Tobber életblogja

Vettem egy mély levegőt, nem csak 1-1 fiókot, de az egész konyhát és a könyvespolcokat lerámoltam Anyu közreműködésével.

Zsúfolásig tele voltak.

Kb. a 2/3-át kiválogattam a cuccoknak, már nem kell. Karácsonyig tuti nem sütök muffint, minek legyen ezerféle dekorcukrom. 6 sószóróm. Millió kapott csetresz, sosem használt betűsablon marcipánhoz, rozsásodó tortalapát, hústűk és tepsik, amikor úgyis 2 téglalap tepsit használok, plusz a muffinosakat és az őzgerincet. A vonatos, meg a katicaformás is megy gyerekes barátnőknek.

Négy hatalmas zsákkal megtelítettem a kukákat. Szerda reggel Kócos* is levitt két zsák papírt, legalább rak valaki valamit a szelektív kukáinkba is.

Nagy halmokban áll a nappali közepén az Anyu-nagynénis kupac, a kolléganős, a cimboráknak menős, és a könyvek.

Semmi nem fog hiányozni belőle a könyveken túl. Azaz azokban még nagyon bizonytalan vagyok. Nagyon.

Ami kell a barátoknak, Illetőnek**, azt odaadom még a hétvégén, de ami marad, azt lehet, megtartanám.

Bár két mondás van: a "lehet, hogy még jó lesz valamire/hozzá sem nyúltam 5-6 éve" dolgok kuka, illetve, hogy nincsen "addig pakolok, amíg kedvem van". Nem. Amíg nem végeztem.

Azt hittük, két óra alatt befejezzük, de belelendültünk, fertőtlenítettünk, aztán ágyneműt, törölközőt is válogattunk. Ha elfáradtunk, kiültünk az erkélyre nézni a füstöt/felhőket. Elmajszoltunk 1-1 vajas kiflit. Aztán legurítottunk két, üveg alján maradt Jégert, Unikumot.

Kidumcsiztunk mindenkit. Aztán felugrott Judós3 levele. Általában ignorálom, most összenevettünk, ezt meg kell néznünk. Hát, ez a mi kis bűnünk. Az iskolája írt neki.

Többszöri felszólításra sem adta le a beadandókat, ezért nagyon sajnálják, de idén nem engedik egyik vizsgára sem. Majd jövő februárban próbálkozhat megint. Ha addig leadja egyáltalán.

Bammeg, ez az egész életét végiglébecolja.

---

*Hát, fiúk jönnek-mennek, aztán megint visszatérnek. Kócos nagyon fog hiányozni, ha nem lesz.

**Illetőnek hozogatom a könyveket, mindig úgy írok rá, hogy a szakítás miatt visszaadom a dolgait. Idejött, hogy rosszul esik neki, hogy megint szakítunk, erre Újnagyfőnök meghallotta és kijött, hogy mi a pletyka. De hamar elröhögtük magunkat. Végtelenül kíváncsi pasas.

Ma a Maus-t hoztam be neki, ujjongott szó szerint. Szomi, meg a metrón furcsállva nézték a horogkeresztes borítót.

Meghasad a szívem. Felszámolom a tinikoromtól összerakott könyvgyűjteményemet.

Minden van benne, amit az akkori lelkem táplálékul vett 30+ év alatt. Pszichológia, kortárs és régi szépirodalom, értékes regények magyarul, angolul, képregény könyvek és gagyi ponyvák. Becsúszott néhány vakvágány is, szép képzavar.

Kötődöm a legtöbbhöz, de porfogó, és nem olvasom újra, valljuk be.

Ejj, nagyon fáj!!

De minek tartogassam...

Könnyed cset Bével.

Bé: -Miért van neked könyved a jógáról?

-És Coelho? Útkeresés, na.

-Na de könyvben?

-Nem bírtam a jógikat akkor sem. Jobb egyedül. Van közte pár Sade márki is. Van még kérdés? ;) ;) ;)

-Azt nem is kérdezném. :D

Nem csináltam semmi értelmeset.

Kicsit búslakodtam, de nem zavar a melankólia, ez nem depresszió illetve az ő az én kedvesem szivecskeszivecskeemoji Judós3 új barinőjének a kommentjében elég hányás, de egyforma rózsaszín pólóban vannak, ami sokat segít röhögni.

Pénteken menzesz, fájás, elugrottam a plázanapokra és vettem egy nagyon kényelmes Tamaris szandált.

Végre aludtam kilenc órát. Ennyi vérveszteséggel kiszámítható volt.

Összeszedtem két 200 literes zsáknyi ruhát, egyet elvittem az adományboltba, nagyon örültek. Pedig ez még csak a kezdet.

Bolt, majd irány a világvége, kerti parti E-éknál. Mondjuk ömlött az eső, így bent főztünk, gyerekeztünk és imádtuk. Aztán kiültünk a tökvizes kertbe egy kicsit, végül nedves ruhákban eljöttünk.

E: -I miss the dance sooo much.

Én: -You are the only one.

:DDD

Igaz sem volt, hogy ez a banda heti sok órát együtt táncolt, minden programunk a próbák, fellépések, táncházak ortopédia körül zajott.

Hazafelé Anyunak is bedobtam egy ekkora zsákkal, már fotózgatja a szetteket és küldözgeti, mit vehet fel mivel.

Vasárnap kb. ki sem keltem az ágyból, csak mostam, fertőtlenítgettem, ettem, ettem és ettem és sorozatoztam.

Mától úgyis minden este van valami, az elhúzódó menzesz is kimerít, rámfért.

Valahogyan inaktiválni kéne a facebookot esténként, egy órát tuti ellop az időmből. (Vagy leszedni a telefonomról és csak a cégnél nézni két unalmas telefonkonferencia között. Mint ahogy a posztokat is akkor írom ide.)

A kutyáról lebeszélt mindenki, ha nincs rá elég szabadidőm (ha csak dolgozni járok, 7:30-18 h között otthon sem vagyok, plusz még szeretek tekeregni erre-arra), de a cica elvan magának.

Úgyhogy újratervezés.

Agyalok még pár hétig.

Eddig akárhány macskással beszélgettem, mind rá akar beszélni (minusz Müzli, aki szerint büdi. :D, de ő is szereti nagyon).

Én meg kisgyerekkoromtól arra mentem haza, amerre a legtöbb kutya volt a kertvárosban, mindegyiket babráltam. Valamiért ők is szeretnek, a legvadabbak is. És a szüleim megtiltották. Lehetett teknősöm...

Szeretnék egy okos szőrös állatot.

Ha másképp alakul az életem, majd jön velem.

Apám nemcsak bénán vezet, öreg, makacs, ha neki van igaza, inkább karambolozik, de már be is dob egy sört előtte. Baromi ijesztő.

---

Rákerestem a greasy hairstyle tutorialokra a youtube-on, mert minden nap hajat mosok a meleg miatt, de nem bírja a fejbőröm. A 2. napra meg már nem szép a hajtő. Ma tündérlány voltam.

---

Okossrác ma utazik. Először oda, ahová nem mentem végül vele, aztán ösztöndíj.

Két hónap.

Megnéztem, milyen géptípussal megy, pont a kedvenccel. Irigy.

Nézem a radaron. A fiú írja, hogy késnek. Látom.

Írom, hogy addig nézze az előtte felszállót, az is elegáns gépmadár.

Talán egy spotter is megörökítette őt.

Annyira fura, hogy bkv-n, a telefonomon látom ezeket.

Szeretem a légi közlekedést. Szeretem az internetet.

Igazán szeretem a változatosságot a kekszben, de életemben nem gondoltam volna, hogy belekeveredem Békáék erotikus csetelésébe.

Reggel katonás színész a metrón. Cuki. És úgy néz ki, mint huszonéve.

Most 49. Ő nem lehet annyi.

---

Apám tavaly kapott egy kupont, kipróbálhat egy repülőszimulátort. Végre elment a haverjával a lejárat előtti napokban. Félt tőle, a mobil gombjait (van neki gombja) sem tudja használni.

Lelkesen hív este, hogy ez fantasztikus élmény és imádta és egyedül vezetett egy repülőt és szépen landolt, stbstb.

Már két cimbijüknek is ezt tervezik ajándékba.

...méghogy unalmas az élet 70 fölött. :D

---

Mondjuk erős ténybeli tévedései vannak a témában, mostanában naprakész vagyok repülőtípus, engedélyek, légiközlekedés témában, de nem javítottam ki...

---

A pakolásnál előkerült 15-20 kallódó illatmintám, drága finomságok. Szépen sorban elhasználom, minek gyűjtsem. A negyedik fiolából fújtam épp magamra, azonnal éreztem, ez nekem kell. Sok.

Egész nap magamat szagolgattam, a kollégáknak feltűnt (az illatom. Nem az, hogy magamat szagolgatom). Nem is gondolták, hogy parfüm, csak hogy valami nagyon kellemes, tiszta illat leng körül.

Keresgélem a neten, alig találni belőle és kuvva drágán. 2012-es limitált illata a Chloé LOVE sorozatának (eau florale, EdT(!)). Az régen volt.

Megrendeltem a nem megszokott forrásomból, remélem, eredetit kapok.

Tiszta, tavaszi, üde illat, az anyaillatnál is virágosabb, kifinomultabb, könnyedebb. Estig érzem a bőrömön.

Fun fact: Michelinbaba Baltávalfaragott külsőm ellenére nem illenek hozzám az erős illatok. :D

Anyuék elmentek hangversenyre, melléjük ült Anyu ifjúkori lovagja, vőlegénye.

---

Soktízerzen mennek át a metróvégállomáson.

Ki jön szembe velem?

Judós3 új nője.

Élőben kis picike, szép és kifinomult, csini irodai öltözékben volt, egészen szimpatikusnak tűnik.

Ettől függetlenül tényleg nagyon hasonlít rám. :D

Persze azért Judós3 r.h.djon meg. :)

Lehet egy indiszkrét kérdésem tőletek?

Megírnátok emailben, hogy milyen összegű megtakarítást tudtok félretenni havonta a jövedelmetekből?

És ezt hány főre?

Bizalmasan kezelem, senkinek nem árulom el.

Nagyon érdekelne, szeretnék komolyabban spórolni a lehetőségeimhez mérten de újra járok színházba, örülnék egy iránymutatásnak. Lejárt a kamatmentes céges hitelem, lépnék.

Ja, igen, ebből mire költötök végül? Lakásra? Használati tárgyakra? Nyaralásra? Autóra? Nyugdíjra?

Ha költötök, felélitek az egészet és újra kezdtek spórolni?

tobnlc yahoo-s a címem.

Köszönöm!

A biológushallgató Okossrác a menyéttől jön extázisba, Béká meg a takarítószerektől.

Én próbálom elfogadni az embereket, de olyan furák...

Ui: Nem sok dologhoz vagyok hűséges, szóval nem értem.

A cégnél egy lány feladata, hogy az egész épületben kiossza, összeszedje a leveleket. Állandóan rohangál.

Hétvégén volt a névnapja, úgyhogy a postázókönyvre tettünk egy bonbont egy levélkével.

Nagyon meghatódott, édes lányka. <3

---

A céges konyhában még valami tavaszköszöntő pasztell cukiság szöveg volt az ablakra kiragasztva, egyik tünci tette ki.

Minden betű egy A4-es papíron. Egyik este míg vártam egy anyagra, ugyanazokkal a színekkel, betűkkel és méretben kinyomtattam/kicseréltem a feliratot, "MINDJÁRT TÉL".

Százan járnak ebbe a konyhába. Eddig senki nem vette észre. :D :D

Öncélú hack lvl 1000.

---

A házunkban az elsőn rendszerint penetráns fűszag van, egy korombeli srác lakik ott egyedül. Kócos megérkezik, mesél: az első emelet középső ajtaja mögött szexelnek, egy női hang hallatszik ki.

Neeee! 13 éve alatt az első nő ott. :D

Mondom Szominak, szerinte csak "filmet" nézhetett. :D

---

Spanyol előtt egy utolsót ittunk szintén negyvenes, szintén gyerektelen, szintén egyke csodacsinos csoporttársnőmmel.

Szintén az a nevetős fajta.

Ülünk az Andrássy úti kávézó teraszán, amikor elbattyog mellettünk száz ember rendőri kísérettel. Hatalmas transzparenseket cipelnek abortuszellenes, szüljél sok gyereket, "családbarát" feliratokkal.

Betalálva éreztük magunkat. :D Mármint nem abortuszilag, azt egyikünk sem, de ott ültünk nem szült nőkként, elkezdtünk erről beszélgetni. A vicces az volt, hogy búvalb.szott fejű, boldogtalannak látszó öregek, meg elhanyagolt külsejű ősanyák vonultak bánatosan. Nem voltak meggyőző reklámarcok...

Senkinek semmi köze hozzá, mikor és hány gyereket szülök. Minden tiszteletem az anyáké, de szálljanak ki a méhünkből.

Én tényleg értékelem, hogy cukik a barátaim, és meggyőződésem szerint a legtöbb okos is, de 30 fokban kerti partira pörköltfőzést tervezni szimpla öngyilkosság.

Ma a 15 perc sétám alatt leizzadtam, ezért a bőrömbenragadt tucatnyi muslica meg fatetű. Nem bírtam lesodorgatni magamról, még a szempillámba is ragadt kettő. A metrón a hajamból is kipottyant, undorító.

Viszketek és zsíros a szemüvegem az alákapkodástól.

Plusz kint is hőség van és irtó meleg a metrón, és cuppannak a meztelen karomhoz meztelen karok.

Gyűlölöm a nyarat.

Pénteken elhúztam a cégtől, mert rámomlott minden kaki. Elegem volt.

Kollegina férje hívott még februárban, hogy ellopná 31-én, 1-én a feleségét wellnessezni/ünnepelni, megszervezném-e bent.

Persze. A főnökeivel beszéltem, hogy a munkákat nekem adják, mindenről informáljanak engem is, a határidőket átvállaltam, a repjegyek, szállások, megbeszélések, megrendelések, a szabi intézését is. Füleltem, gyerekorvostól aznapra kért időpontot. Riadóztattam a férjet, ő gyorsan átszervezte. Nagyon sokan tudtuk, de nem szivárgott ki semmi.

Csütörtök reggel írt, te tudtaaaad? :D

Hát nyilván.

Ma egy órát mesélt nevetve, mennyire hálás, hozott egy 35x25-ös nagy csokit ajándékba csak nekem, nem is láttam még ekkorát. :D

A metrón csörgött a táppénzes kolléganő, hogy jók a leletei.

Elpityeredtünk. Aztán kiderült, hogy pár metróval megy előttem, bevárt és nagyon örültünk.

Együtt bevásároltunk a boltban, elbeszélgettünk, aztán beugrottam a bejelentkezésnélkülifodrászatba, mert az olcsókuponos lány napokig nem vett fel, majd hetekre előre nem látott helyet a naptárjában.

Kivártam a fél órás soromat, addig ingyenwifin letöltöttem egy sorozatrészemet és fél szemmel figyeltem a mellettem ülő negyvenes pasi tinderpreferenciáit.

Láttam egy nőt Rubik-kockás kulcstartóval és rajtam volt a kényszer, hogy megkérem, hadd rakhassam ki. Nem vagyok egy kockazseni, de idegesített, hogy olyan közel jár a kirakásához. Miért hagyja azt valaki félbe?

Odakerültem egy húsz éve dolgozó fodrásznőhöz, aki csodaszép hajat varázsolt. Azt hittem, ott kezdők dolgoznak.

Levágott úgy 12-13 cm-t, még mindig nagyon hosszú a hajam. Precíz, szép vágás, gyönyörű beszárítás (alig kerültem el a nagy vihart. Az egyiket a sok hétvégiből).

Megsúgta, hogy most ment szét hosszú kapcsolatból, a párja telefonon szakított vele (ismerős?), és egy tizennyolc éves pasival kárpótolja magát, de hát olyan szép, szerintem nem durva? :D Egy ideje nem kevés hasonlót mesélnek ismerőseim is, szóval megnyugtattam, ez teljesen hétköznapi 2018-ban. :D

Éjjel a fél óra áramszünet a Parkot is elérte, így Okossrác már egy óra körül beesett, nálam aludt.

Átlagos beszélgetés hajnali egykor egy biológushallgatóval:

-Kééépzeld, épp egy sünit fotóztam itt a szomszéd háznál (még mindig hajnali egy óráról beszélünk, buliból jövet!), amikor látom, hogy ott van egy menyét is! Egy menyét! Gondoltad volna???

Amikor elárultam, hogy néha rókák is kószálnak erre, teljesen extázisba jött.

Váratlanul ért. Még nem volt biológus pasim.

Reggel hagytam aludni, mert gyönyörű, aztán együtt reggelit sütöttünk, huncutkodtunk, majd hazament, én meg Anyuékhoz családi ünneplésre.

Kaptam egy csomó szép virágot, amiknek örültem, meg csetreszeket, amilyeneket napok óta szortírozok.

A négy gyerek és a meglepően jókedvű felnőttek vidám hangulatban sztoriztunk, mint egy nagy olasz család. A fele sztorinak nem hallottam a végét, mert másikba csatlakoztam bele, vagy én beszéltem, vagy rohangáltam lufit dobálva a gyerekeknek, vagy babáztam, vagy ettünk, nagyon sokat.

Tini unokahúg a hajamat fonta csinos koszorúba, imád a hajammal babrálni.

Szerintem öt órát a nagycsalád nem volt együtt évek óta.

Vasárnapra Okossrác mégsem tudott jönni, úgyhogy elbúcsúztam tőle, elutazik hónapokra. Nem vagyok benne biztos, hogy nem érzett kicsit többet az ilyenkor elvárhatónál, annyira szépeket mondott mindig rólam és annyit írta, hogy hiányzom…

Kivettem egy nap szabit magamtól, csak aludtam, sorozatoztam, elhajtottam néhány önmagát felajánló kismajmot, kifeküdtem a napra kb. 8 percre, aztán inkább leengedtem a redőnyöket, légkondi be, nem bírom a nyarat. :D

Ma vége a spanyolnak (szerdán vizsga, de mivel azt én már elvégeztem elég szép eredménnyel, így szkipeljük).

Heti két hétköznap estém felszabadul, az esték is hosszúak, kicsit feltöltöm magamat Budapesttel, programokkal, sok kondival (négy hete zsibbad a karom, szal az még kérdőjeles).

Elvégeztetek néhány rutinvizsgálatot magánrendelőkben, fogorvos, és nincs több elmaradás semmilyen téren.

Ja de, szelektálni kéne. :D

Elszórakoztattam magamat, összeírtam, mire is használok mobiltelefont.

Szeretem.

A hetvenes években születtem, a telefonregiszter füzetek, papírtérképek és bakelit-magnószalag idejében. Minden körülményes volt, levelezés, telefonálás, könyvtározás, kazettára zenefelvétel a rádió hétfői adásából. Ha sikerült...

A mobiltelefon számomra egy kisebb csoda.

1. telefonálás, telefonkönyv
2. üzenetküldés
3. levelezés
4. csetelés három platformon - négyen a tinderrel, együtt
5. …tehát kekszpartnerkeresés
6. programok leszervezése
7. naptár
8. könyvolvasás, tankönyvolvasás
9. naprakész utikönyv a helyszínen
10. hírolvasás
11. véleményrovatok, kommentek, blogok olvasása és írása (szerintem ezek miatt érdekesebb és árnyaltabb bármilyen történet a fiataloknak, izgalmasabb egy könyvnél, amit (általában) egy író ír, egy szemszögből, könnyen megtalálható háttérforrások nélkül. Megértem, hogy a inkább a neten olvasnak, Élet és tudomány cikkek helyett TED-ről tájékozódnak. Természetesen nem helyezem a szépirodalmi könyvet a net mögé, de értitek)
12. barátokról, kollégákról, rokonokról infók, kapcsolattartás (sok a rokon, és néhánnyal jobb is csak így a neten keresztül, na :D)
13. színházműsor, hangversenyek, koncertek, háttérinfók és kritikák
14. éttermek, fodrászatok, barkácsbolt, stb. nyitvatartásai, árai, címei, keresése a közelben
15. sorozatnézés
16. internetezés en bloc
17. navigáció
18. fotózás (16MP elől, hátul!!!)
19. videózás (FHD! Azt sem tudom, mi :D)
20. szkennelés app
21. ezek szerkesztése
22. kiadások rögzítése, csoportosítása
23. ruha-, étel-, kekszizék-, jegy-, nyaralás-, bármivásárlás akár a világ másik végéről
24. számlák fizetése
25. bankszámla ügyintézés
26. szótárazás, szókártyák
27. tanulás
28. zenekeresés, zenehallgatás
29. podcastek, rádió
30. tömegközlekedés tervezése, aktuális helyzete (a BKK Futár a legjobb app a főváros történetében. Reggel, éjjel, előre napokkal megtervezhető az utazás. Jelzi, ha lerobbant egy jármű. És imádom követni a térképen a kicsi trolikat, rákattintva a célját, a típusát, forgalmi számát és főleg helyzetét is lehet tudni, elképesztően részletgazdag és pontos. Még a bubi állomásokon található bicajok száma is rajta, áááá! Igen, sokat várok megállókban. :D)
31. számológép
32. jegyzetek írása
33. bevásárlólista
34. óra (ugye, milyen természetes, hogy ott nézed meg, nem a karodon? :D), ébresztőóra, stopper, időzítő
35. diktafon
36. taxirendelés app
37. akciók, kuponok
38. belelesés az űrállomás életébe
39. időjárás előrejelzés, a világon bárhol
40. vihar- és villámtérképek
41. ételek összetétele, energiatartalma a bolt közepén rákeresve
42. futóapp (már amikor)
43. csillaképfelismerő app az ég felé fordítva
44. zseblámpa
45. repülőradar app tele infóval a felettünk repülő gépekről (zuglói gyerek voltam, imádtam volna, ha tudom a felettem repülő gépmadár típusát, honnan jön, hány embert visz, mekkora a kibocsátása, magassága, sebesége, mi jön nemsokára, miért kényszerleszállt, áááá)

Soha, de soha nem hittem volna el, hogy ezeket a hasznos funkciókat pillanatok alatt egyetlen zsebemben elférő kütyü ellátja.

Te mire használod még?

Annyira imádom!

A héten csak egy mélypontom volt, igaz, akkor a cégnél bőgtem, a bkv-n, utcán, otthon.

És akkor nem úgy kell elképzelni, hogy rossz napokon csak bámulok magam elé az irodában, mert elég sok önfegyelmet parancsoltak rám gyerekkoromban, amikor istentiszteleteket meg kakaókoncerteket kellett kihúzott háttal, mozdulatlanul "élvezni" óvodásként. Kedves és vicces vagyok látszatra, meg nevetnek a poénjaimon (őket minősíti).

Durván túlterheltek a cégnél. Több tucat ember ugáltat, 10-15 feladatom fut párhuzamosan és 5 percenként csörög a telefon, amiben újabb 15 perces munkák esnek be. Ha nem veszem fel, megírják. Az asztalomon hegyeken a nem kevés utánajárást igénylő xarok, mindenki utolsó nap dobja át, persze én siessek, mert NAV büntetés lesz, ha kések.

Sikítani tudnék, hogy a reggel elkezdett dolgokig nem jutok el délutánig! És közben napi 150x bebaszcsizzák az ajtót, idejönnek telkózni, röhögni fél órákat, rinyálni, hogy unatkoznak, meg hogy hülye a fodrász.

Aztán harmadszor ígérte a főnököm, hogy elintéz valamit, aminek közeledett a határideje és az én dolgom lenne, ezért megkérdeztem ismét, hogy hogyan állunk vele, csináljam-e én, erre megkaptam, hogy ne izgassam már magamat rajta, majd ő megoldja.

Csípőből visszavágtam (ejj, de rossz tulajdonságom!), hogy azért joggal izgulok, mert az én dolgom és félek, hogy nem áll össze, aztán kikullogtam tőle.

Tíz perccel később egy kolléga további témákat fűzött volna hozzá, de jeleztem, hogy forduljon a főnökhöz, ő intézi.

Na ne már, hogy ezért legyek leugatva.

---

Kicsit unalmas ez a hullámzás, néha úgy megölném magamat, de gyáva vagyok reménykedem, hogy lesz jobb, mert a tapasztalat azt mutatja. Máskor meg lebegek, mint egy pillangó. A gyógyszert szedem becsülettel, de úgy igazán stresszes napokon lóxart sem használ. Vagy persze nem tudom, milyen lenne nélküle.

A céges stresszről csak annyit, hogy a héten további két kollégáról derült ki, hogy nyugtatókon él.

De a pszichiáter (aki nem terapeutám volt, csak a gyógyszert firkantja fel negyedévente 10 000 Ft-ért) szerint vannak nálam rosszabbul lévő emberek és amíg dolgozni tudok, addig nincsen bajom.

Ja, és legyen kutyám.

Nem tudom elképzelni, hogy egy minikutya is boldog lenne velem a 40 nm-es tetőtéri lakásban, amikor 7:30 és min. 18, de inkább 21-22 h előtt nem nagyon vagyok otthon, ő meg egyedül mit csináljon, meg zavarna a szőr és bacik. De főleg, hogy szenvedne egyedül!

És unom, hogy a környezetemben ezerszer teszem fel a kérdést, hogy vagy. Nagyjából 3-4 ember szokta megkérdezni tőlem.

És ha sztoriban vagyok, akkor arról neki egy vicces valami jut eszébe, ami a pasijával esett meg és belekezd. Olyan érzés, mint tinikoromban, senki nem hallgat meg, én meg kuncsorgok figyelemmorzsákért, hátha kapok, cserébe lehet nálam ezerrel ventillálni.

Nem szoktam kapni.

Még mindig az bánt a legjobban, ha nem hívnak programokra. Ha kimaradok valamiből. Hogy én kétszerannyit szervezek öszeröffenést, mint a többiek velem.

Pff, a gyerekkor sérelmei sosem múlnak el. Lehet rajtuk szuperul dolgozni, de egy-egy hívószóra előtörnek a fájdalmak.

Szeretek emberek közt lenni, de annyi bántás ér, elég.

Néha úgy bezárkóznék a lakásba évekre, rendelgetném a pizzákat és enném a vaníliás Vienettát, kikapcsolnám a telefont, amitől az appom szerint erősen függök. (<-- Cserébe mondjuk azon nézek sorozatot, olvasom a híreket, levelezek a cimbikkel, navigálok.)

Ja, és Anyu szerint vágassam rövidre a hajamat. Nem úgy a szemembe mondja, hanem hátulról utalgat rá, majd ha sokadszor is elengedem szó nélkül a fülem mellett, akkor erősebben tolja. Nem bírja, ha nem ő dirigál. Végülis 42 éve piszkál vele. Harminc éves koromig rövid hajam volt, meg fiúruháim, mert úgy neveltek, hogy nem a nőies külső az érték. Hát nem, de sokra mennék Gogollal és Grecsóval, ha közben nem kompenzálnám a harcot a genetikámmal.

Bocs, elegem van.

Ahhoz képest, hogy a tavalyi szülinapom hogyan sikerült…

A családi oldalát a keresztanyám szervezte volna le, aki konkrétan elfelejtette, ezért senki nem ért rá azon a vasárnap.

Búskomoran kettesben üldögéltem Anyuval a nappalijukban.

Apu elment aludni, fárasztotta, hogy tíz percig jófej volt velem.

Judós3, akkori élettársam, és imádott pasika kijelentette, hogy ő csóró, ezért azt kapom a hétvégére, hogy végig velem van és kényeztet. Tehát vasárnap reggel átment az anyjához, majd délután szólt, hogy az anyja csak három felé kezdett el(!) főzni, úgyhogy este jön, még nem látja, mikor.*

F.szom.

Bánatosan megettem a lángosomat, amikor irogatni kezdett Rosszfiú, milyen xar, hogy már nem lehet velem.

Én meg válaszoltam, hogy akkor most, egy óra múlva lehet. Elmentünk a közeli faházas búvóhelyre, kemping egy liget közepén, és akkor először megcsaltam Judós3-t.

Nem való nekem a monogámia, na.

*Mentségére mondom, hogy a vitánk után a telkükre meghívatta velem a barátaimat, hogy ott tortázzunk.