Ilyen hétvégét mindenkinek. :D
A terv annyi volt, hogy tanulok, takarítok, délutántól társasozunk az újonnan szerzett játékokkal TCsV-nél, vasárnap délután meg felkapom Judós3-t és kitalálunk valami érdekeset.
Egy ideig tartottam magamat a tervhez, aztán elindultam TCsV-hez, közben telefonálgattam Judós3-mal. Aki nagyon bírja a cimbiket, ezért megkérdezte, jöhet-e velünk játszani. Hát persze. Kipróbáltuk és imádjuk mindkét játékot, nagyokat nevettünk, ettük TCsV finomságait, mindenki nagyon befogadó a sráccal is. Meghitt, vidám este volt. Hazafelé az éjjel-nappaliban vettünk reggelirevalót, aztán nem aludtunk jódarabig…
Reggel ő még aludt, én olvasgattam mellette az ágyban, hallgattam a szuszogását. Reggelit készítettem és ágybavittem a kávéját.
Kb. már csak apám és a Papírkutyák (new LP out now!) nem ismerik a fiút, úgyis terveztünk erősítést, gondoltam, menjünk délelőtt az én termembe, bemutatom Békának. Béká próbált minket lerázni, sokan vannak, kardiózzunk otthon, de átláttam az üzenetén, hát lementünk.
Nos. Minden gép tele volt emberekkel. Döbbenten összenéztünk a pultossal, egymással, akkor jövünk este! Békára rácsörögtem, ha akar, köszönhet nekünk, de úgy tett, mint aki nem hallotta.
Hazamentünk tovább örülni egymásnak, ettől nagyon éhesek lettünk, elmentünk a közeli pizzériába hatalmasat kajálni, megelőlegeztük a mozgásra.
Ismerős volt a pincérsrác, rákérdeztem, nem néptáncoltunk-e mi együtt évekkel ezelőtt. Hát de. És mivel Judós3 éppen munkát keres a sport+suli mellett, hát rákérdeztünk, keresnek-e pultost.
Fel is írták a számát, lesz üresedés lassan, azt mondták, a rám való ismeretségre tekintettel hívni fogják. Még egymás nevét sem tudjuk, hihihi.
Na utána már ránkfért némi alvás! Este fél hétkor pánikolva ébreszt Judós3, hogy kelnünk kell, kilenckor bezár terem! Hát most nem írom le részletesen, mit gondoltam magamban…
Oké, lementünk, csacsogtunk a pultossal, aki felnevetett beléptünkkor, végre nem sokkos a fejünk, hehe.
Nyugiban erősítgettünk, ötpercenként odajött, hogy majd kijavít, de mindent helyesen csináltam, így csak megölelgetett, ami sokkal jobb, mint az edzőm szekálása például. Meg nem kukkolt tovább a két rondafejű negyvenes. A cuki huszonéves igen, de azzal meccseltem is tinderen ma reggel, szóval hoppá. Kilenckor hazamentünk, úgy éreztem, elájulok, nyújtás, hajam dráma, stb. Na és akkor a fehérjeturmixunk letolása után kitalálta, hogy akkor ő most hálából a hétvégéért főz egy vacsorát.
:D
Hát ez a fiú egy tündér! És még szép is. Mondjuk jobban örültem volna végre némi alvásnak, de nem akartam kedvét szegni, előkaptam csirkemellet, pár hozzávalót, meg rizst, mi mást. Elküldött addig hajatmosni, pihenni, és olyan finom ételt rittyentett, hogy szerintem nálam is ügyesebb, pedig otthon vagyok csirkemell témában. :D Megterített, gyertyákat gyújtott, feltálalt, bekajáltunk, iszogattunk, zenét hallgattunk, majd hajnali kettőig beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről. És arról, hogy most akkor mi is van köztünk és hogy hűségesnek kéne-e lennünk. Hát, erre nem tudom a választ, mert utálnám, ha neki lenne más, de ettől még valszeg van, ő is utálná, ha nekem lenne más, én meg megőrülök már némi Hokisért, aki ma reggel is lelkesen érdeklődött a szabadidőmről. Meg a többiek, napi 2-3 pasit rázok le a múltból vagy a megkezdett ismerkedős szakaszból.
Passz.
Aludtunk 4,5 órát, ma munka, aztán két spanyolóra (Bé, menjünk inkább vacsizni, légyszi!!!), majd este 3 óra 15 perces(!!!) színház fél nyolctól. Szerintem sosem érek haza.
