Tobber életblogja

Szerdán korábbra tetettem a reggeli kondizást, hogy maradjon egész napunk kitakarítani Judós3 örökölt kis horgásztanyáját. Rákötöttem az egyik S.K. kokárdámat, a legkevésbé nőies darab egy gyöngyfűzött volt, hát azt. Összerendeztem minden takarítószeremet, zsákokat, rongyokat, ételt, italt, majd egy jóleső kondi után ágybabújtunk és este jöttünk elő. :D Pizza, tiramisu, TBBT, dumcsi. Sétáltunk a sötétben, majd hazadobtam este.

Nem akartam bemenni (a szüleivel él), de hogy nézzem meg a kutyákat. Hát, azokat nagyon szívesen, de csak az utcán. Megvakarásztam őket, cukorbuksik. És nagyon örülök, hogy nem kellett a szüleivel összefutnom. Nem terveztem bemutatkozó vizitet, ezért egy szűk fekete póló volt rajtam, és sztem azzal sem lehetek szimpi, hogy öregebb vagyok a fiúnál, pontosabban szólva anyukánál egy tizessel vagyok csak fiatalabb, a nagymellű maca kép pláne nem kelt szimpátiát, de az, hogy egy háromtenyérnyi szivárványpóni képe feszül rajtam, na azzal tuti elvágtam volna magamat! :D

Tudom, hogy középszerű vagyok. Az életemet nem középszerűen élem, sőt, de a kvalitásaim/hozzáállásom alapján nem vagyok kiemelkedő.

Sosem voltam kitűnő, csak jeles. Sosem summa cum laude, bár sokkal jobb az átlagnál. Baromi jópofa táskákat, statement nyakláncokat készítek, de ilyet tudnak még itthon ezren. Ha kondizok is, sosem leszek szálkás (főleg a tegnapi két karéj kolbászos melegszenya után). Cuki(?) arcom van, ami bejön a pasiknak, de sosem voltam szép. A munkámat tizenéve maximális értékelésekkel végzem az objektív és szubjektív mutatóim alapján is, de én tudom, hogy néha hibázom, vagy odázgatok. Értek valamit a művészetekhez, de sosem mernék műelemzésbe fogni. Nem magolom be az összes feladott szót, mert a fifikás, meg a harangnyelv sosem lesz a beszédem része spanyolul. Tök boldog vagyok 40 nm lakás plusz 12 nm tetőteraszon éldegélve egy csodás környéken.

Hát így.

Aztán jött ez a cikk. Olvassátok el, mert tökéletes:

http://hetkoznapizarandok.blog.hu/2017/03/07/mi_van_akkor_ha_en_kozepszeru_eletet_akarok

Kiemelek részeket belőle magamnak.

Sikereres vagy akkor is, ha:

• Mosolyt tudsz csalni a hozzád közel állók arcára.- Hát ebben jó vagyok. :)
• Segítesz a saját közösségeden belül. - Most hozok a kollégáknak is ebédet a távoli kézműves sütödéből, pipa.

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel. 

- Teréz anya

• Akarsz és tudsz fejlődni. - Spanyol pipa, hét kilós egykezes súlyzó pipa.
• Jó vagy abban amit csinálsz. Ha a munkádban igazán jó vagy és te tudod a legjobban megfonni a kosarat az összes kosárfonó versenytársad közül és a környéken mindenki hozzád megy kosarat fonatni, akkor sikeres vagy. - Azt mondják...

Mi a baj a középszerűséggel? 

A középszerűséggel csak akkor van baj, ha nem vagy elégedett vele. Ha szereted a munkád, de éppen annyit keresel hogy kényelmesen élsz belőle vagy el tudod tartani a családodat, akkor mi az akadálya a boldogságodnak? Az, hogy nincs több pénzed? Ugyanmár...

Azt hiszem, én egy középszerű életet akarok... 

• Jó formában akarok lenni és jól akarom érezni magam a bőrömben, de nem akarok minden áron kockahasat és tökéletes testet, ami színpadra vagy kamerák elé való. - Bingo.
• Szeretek rendet és tisztaságot tartani a lakásban, de nem szeretnék tisztaságmániás és baktériumfóbiás lenni, nem szeretnék leordítani senkit azért, mert cipővel jött be a lakásba, nem kell tökéletesen tisztának lennie mindennek. Elég, ha középszerű és nem koszos. - Tegnap is egy 120 literes zsák telt meg a szanálásom után, de még fut a kecó, pipa.
• Szeretnék jól keresni, de csak annyira, hogy a munka ne menjen minden más rovására. Nem vagyok hajlandó feláldozni az élet minden más területét azért, hogy az egyikben a társadalom által "sikeres"-nek titulált címet elérjem. Maradok és törekszem a középszerűre. - Na ez a tökéletes leírás a hozzáállásomra.
• Nem akarok százezrek előtt beszélni, mert k*vára lámpalázam lenne, de ennek ellenére meg szeretnék tanulni nagyobb közönség előtt szépen, érthetően beszélni. - Vagy táncolni.
• Nem akarok egészségmániás és biob*zi lenni, de nagyrészt egészséges ételeket fogyasztok, ami nem jelenti azt, hogy nem eszek meg egy pizzát vagy nem próbálom ki a legjobb gyrost a városban, ahol éppen vagyok. - Ma már facsartam két narancsot, cukor nélkül iszom a kávémat, de indulok hamburgerért mindjárt. Tartósítószer és színezékmentesért, de hamburger.
• Nem akarok megvilágosodni, mint Buddha, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel a meditáció vagy nem próbálom ki. Nekem elég, ha egy kis tudást el tudok sajátítani a keleti filozófiákból és hasznomra tudom fordítani, az én kis középszerű életemben. - Vagy a nyugati filozófiákból. Pipa.

Mi van akkor, ha kegyetlenül őszintén elfogadom a korlátaimat? Amilyen közhelyesnek hangzik, olyan is, de mi van, ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok? Minden amire szükségem van, az egy középszerű és egyszerű élet. Egy általam kedvelt munkahellyel, ahol annyit keresek ami számomra elég. 

Ha elfogadom, hogy attól mert nem ismer meg az egész világ, nem alkotok valami maradandót, vagy nem fogják az idézeteimet hosszú évek múltán is könyvekben említeni, attól még lehetek értékes ember, a körülöttem lévők számára. Élhetek teljes, egyszerű, középszerű életet. Ha nem a mindent elsöprő sikertől várom a boldogságot, akkor talán van esélyem arra, hogy középszerűen boldog legyek és nem sikeresen boldogtalan.

Gratula a szerzőnek, Dobován Norbertnek.

Na, ezeket azért rágtam végig, mert Judós3-mal jóval több időt töltök, mint anno a többiekkel. Szórakoztató vele, külön is kondiznánk, jönnénk-mennénk, együtt ugyanúgy jó. Cimbikkel is vízparton sétálnánk, társasoznánk, koncertre mennénk, beszélgetnénk vagy kajálnánk, vele is.

És többször felmerült benne, hogy elköltözik otthonról. Ha valaki megérti, miért lép le bárki a despota apja közeléből, én nagyonis.

És napok óta nyúz, hogy mi mennyibe kerül a Szabad Életben. Aztán egy iszogatás alkalmával kitalálta, hogy elköltözik otthonról. Hozzám. Én meg állítólag rábólintottam, nem sok rémlik. Gondolom, viccnek fogtam fel. Meg ő is annak szánta. Eleinte. De közben elgondolkozott, hogy ez nem is rossz ötlet. Otthon ölik egymást, nálam boldog, kiegyensúlyozott.

Úgyhogy végigrágtuk a témát. Most ott tartunk, hogy az első fizujából már beleadná a rezsi felét és hozzámköltözne áprilistól.

Hát ez irtó nagy változás lenne.

És engem megdöbbentő módon egy kicsit sem zavar.

Jól tud főzni.

Kérdezte, hogy mik lennének a szabályok. Ötletem sincsen, majd alakul, a napi 2-3x virágöntözést és soktíz liter víz kicipelését a kádból rábíznám. És nincsen csajozás. Meg hagyjon néha tanulni, olvasni, mert eléggé igényli a társaságomat, ha vele vagyok.

Eddig megfelel neki.

De ezt még nem venném azért készpénznek.

Judós3 egy szeretőm.

Nem több.

Nem vagyok szerelmes belé. Ő sem belém.

Most jó együtt.

Elmúlik.

A mának élünk és ma szórakoztató, vidám, változatos.

Mint anno Műegyetemista a világelemző, Kommandós a talpraesett műértő, A Test Aki gyönyörű és bújós, Rosszfiú aki én voltam huszonévesen, Hokis amilyen akartam lenni.

Ha még kérdés lenne: nekem így jó.

Ilyen hétvégét mindenkinek. :)

Pénteken munka után elrohantam az edzőcsajhoz, lásd lent. Utána összeválogattam egy hatalmas adag salátát a közeli szupermarketben (úristen, de imádom, mindent válogatok bele, ami nem fejessaláta kb., paradicsom, paprika, hagymák, káposzták, kukorica, sajt, feta, szezámmag, reszelt répa, olaj), a hely szemfülesen felkészült az egészséges emberekre a konditerem tövében.

Szombat reggel felkeltem hamar, hogy nyitásra a kuponnapra érkezzek, egy mély levegővétel után fejest ugrottam a plázába 10:00-kor, tudatosan, listával a fejemben mentem boltról boltra, bő óra alatt letudtam szinte mindent. Már nagyon nem volt egy göncöm sem és kávékrízis is fennállt, Judós3 is függő.

Még délelőtt hazaértem, takarítottam, majd írt Judós3, hogy jönne akár korábban. Aznapra csak egy pár órás találkát beszéltünk meg, éjjel megy inni a cimbikkel. Akadt tervem nélküle, este felléptek a többiek, bandázni akartam.

Aztán Judós3-nak semmi kedve nem volt bulizni. Lemondta, inkább velem maradt. Szerintem a haverjai már átkozhatnak! Meggyőztem, hogy legalább egy órára ugorjunk el az előadásra, aztán nem kell az „öregekkel” maradnia, lemehetünk kondizni. Cs. szeme elkerekedett, a többiek édesen fogadták. Vigyáztunk kicsit G húgára, Judós3 nézett műsort, próbáltam nem traktálni szakmával, aztán lementünk erősíteni. Fú, de erős pasi!

Most fog jogsit szerezni, kicsit odaadtam este a kocsit az üres parkolóban beállást gyakorolni.

Aztán ugye hajatmostam, ő sütött husit (nem, nem szakács), énekelt Komár Lacit (nem, nem énekes), gyertyafénynél megvacsoráztunk, nálam aludt.

Reggel nem nagyon volt kedvünk felkelni, nekem hajat kellett egyenesíteni (azaz Judós3 teljesen odavan a megázott balázspali feltupírozta a haját, avagy* stíltől, de úgy nem megyek emberek közé!), addig ő nekiállt egy tonnányi, zabból készült palacsintát kisütni. Hát nem elbűvölő? :D
Engedélyével fel is raktam a sütögetős fotóját közösségire, hátha elkoptatok egy pár lekoptathatatlant. Meghát olyan szép.

Kocsibavágódtunk és kimentünk a város melletti kis faluba, ahol gyerekkorában (tavaly?) sokat játszott, sétáltunk egy hatalmasat a vízparton, természetben. Nagyokat nevettünk, néha csak úgy felkapott (engem!) és vitt tovább. Majd átfagyva beültünk egyik kedvenc éttermembe egy istenit kajálni.

Valahogy nem maradt energiánk ismét zárás előtt kondizni, úgyhogy bekuckóztunk a kanapéra és TBBT részeken vihorásztunk este. Na ilyet pasival tizenéve nem csináltam. Majd felkapott és átvitt a hálószobába…

Nem sokat aludtunk. Reggel kisimulva, stbstb.

Ma ebédidőben bőrgyógyász kontroll (tényleg 40 év alatt senki nem javasolta még ezt a 350 Ft-os csodamosakodót a végtelenül érzékeny bőrömre? Ha megsimítják az arcomat, két hétig hámló pattanás, erről meg nem is hallottam soha?? :O Juj, de kellemes, végre nem irritál feleslegesen a tusfürdő, ez az: Hydrophilicum nonionicum micsoda értékelésekkel a finnyás bőrűektől! Hogy került ez engem eddig el? :O )
Munka után spanyolórák, majd rakhatom rendbe a konyhát, nyilván… : )

Holnap munka után, szerdán egész nap megint velem akar lenni a srác. Nem ilyen szeretőkhöz szoktam, szokatlan még.

*

Amikor kilépek hajmosás után a fürdőből, Judós3 (22) lelkesen készíti a husit a salátámhoz, kavargatja az alfahím izomzatával a serpenyőt és közben önfeledten

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Komár Lacit énekel.

Elég naív vagyok, de az már kétségtelenül lerázás, hogy Béká nem csak azért "nem tudott" tegnap jönni kondizni, mert állítólag a város másik végében a cucca (kérdeném, miért), de az RTL híradóban akar statisztálni az új műszempilláival, hogy olyan derék szomszédnak ismerte a gyanúsítottat.

Egykezeseztem hét kilós kézi súlyzóval most először. De nincs más jele, hogy a szteroidtól erősebb lennék.

Este jártam fodrásznál, boldogan mesélte, hogy havonta szerez 1-1 diplomát.

Lúzernek érzem magamat, én éveket tanultam egy-egyre. Pedig nála még én is okosabb vagyok.

Reggel megmetszettem a sásbokromat. Ellentétes infók járnak a neten, de az tuti, hogy ha kell, akkor most van az ideje. A fűféléket ilyenkor szoktam, és mivel a levelek 4/5-e elszáradt télen, hát belevágtam. Remélem, nem öltem meg. Jövő héten fellazítom a földjét egy kis homokkal, egy hónap múlva megtápozom, akkorra már ideje lesz a virágosakat, egynyáriakat, vagy egynyárinak kezelt évelőket is elültetni, még játszom a gondolattal, milyen színek, milyen virágok legyenek melyik ládákban. Tavaly egy hatalmas virágözön volt a tetőteraszom, idén überelem. Eper tuti lesz, hagymák is száz százalék, nagyon szeretnek nálam kis ládákban teremni, más haszonnövényhez forró és napsütéses az erkély sajna. És a kék juniperusom, cukorsüvegem, kaktuszaim biztosan megerősödnek majd a hideg tél után. Jön a naponta kétszer locsolós fél év...

Tegnap beszélgettünk, hogy a phd-ző srácnak második nyelvnek elég lenne egy A2 nyelvvizsga. Én meg nem vagyok extra motivált a rendhagyó igék magolásával. Ezért felvetettem, hogy leteszem vele, vágjunk bele.

Erre ránkszólt a tanárnő, hogy majd küld gyakorló anyagokat, de menjünk inkább B1-re, azon a szinten vagyunk. :O

Gyorsan kitöltöttem egy tesztet a neten, azalapján is stabil B1, plusz a vizsgákig még van két hónap tanfolyamom is, meg idő gyakorolni.

Nincs szükségem rá, de az önéletrajzokban, pláne ha spanyol érdekeltségű munkáltató, jól mutathat(?), és 15 000 10 000 Ft-ot tudok kockáztatni. De főleg motivál a tanulásra.

Nem mintha az angol nyelvtudásomat az interjún tíz perc beszélgetésen túl tesztelte volna bárki. Ha tudok beszélni, levelezni a külföldijeinkkel, néha megírok egy-egy anyagot, az elég.

Beindul az élet, csak az a kib.szott tavasz ne jönne. :(

Tegnap teljes felsővezetés hiányában el tudtam költeni komoly tízezreket ugrani ebéd helyett a régi bőrgyógyászomhoz, mert egyszerűen belobbant a bőröm. De úgy mindenhol (minusz kéz, arc). Öreg allergiás vagyok, de az allergiagyógyszereim és öngyógyítás nem jött be. Lecseréltem a mosóport is, de ha belobban, úgy szokott maradni. Kicsit aggódtam azért, hogy Judós3 felmerülésével jöttek a tünetek, nem ő-e a ludas.

De nem, persze.

A dokinő meglátott és örömködött, hogy milyen jó ismét látnia, mondtam, hogy ezer 17 éve hozta rendbe a bőrömet, de ő emlékezett. :D És hogy mennyire gyönyörű a bőröm, és mennyire jól nézek ki. De nagyon.

Megvizsgált, az első kérdése, hogy nem váltottam-e Ariel mosóporra. Óóóóóóóóóóóóóó!!! :O :O :O

Beszarás! De igen!

Nikkel edényekben készítik a mosóport, állítólag beleoldódik, nem az első esete vagyok.

Aztán csacsogott a fiatal lányok hülyeségeiről, a hajhosszabbítás okozta kopaszodásukról, meg a műszempilla ragasztótól öklömnyire dagadt szemekről, tévés sztorikat, minden második percben beleszőve, hogy mennyire gyönyörű a bőröm (mármint az arcom, a többi most nemigen). Hát ez tőle nagy bók. :D Nem mesélem el az allergiás kiütés részleteit, elég annyi, hogy nagy kiterjedésben elég idegölően tud viszketni, hiába a jól bevált tablettám.

Kaptam szteroidokat, erre nincsen más. És megtarthatom Judós3-t is, megkérdeztem. :)

Persze azonnal kapott a témán és kikérdezett a fiatal szeretőkről, szerinte ők nem tudják, hogy 41 leszek, mert harmincnak sem nézek ki. De tudják. :D És hogy jól csinálom, hogy nem megyek férjhez, mert az nyűg a korral. Jaj, ha annyi ezresem lenne, ahágy idősebb nőtől ezt hallottam! :D

Visszasétáltam a napsütésben ujjatlan blúz-tavaszi blézerben, csodaszép napsütés és meleg volt. A patikusnő vagy tíz percig psziánszozott a receptekkel, tuti gyanús, aki szteroidokat vált ki, nem?

Nőnapra kaptunk a kollégáktól mindenféle kedvességet, nagyon cukik voltak és mindnek parfümillata volt, készültek a puszilkodásra. :)

Aztán elrohantam munka után spanyolórákra, ahol kedves bíróság becsszó nem én ültem a huszonéves srác mellé, de nagyon jókat szórakoztunk ketten.

Aztán elmentünk egy kedvenc helyre kézműves finomságokat enni és órákig italozgatni a régi spanyolos csoportommal, meg a régi tanárral hatan, hát irtó nagyokat vihorásztunk. A pincért totál összezavartuk, hogy spanyolul beszélgettünk, néha magyaráztunk valamit angolul a nem magyar srácnak, hozzájuk viszont magyarul szóltunk.

Következő bandázásnak színházba meg egy dokufilm bemutatóra megyünk.

Ja, hétfőn jártam Bével színházban, ismét végignevettük a darabot. Meg kaptam Bétől kifinomult csomagolású szivárványpónis tusfürdőt és spanyol divatújságot ajándékba.

Ő tudja, mivel tehet boldoggá.

(Közben idejött most az igazgatóm csacsogni és az asztalomra kötött héliumos lufit babrálta. Majd szépen fejbecseszett vele. Én csak röhögök, szegény azóta is elnézéstkér, hehehe...)

Ja és egy csomót sétálgattunk. Kézenfogva, ölelkezve, csókolózgatva. Akárhányszor hazaértünk (4x), napsütésben, sötétben, esőben, elmentünk a környéket bebarangolni. Néztük a házakat, fákat, cicákat, sétáló öregeket. Megjegyeztem neki, hogy az idős nénik magukhoz vesznek egy kis pincsit, hogy boldogságot hozzanak unalmas életükbe, ezekután egy laza párhuzammal ezután Pincsinek és Maminak szólítottuk egymást.

Hát így vagyunk mi kettecskén.

:D

Ilyen hétvégét mindenkinek. :D

A terv annyi volt, hogy tanulok, takarítok, délutántól társasozunk az újonnan szerzett játékokkal TCsV-nél, vasárnap délután meg felkapom Judós3-t és kitalálunk valami érdekeset.

Egy ideig tartottam magamat a tervhez, aztán elindultam TCsV-hez, közben telefonálgattam Judós3-mal. Aki nagyon bírja a cimbiket, ezért megkérdezte, jöhet-e velünk játszani. Hát persze. Kipróbáltuk és imádjuk mindkét játékot, nagyokat nevettünk, ettük TCsV finomságait, mindenki nagyon befogadó a sráccal is. Meghitt, vidám este volt. Hazafelé az éjjel-nappaliban vettünk reggelirevalót, aztán nem aludtunk jódarabig…

Reggel ő még aludt, én olvasgattam mellette az ágyban, hallgattam a szuszogását. Reggelit készítettem és ágybavittem a kávéját.

Kb. már csak apám és a Papírkutyák (new LP out now!) nem ismerik a fiút, úgyis terveztünk erősítést, gondoltam, menjünk délelőtt az én termembe, bemutatom Békának. Béká próbált minket lerázni, sokan vannak, kardiózzunk otthon, de átláttam az üzenetén, hát lementünk.

Nos. Minden gép tele volt emberekkel. Döbbenten összenéztünk a pultossal, egymással, akkor jövünk este! Békára rácsörögtem, ha akar, köszönhet nekünk, de úgy tett, mint aki nem hallotta.

Hazamentünk tovább örülni egymásnak, ettől nagyon éhesek lettünk, elmentünk a közeli pizzériába hatalmasat kajálni, megelőlegeztük a mozgásra.

Ismerős volt a pincérsrác, rákérdeztem, nem néptáncoltunk-e mi együtt évekkel ezelőtt. Hát de. És mivel Judós3 éppen munkát keres a sport+suli mellett, hát rákérdeztünk, keresnek-e pultost.

Fel is írták a számát, lesz üresedés lassan, azt mondták, a rám való ismeretségre tekintettel hívni fogják. Még egymás nevét sem tudjuk, hihihi.

Na utána már ránkfért némi alvás! Este fél hétkor pánikolva ébreszt Judós3, hogy kelnünk kell, kilenckor bezár terem! Hát most nem írom le részletesen, mit gondoltam magamban…

Oké, lementünk, csacsogtunk a pultossal, aki felnevetett beléptünkkor, végre nem sokkos a fejünk, hehe.

Nyugiban erősítgettünk, ötpercenként odajött, hogy majd kijavít, de mindent helyesen csináltam, így csak megölelgetett, ami sokkal jobb, mint az edzőm szekálása például. Meg nem kukkolt tovább a két rondafejű negyvenes. A cuki huszonéves igen, de azzal meccseltem is tinderen ma reggel, szóval hoppá. Kilenckor hazamentünk, úgy éreztem, elájulok, nyújtás, hajam dráma, stb. Na és akkor a fehérjeturmixunk letolása után kitalálta, hogy akkor ő most hálából a hétvégéért főz egy vacsorát.

:D

Hát ez a fiú egy tündér! És még szép is. Mondjuk jobban örültem volna végre némi alvásnak, de nem akartam kedvét szegni, előkaptam csirkemellet, pár hozzávalót, meg rizst, mi mást. Elküldött addig hajatmosni, pihenni, és olyan finom ételt rittyentett, hogy szerintem nálam is ügyesebb, pedig otthon vagyok csirkemell témában. :D Megterített, gyertyákat gyújtott, feltálalt, bekajáltunk, iszogattunk, zenét hallgattunk, majd hajnali kettőig beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről. És arról, hogy most akkor mi is van köztünk és hogy hűségesnek kéne-e lennünk. Hát, erre nem tudom a választ, mert utálnám, ha neki lenne más, de ettől még valszeg van, ő is utálná, ha nekem lenne más, én meg megőrülök már némi Hokisért, aki ma reggel is lelkesen érdeklődött a szabadidőmről. Meg a többiek, napi 2-3 pasit rázok le a múltból vagy a megkezdett ismerkedős szakaszból.

Passz.

Aludtunk 4,5 órát, ma munka, aztán két spanyolóra (Bé, menjünk inkább vacsizni, légyszi!!!), majd este 3 óra 15 perces(!!!) színház fél nyolctól. Szerintem sosem érek haza.

Végiggondoltam az elmúlt 20 évben látogatott színházakat.

Akárhogyis, szerintem az ország egyik legjobb, sőt, megkockáztatom, a legjobb színházigazgatója Jordán Tamás.

Jaj, hát a tegnap is szuper hétköznap volt!

Sikerült úgy négy órát aludnom, eléggé vonszoltam magamat. Nagyon sok munka van, elengedtem, hogy valaha nyugodt szívvel lépjek ki a multi ajtaján.

Átrohantam spanyolórákra, amiket végignevettünk, a tanár vevő az én minőségi humoromra, én meg az övét imádom, hát így sokkal jobb tanulni, na.

Eddig sosem volt olyan tanárom, aki ne csak spanyolul, esetleg angolul magyarázzon, még kezdőként sem, ezért irtó nagy könnyebbség, hogy ő jól ért magyarul, és ha nagyon homályos valami, segít.

Aztán már bőven sötétben átsétáltam a suli melletti okos játékok boltjába, ami nyolcig nyitva. Sosem jártam ott, nagyon tetszik, az eladófiúk rég láttak ott nőt körbeugráltak. Csak két félretett társasért mentem, cimbikkel untuk az eddigieket, egy perc múlva azon kaptam magamat, hogy a pénztárgép mellett hip-hop szétterített kartonkártyák közül döntök, hogyan lépjünk a legújabb játékban. Csak úgy. Eltöltöttem velük egy fél órát, játszottunk, meg nevetgéltünk, rég volt ilyen kellemes bolti élményem. :D

Aztán rohantam haza, mert Judós3 jött éjszakára. Cuki. És gyönyörű. És figyelmes. És mutogatta a messengerét és én tényleg azt hittem, hogy van mellettem egy halom nője, de napokra visszamenőleg csak a haverjaival, sporttársakkal csetel (jó, tudom, van más app is!). És sokat szeretkeztünk és éjfélkor pizzáztunk és reggelire tiramisuztunk (én kb. két falatot, annyi fölött borul ki a hasnyálmirigyem még keksz után is), éjjel iszogattunk is...

Általában imádok vele lenni. Lehet, hogy csak végtelenül fáradt voltam, de egy már most egy kicsit untam. :(

Nem hiszem, hogy túlpörögnék.

De tegnap munka után két spanyolóra volt, hazaérve takarítottam a buli romjait, majd úgy fel voltam spannolva, hogy lementem 1,5 órát erősíteni zárás előtt késő este.

Hajmosás, beájulás.

Összeadva a hétvégével tudtam aludni! :D

Mindezt a szüleimtől (70plusz) örököltem.

Reggel hívtam őket, indulnak tüdőszűrésre, majd pihengetést terveznek.

Délben Anyu messengeren küldött egy selfiet.

Dobogókőről!

"Apád véletlenül jobbra kanyarodott egy kereszteződésben, és ha már az M0-snál voltunk, miért ne mentünk volna fel."

Na. Ők kezdték.