Tegnap felhív távoli ismerős napközben(!), tudom, hogy táppénzen van, előtte megkérdeztem sms-ben, hogy érzi magát. Megbeszélésen ültem, visszahívtam munkaidő végefelé:
MÁSFÉL órát ventilált, orvosok, munka, család, világhelyzet, jogi ügyek, meg sem tudtam szólalni. Csendben megválaszoltam a leveleimet, kinyomtattam doksikat, elbáboztam kollégáknak, amit kérdeztek, majd beöltöztem, elmentem a piacra, még én kértem elnézést a hívásban, hogy merek a zöldséges beszélni, majd elsétáltam ÉS még én kértem bocsánatot, hogy most már lassan letenném, jobbulást meg kitartást.
Fun fact: egyetlen egy kérdés nem hangzott el, én hogy vagyok, hogy telt az ünnep, mi a szitu velem, vagy hogy egyáltalán ráérek-e másfél órát hallgatni.
Ez rendszerint előfordul, vajon én vagyok a balek??
Hát EZÉRT utálok telefonálni.
