez a fránya szorongás. Megbénít. Felriadok rá éjjel. Nyomaszt nappal. Nem akarok rá gyógyszert szedni, az okát keresem. CH-t visszafogtam, ami segít, néha tornára is ráveszem magamat, az is, de egyre inkább csak céltalanul dőlök, kerülgetem a kreatív cuccaimat és elveszek az internetben.

Hiányoznak a programok. A séták a városban. A kultúra. A tanulás. A tánc. Az éttermek. Az utazás, meg a tervezése. Hat hét múlva hat nap a csajokkal vidéken, azt nagyon várom. Ha elolvasom az évösszefoglalót, kielégítően tartalmas volt a 2021, mégis csak idegesítem magamat. Na mindegy, csak jobb lesz!

Két napja átállítottam a yaziomat, hátha segít fogyni, sok fehérje, kevés ch. A kevés ch oké, de képtelen vagyok ennyi fehérjét megenni. Egyébként is napi 2-3 tojás az adagom, a túrót utálom, a csirkét imádom, de húsokból képtelenség annyit enni. Lakatos Pétert követek, szóval azt már tudom, hogy mi nem jó. Tippek?

Meg Partizánt hallgatok, rákerestem régi dolgaira is, lendületet ad a megunt, de megakaromcsinálni kézimunkámhoz.

Amihez lemegyek még alapanyagért, meg akkor már veszek egy kanapét, útbaesik és végre van raktáron. Felajánlom a régit egy ismerősnek, éppen házat vett. Szépséges L alakút akartam, de akárhogyan mértük, nem fér el. Vagy a növények, a cicatorony és a fotel nem fér el. Sokat úgysem tudok ülni, elnyújtózni meg hosszúkás is elég, hát ez lesz. Sokat fáj a hasam éjjel, Kócost nem akarom zavarni, így kijövök a nappaliba, de szívesen elszundítanék tíz perceket két hasgörcs között...

Cimbikkel politizáltunk hétvégén, jólesett. Nem vagyok optimista. És nem hiszem, hogy jó ötlet egy OV-MZP vita, OV simán lemossa. Bár, lehet, hogy senki meg sem nézné, már érzelemből szavazunk...

Múlt héten háromszor bent dolgoztam, mázlimra nagyjából elkerültem a covidosainkat, de dolgozom olyannal, aki találkozott velük, meg maszk-kézfertőtlenítek-szellőztetek megállás nélkül, de ha lehet, a héten elég volt egy nap is ott. Teszteltem, negatív.

Meg is ünnepeltem Freijel: lehet kapni rövid mangós nicaraguai dohánykávét. Elképesztően finom, pedig sem a cukros kávét, sem az összetett ízvilágot nem szeretem.

Ha akad jó hangoskönyvforrásotok, megírnátok? Szépirodalom érdekel, végső esetben szépirodalmi filmfeldolgozás, ha nem ad hozzá kihagyhatatlanul a képi világ, mert csak hallgatnám. Köszi! (tobnlc és jahús)

Klasszikus macska. Éjjel rongyolgat néha sikongatva, vagy épp a nagydolga után. Pillanatok alatt otthagy mindenkit egy falon tükröződő mobilért és szereti csak úgy bámulni a fal egy üres pontját. Kifacsarva, félig lelógva alszik a szekrény tetején. Tudja a nevét, általában oda is jön. Vagy nem. Neki nem lehet parancsolgatni. Nedvestápot csak jutalomból kap (pedikűr, kefélgetés után), persze csak a szaftot nyalogatja le. Minden is érdekli a világból, leginkább a fiókok mélyén lévő tárgyak, néha kihúzza, kipakolja. Táska nem maradhat belelesés nélkül. 3,5 éve lakunk együtt, a lakás nem nagy, de van macskahálós kifutója, onnan mekegi a madarakat. Igen, ivartalanított, chipes, mindenféle oltott, csak benti, el sem tudnám képzelni kinti-bentiként.

Az örökbefogadáskor megijedtem. Müzli írta, napi kétszer tíz percet mindig rá kell szánni a cicajátékra, különben depressziós lesz. Hiszen én kutyás típus vagyok, azért akarok macskát, mert ha elfoglalt lennék (ekkor még az voltam), elvan magában (fun fact: nemhogy elvan, irtó jól elszórakoztatja magát).

Megfordult a helyzet: tíz percet játszom a macskával meg egy virágkötözőszalaggal és minden rosszkedvem elmúlik.

Ő egy tanya körüli kolóniában nőtt fel, ott egy lány naplót vezetett róluk, néha etette, nagy fagyokban beengedte, csirkékkel haverkodott. Félős volt, ezért maradt életben. Egy évesen alapítványnak adta, így akadtunk rá és elhoztuk 125 km-ről.

Mázlimra nagyon szeret, már két emelettel lejjebb hallom a lépcsőházban, ahogyan ujjongva nyávog. Az ajtófélfára támaszkodik, nyolcasozik, amíg vetkőzöm-kézfertőtlenítek-kipakolok, majd rohan a kanapéhoz boldogan kiabálva, hogy kezdődik a simogatás. Ezt egy három perces szemétlevitel után is eljátssza, egésznapos távollét után húsz percig ül a kanapékarfán, becsukott szemmel szuszogva-dagasztva élvezi, hogy vakargatom, amíg végigolvasom a híreket. Hozzámdugdossa a fejét, az orrát, irtó elégedett képet vág, majd a lábamra telepszik.

Abban a szobában van, ahová mi megyünk, fürdőbe is, mintha elvesznénk, ha nem őriz, ha elkapja a tekintetünket, mindig ránkhunyorog szerelmesen.

Reggel az ágy mellé támaszkodik és lesi, hogy ébredezem-e, keksznél lazán felugrik az ajtó peremére, onnan jól látja.

Iszonyat sokat beszél (cukiiiii), jön utánam, elmesél minden érdekeset, jó havernak tart. Van harci kiabálása, ha letámad egy legyet, vagy amikor izgul, észre ne vegyem, mert ő most jól elbújt, akkor izgalmában hümmög. :D

Az ajtó mögé bújva hív fogócskázni, csak meg kell ijeszteni és boldogan átfut másik búvóhelyre. Majd onnan is kiabál, hogy jöhetek és ismét átspurizik valahová. Nem, én nem futok, soha nem érném utol.

Bújócskában nem túl tehetséges, ha már bent van az orra a párna alatt, úgy hiszi, nem látom. Csak a maradék öt kiló cicát, de nem rontom el a játékát.

Tornázni képtelenség mellette, ha a földön dolgoznék, mellémkucorodik, ha gumiszalaggal, örömmel kapkod utána. Végig.

Sokszor csak arra nézek fel, ő már lapulásban várja, hogy játsszak, vagy csak két fülecske kandikál leskelődés közben.

Irtó magabiztosan járőrözik a birtokán, kapkod a küszöb alatt a lépcsőtakarító felmosómopja után. A földredobott szennyes ágyneműbe azonnal beleköltözik (igen, nagyon kimosom!) és elégedetten kuckózik.

A csírátlan lakást elengedtem, felmegy fotelba és kanapéra, a kád széléről iszik, csapból. Meg a folyó vizet bámulja hipnotizálva. Több domestos fogy, na. Asztalra és ágyra tilos ugrani, nekem ott a határ.

Szerencsére az emberi ételek nem érdeklik, übertrendi és minőségi tápokat kap. Egy éves koráig a lány etette a szabadon kószáló kolóniát maradékokkal, most megbecsüli a tápjait meg a biztonságot. Mindenkinek felnőtt macskát javasolnék, kialakult a személyiségük, könnyen látható, ki szelíd, békés. A cirmosom kis kajla is hozzá, ritka nagy szívvel, még játékból sem karmolna meg. Fújni nem is tud.

Fotelkarfát sajna koptatja, pedig kéthetente pedikűr, dobozokat megkapja, boldogan szunyókál bennük, majd konfettivé rágja, hogy jobban kilásson. Különösen takarítás után…

Eleinte nem engedte a hasát gyömöszölni, mára a talpát is lehet masszírozni, finom, puha érzés.

Meglepően okos. Ha abbahagyom a lézerezést, megpaskolja a kezemet. Érti, ha azt mondom, menjen be a kisszobába (mármint be is megy…). Ha nyomom a kapubeengedőt, berohan a hálóba, tudja, hogy rácsukom az ajtót, ne szökjön ki. De. Ha nyitom a kaput és mondom, hogy Kócos bácsi érkezik, akkor kirohan izgatottan.

Már egészen jól megy a hol a jutalomfalat kérdésre idomítása, odamegy, megdörgöli a dobozát és vár elégedetten.

Nem, nem tartom a gyerekemnek, nem vagyok bele szerelmes (azt sem tudom, azt hogyan kell), meg nem kényeztetem, egyszerűen feldobja a hétköznapi pillanatainkat a bájos lénye, nehéz lenne nem szeretettel mesélni róla.

Legközelebb a szobanövényeimről mesélek, vagy harminc benti, pár áttelelős.

(Nem fogok ám. Egyébként szépek.)

Van egy hangulata a blogomnak. :D

Egyébként minden rendben, a munka épp elég, a kollégákat lenyugtatta az otthonról dolgozás és kevesebb a feszkó (ma feltétlenül).

Mondjuk másokat lexarónak érzem, hogy a közvetlen kollégáim nem tájékoztatnak minket, ha pozitív lesz a covidtesztjük, hogy ti hülyék, kontaktok vagytok, kerüljétek a nagyikat, meg úgy egyáltalán miért a 250 km-re dolgozó kolléga pletykálja el…

A szüleimmel ilyenek miatt nem találkozom, hozok-viszek dolgokat, de a hátsó ülésről kell kivegyék.

Elengedtem, hogy elkerülhető a covid, hát akkor hajrá vakcinák, dolgozzatok.

A kocsi még vár a biztosító/karosszériásra, addig elküldöm olaj- meg izzócserére.

Találtam finom kovászoskenyérkézművespéket egy totál forgalmatlan helyen, tehát 1. munka után van még kínálatuk, 2. tuti csődbe megy.

A karácsonyfa elszórakoztatta a macskát, de hétvégén táncolva-énekelve leszedtük: a fejét látni kellett volna. Kócos kárpótolta, ezek olyan szerelmesek egymásba, pár bugyulizás és a cica szétolvadt a karjaiban.

Ő (mármint a cica) egyébként szórakozik velem, mindenkivel antiszociális, bevonul a szekrény alá, jobb esetben onnan ordibál, hogy kopjon le mindenki, cserébe Anyuval, Kócossal meg velem irtó cuki és szórakoztató. Megbeszéli velem, hogy ne porszívózzak, dühöngve kioszt porszívózás után ágy alól kibújva, hogy s.ggfej vagyok, vagy hogy ideje a szárított pulykának, megpaskol, odavezet és rábököd, mit akar. Pontosan érteni, mit szeretne, ezer hangszíne van (a hajnali hármas vonyítását elhagyhatná. Ti tudtátok, hogy a macskák tudnak vonyítani? Biológus ismerős szerint kotkodácsol is. Lehet, nemigazán hallottam eddig kotkodácsolást).

Pár dolgot kicseréltünk, átszereltünk a lakáson, jó ott lakni. Idén esélyes egy cirkócsere, nagyon kattog a 17 éves kazán, a termosztát elromlott, így vagy 20 fok van vagy 28. Lemondok a gázról, legyen biztonságosabb, olcsóbb, kisebb helyet foglaló elektromos darab. Megúszom a kéményújrabélelést, ami pofátlanul drága a kb. négy méter hosszú kéményemhez.

Az esték eseménytelenül telnek, nem is tudom, hogyan bírtam anno a másik végletet. Mondjuk ezt nehezen, túl sokat agyalok feleslegesen. Kéne tanulni valamit. Új helyszínt találni a csajos hétvégéknek. Befejezni a hímzésemet. Vagy többet tornázni (ehhe). Cimbik átjönnek hétvégén, sütünk nekik valami finomat.

Összefoglalom: így élnek anyámék.

Tegnap felhív távoli ismerős napközben(!), tudom, hogy táppénzen van, előtte megkérdeztem sms-ben, hogy érzi magát. Megbeszélésen ültem, visszahívtam munkaidő végefelé:

MÁSFÉL órát ventilált, orvosok, munka, család, világhelyzet, jogi ügyek, meg sem tudtam szólalni. Csendben megválaszoltam a leveleimet, kinyomtattam doksikat, elbáboztam kollégáknak, amit kérdeztek, majd beöltöztem, elmentem a piacra, még én kértem elnézést a hívásban, hogy merek a zöldséges beszélni, majd elsétáltam ÉS még én kértem bocsánatot, hogy most már lassan letenném, jobbulást meg kitartást.

Fun fact: egyetlen egy kérdés nem hangzott el, én hogy vagyok, hogy telt az ünnep, mi a szitu velem, vagy hogy egyáltalán ráérek-e másfél órát hallgatni.

Ez rendszerint előfordul, vajon én vagyok a balek??

Hát EZÉRT utálok telefonálni.

2021 unalmasan telt, de lényeg, a közvetlen környezetem egészséges!!

Két idős családtag meghalt, Bezzeget azóta sem fogom fel, Csinikolléga öngyilkos lett.

Fél évet kb. végigfeküdtem, fekve dolgoztam és kreatívkodtam, csak így bírta a hátam. Ha tornázni kezdtem, megint beállt, nagyon kecses így zoknit húzni (nem ment).

Elképesztő, hogy 2020. március 13-án vonultunk home officeba és február 18-án már bennem volt, tök átlagos közép-európai, nem kockázati betegségű/korosztályú irodistában a kifejlesztett vakcina. Két Zeneca oltás (mázlimra megmaradt egy felbontott a ho-nál és én vettem fel elsőnek a privát számos hívását), októberben egy egész adagos Moderna booster. Szüleimben is három, ha jön a negyedik és kell, mehet az is.

Kócos oltásellenes anyukával maga sem akart oltatni, szóval megmondtam, hogy velem sem kötelező találkoznia. Oltatott.

Nyáron végre utaztunk: Barcelona Bével. Már jártam ott, ez a környék végleg szerelem. A tömeg a tizede a réginek, isteni ételek (jesszus, de durván), gyönyörű épületek, parkok, természet, tengerpart, hegyi monostor, Dalí-múzeum, kétszáz fölött hasító vonat.

Hozzátett az élményhez, hogy értettem a körülöttem beszélőket, ők is cukik voltak, hogy úgy csináltak, mint akik értik, mit beszélek spanyolul.

A hétköznapjaim két év alatt gyökeresen megváltoztak, a pandémia miatt kb. semmi programom nincsen esténként, az online spanyolt, kvízt is abbahagytam nyár végére. Táncolni talán kétszer voltunk, kéthavonta társasoztunk.

Sok időm volt agyalni, szorongani, hát ez nem tett jót.

De. Régóta agyalgatok én tökfelesleges dolgokon, mint pl arcszimmetria, arcesztétika*, mert csúnya vagyok, meg elszórakozom, hogy fotókon a segédvonalakkal pontosítom a saját szemöldökömet, úgyhogy mi mást tehettem: átszerződtem a szép-kártyával az otp-hez, mert ott sokkal több fodrász/szépségszalon/szoli/szőrtelenítés/szájtetkó igénybevehető. (*Soha nem fogom megérteni, hogy vízszintesnél lejjebb lógó orrcsúccsal minek töltetnek szájat, gonosz mostoha öregasszonyarcot csinál húszévesekből, vagy durván lelógó szemhéjnál az alsó szemkontúrt fél centis satírral sötétítik ki, vááááá!)

Ha már idén elmaradt az orr mellfelvarrás (nem fogytam le hozzá ebben a szorongós zűrzavarban) és a látásjavító műtét (két év alatt még egyet romlott a szemem, amíg nem áll be, nem műtik), 2022-ben a szép-kártyát csak a külsőmre szeretném költeni.

Lecseréltem az autót a 18 évesről egy 14 évesre, mert 44 év után t.k.m telelett a hugyszagú bkv-val napi két órában, a pótló tömegével, Deákon átszállásokkal csúcsidőben, izzadva hazacipelt laptop/gyümölcs/mosóporokkal, szóval autóval jártam be a heti 2-3 napokat. Messzi találtam parkolót, pont jólesik a reggeli-délutáni negyedóra séta.

Évek óta olvasok/hallgatok mindenféle lelki tanácsadógurut, de a sebsimogatás, meg az ezo baromságok nem az én világom. Ugyanígy évek óta érdekel, hogy az általam ismert kapcsolatok 80%-a miért játssza meg, hogy boldog, amikor nyilvánvalóan nem az. Aztán rájöttem, hogy magunknak is hazudunk. Ezt én is mindig elrontottam.
Találtam a neten egy irtó ellenszenves pasit, aki még antifeminista is, és a világ legegyszerűbb stílusában pont arról beszélt, amit magam is hiszek hosszú évek óta. Hogy mi nők hajlamosak vagyunk túlagyalni a pasik szerelmesnek tűnő gesztusait, becopjuk, hogy szépek vagyunk és istennők, hogy imádnak minket és megígérnek fűt-fát, miközben távolról rátekintve a tetteik alapján xarba sem vesznek. Szükségem van megerősítésekre, meg reméltem, hogy ha az vezérfonal azonos, hozzá tud tenni a gondolataimhoz, hát elmentem az alap előadására.
Ültem ott és egyrészt irtó jól szórakoztam, mert élőben vicces, másrészt a 80%-át magam is így látom. Ha már jobb dolgom sem volt tavaly, elmentem a másik tanfolyamára is. A társkeresős/rosszkapcsolatos témái nem érintettek, mert magamnak is hazudom, hogy tökéletes Kócossal Kócossal soha egy feszültség, szorongás, rossz érzésem nincsen, sosem veszekedünk, ő egy tündérbogár és belőlem a legeslegjobb énemet hozza elő, szerencsére a guru is önhitegetésnek tartja az ezo-spiri nőklubokat, meghát nem kötelez semmire, azt csinálok az életemmel, amit akarok, nem is iránymutatásért mentem, hanem megerősítésért. Megerősített. És közben jókat nevettem.

Még önmagamnak is feltűnt, hogy három éve milyen szelíd, kedves de überhatározott lettem (érzelmi érvénytelenített gyerek nem az), erősen meghúztam a határaimat, nincs késés, tiszteletlenség, figyelmetlenség, be nem tartott ígéretek. Már nem is utálom, hogy fix kapcsolatban kell lennem, ami igazán nagy szó. :D

Kétszer is kivettünk egy panziót a kreatív csajokkal, elvonultunk napokra. A helyszín Anyu gyerekkori kalandjainak közelében fekszik. A 75. szülinapján leugrott, elkocsikáztunk megkeresni az ükszüleim sírját (nem is tudtam, hogy ott vannak), aztán felkirándultunk a susnya mélyén felkeresni a vadásznagybácsi házát. Még ki van írva a fia neve, ugatnak a kutyák, de nem nyitottak ajtót (persze miért is).
Átvittem szépséges tájra, étterem gyönyörű kilátással, majd sütiztünk, felraktam a buszra és állítólag a legjobb szülinapja ever. <3

Vettem részt online tanfolyamokon, jártunk több szervezett sétán és megtudtuk Budapest kokainos életét, láttuk belülről is a Gellért-szállót meg a Vakok iskoláját, játszóztunk Papírkutyussal, jártam coachgyakornoknál, segítettünk angolul tanítani kezdő havernőnek gyakorolni, ismét koronáig lecsikorgattam egy fogamat, meglepiszülinapoztuk Keresztfiamat, aki átölelt örömében, hogy lát végre, bemutattam unokatesóimnak+gyerekeknek Kócost, irtó cukin fogadták, Kócos áthozta a kutyáját bemutatni, iszogattam unokatesóm elvált feleségével, hogy az ő verzióját is halljam, háromszor szabadtéri előadáson jártunk, ettünk országtortáját, meg az Ízek utcájában, visszaküldtem 4 év után Judós3 cuccait, mert untam kerülgetni, ő meg csak ígérgetett, hát taxibatettem, kifizettem, rendberaktuk a tárolómat, végre van hely, festettem tanfolyamon, szerveztem nagy és tökéletes rendezvényt, kétszer csapatépítettünk, jártunk autósmoziban, romantikáztunk Dunaparton, ettünk finom éttermekben, átfordultam pater nosterrel, ötvenedik házassági évfordulóztunk szülőkkel, főzősuliztunk kolléganőkkel, 15. évet jubiláltam a cégnél, de a vírus elsodorta az ünnepi vacsorát, felkértek üzemitanácstagjelöltnek, de épp helyettesítettem valakit hónapokig, betanítottam és projekteztem a munkám mellett, előszilvesztereztünk és romantikus szilvesztereztünk, találtam olcsó házhozjövő fodrászt, irtó sokat kreatívkodtam egész jópofákat, és főleg a macska imádja, hogy állandóan otthon talál, ha igénye van a szolgálataimra én meg imádom őt, mert nagyon szórakoztató és jólelkű kisállat.

Összefoglalva: ha valaki a 15 éves énemnek elmeséli ezt az évemet, kérdés nélkül bevállalja jó évnek.