Tobber életblogja

Morzsák, tényleg csak magamnak.

Az autómmal egy év alatt 2 000 km-t mentem. Kettőezret.

Forgalmit hosszabbíttattam. A márkaszervízben ők kérték, hogy hadd ne eresszék le az aranysárga érintetlen olajat feleslegesen. És hogy a fék be volt ragadva, annyira nem mozgattam ki.

---

Környezetbarát vagyok, és rosszul vagyok azoktól az autóval járó kollégáktól, akik 1. rinyálnak, hogy milyen rossz dugóban állni (mert metrón naponta kétszer vizes bugyiig izzadni, idegen táskákat veséből/ánuszból kitologatni nyilván nem. Miért is nem járnak akkor tömegközlekedve? Bubi állomás van előttünk, metrómegálló mellett vagyunk, a vonatok ide 10 percre állnak meg) 2. ők környezetbarátak, mert az autó akár 40 km-t is megy árammal. Negyvenet. A legtöbb a cégtől min. 60 km-re él ÉS mindig bejár. Élhetne a városban. 3. Okoskodnak, hogy nem kérnek nejlont a boltokban, max. papírzacsit. Szóval még sosem áztak el egy záporban úgy, hogy a staneclis kifli szottyosra ázott, vagy a papírzacskó alján megállt a víz és átáztatva a járdán landolt a teljes bevásárlásuk. 4. Ha a boltban nem kér nejlont, akkor mibe teszi a szemetét? Egy jóval vastagabb anyagú, nagyobb "holtterű" szemeteszsákba? Én meg a vékony anyagú, kis füllel összecsomózható tescos vékonyba. 5. A papírzacskó miatt fákat vágnak ki/újrafeldolgozzák, ami ipari szennyezés, oda-visszafuvarozás, ez is környezetkárosítás, csak mondom. 6. PET-palack, TETRAPAK, csapvízzel töltött vízautomata. Én egyiket sem. De az autós kollégáim bármit ki tudnak magyarázni önigazolásnak, nálunk ők külön kaszt.

---

Nem értettem, a mexikói hmmm ismerőseim miért posztolgatnak olyat, amiben az AMLO szerepel. Gondoltam, valami OMG-LOL rövidítés, még a szavakat sem értem spanyolul, nem terhelem az agyamat. Aztán Simót olvasgatva esett le, hogy ő a következő mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador.

Gáz vagyok.

---

Persze arról mindent tudok, hogyan kell hámot rakni cicára. Végtelenül kíváncsi, így a szemem láttára mászott ki a korláton kívüli peremre a teraszon, a sarokról kilógatta magát, mert a szomszéd kertben kiszúrt egy nagy macskát. Ha ott a mészkövön megcsúszik, zuhan három emeletet mit mondok az állatmenhelynek. Eséllyel a bokrokra a kertünkben, dehát azért mégis. Visszacsalogatni nem bírtam, végül felnézett a tetőre, hogy oda kimászna, és akkor elkaptam és becipeltem.

Szóval ezentúl vagy nem jön ki velem, ami sztem kicseszés, vagy leesik, ha ilyen bénácska, vagy kap egy vékonyka pórázt, aminek hosszú a szára, és akkor szimatolgathat körbe, vagy rögzíthetem a kerti bútorhoz, akkor lófrálhat a párkányon, a virágok közt, ülhet a kanapén az ölemben, vagy behúzódhat az árnyékba. De az nonszensz, hogy a teraszomat ne tudjam használni, mert féltem.

Támadna madárra is, mert az ablak előtt provokálja minden nap egy szépséges házi rozsdafarkú, berreg és harapdál a cica felé. Ő meg biztonságban érzi magát az ablak túloldalán.

Mondjuk nagyot koppanhat, mert a cica reggel is kijött velem virágot locsolni. :D

Annyira megnevettet, ahogy komolyan tud venni egy papírgalacsint! Ramboként rohangál a lakásban, ellöki, átugorja, letámadja, birkózik vele, majd berohan vele a kanapé alá, aztán pánikolva kifut alóla és visszalopózik laposkúszásban, hogy megfigyelje.

Hangosan kacagok rajta! :D

Szombaton lementünk (most épp családi) kerti partizni/babázni a Velencei-tóhoz. Én vittem a szüleimet, akik külön-külön is komoly Muppet-showt művelnek, de együtt rálicitálnak egymásra.

Főleg, hogy valami karambol miatt dugó volt az M7-esen. Minden szombat délelőtt ez van. Ki kell várni, aztán majd megindul. A dugófigyelőm így is 42 percre kalkulálta az érkezést Érdtől, szerintem nem rossz.

Erre apám mellettem dühöngött, hogy ő még sosem került dugóba itt (nyilván, kedd délben megy le a telekre, nem hétvégén), hülyék a kamionosok, a motorosok, meg a leállósávban elhajtók és nehogy beengedjek bárkit a felhajtósávról (de!), Anyu percenként frissítette az Útinformot(!!!!), hogy hőböröghessen, hány órakor volt a baleset, hány autó ment össze, mi a helyzet, ami semennyire nem lendítette előre a dugót, én meg csak üldögéltem ablakon kikönyökölve és élveztem a napsütést, a szellőt, meg hogy összevigyorgunk a szomszéd autósokkal: ez van.

És 40 perc alatt tényleg leértünk. Nem tudnak már kimozdítani a lelki egyensúlyomból...

A kapuban várt egyik unokatesóm a kétévessel, nagyon elérzékenyültem, mi vártuk itt a szülőket péntek délutánonként nagymamáék előtt, nagypapával az árokparton hülyéskedve. Negyven éve.

Kimondani is durva, mennyire régen volt.

Egyedül akartam kicsit kószálni a tó körül, felmenni az új kilátóba, enni egy túrógombócot a Halászcsárdában, inni egy kávét a kilátós teraszon, autókázni a nádasnál, de így szülőket kellett Pestre dobni, merthogy kezdődik a meccs.

Mindegy, megyek máskor.

Pedig a nyugdíjas diplomata rokonbácsi (84) annyira vicceseket sztorizott a kiküldetéseiről, a kubai nagykövetséges, rumivós történetein nagyon röhögtünk. Bírom a pasit, sztem élénkebb szellemileg, mint én. :D

Vasárnap meg összekaptam a külsőmet, meg éjjelre átjött Kócos, akibe szerelmes a cica, pontosabban a cipőjébe, azon fetrengett (a srácnak egy 30 kg-os kutyája van, azt érezhette?).

Olyan szép reggeli látvány egy fiatal, kockahasú férfi a nappalimban, amint körbeudvarolja a szép cica...

Elrohantam endokrinológiára munka előtt, mert az éves vizsgálaton a doki kitalálta, hogy gond lehet a pajzsmirigyemmel, nézessem meg. Felírtak kb. 20 összetevős vérvételt, terheléseseket, UH-t. Ezt állja a céges biztosításom, a mammográfiát, amit a nőgyógyász írt fel, azt nem. Még böngészem a szerződést, szerintem benne van a csomagban.

A hangulatjavítóról azonnal le akar állítani a doktornő, hát most melyik orvosnak higgyek? Inkább szeretnék neki.

Így egy hét után sok tapasztalatom van. :D

Inkább magamnak írom le.

Pro:

Nagyonpro: Übercuki. Bújik, simogattatja magát, dagaszt, ölelget és dorombol. És pofázik. Folyamatosan magyaráz és néz, hogy megértettem-e, csinálom-e végre.

Barátságos, sosem fúj, karmol, hisztizik.

Csodaszép, de lehet, elfogult vagyok.

Szinte semmi teendő nincs vele, eszik, iszik, eljátszogat. Szerintem az ellátása napi 3-4 percnél nem igényel többet, inkább foglalkozni kell vele, de azt úgyis kiharcolja. :D

Illatos.

Szórakoztató játszani vele.

Minden érdekli, ragaszkodik, tapad rám és megfigyel.

Nem ismerte a redőnyt, nézett a jelenségre döbbenten, hogyan csinálok sötétet és kapcsolom le a napi moziját. De tegnap már tiltakozott, hogy éjjelre leeresszem, mert ő kukkolni akar. :D Legyen.

Elsőre szobatiszta, profi (púderillatú) alomhasználó.

Okos, tudja, hová nem mehet fel, mit nem csinálhat. Kicsit féltem, hogy nem lesz meg a kis szférám, ha túl sok volt a napi inger, de megtanulta, hogy a hálóban nincs játék, ágyra nem mászhat fel. Azért lentről dumálgat nekem. :D

Tudom, melyik az "anyádat" hangja, amikor pofázik és nem figyelek, majd sértődötten elvonul egy oktávval lejjebb beszólva. :'DD

Végtelenül tanulékony. Játékokat, napirendet, házirendet. Az este összeállított bútorára már felmászik (fájós derekú szívesebben vakargatja állva, ott meg pont elérjük egymást), belakta, onnan sasolhatja az egész lakást. A tükörből. Szerintem azt hiszi, így nem látom. :D

Hozza a kedvenc játékát, mint egy kiskutya.

Azt hittem, a pecás egerét azért kapja el és borul vele hanyatt, mert elégedett, de lassan felfogtam, hogy meg kell dicsérnem, hogy elkapta a rágcsálót és arra vár. :D

Aggódtam, hogy a lakás minden pontja róla fog szólni, de egy kis macskatorony a sarokban (a tükörnél, ugye), pokróc a kanapé harmadán, két kis tál a konyha sarkánál, egy alom a fürdőben, meg néha 1-1 minijáték itt-ott.

Kontra:

A szőrt elhagyja itt-ott.  Meztelenül szoktam volt otthon lenni, de így már nem ülök rá a kedvenc, direkt erre kijelölt párnámra sem. Meghát befurakodik az ölembe. Amint hazaérek, kaja neki, ruha átvesz. (De undorodom az otthoni ruhától, brrr.)

Bezárom a hálóajtót éjszakára, pedig kicsi és úgy levegőtlen, majd megszokom, hogy babrál fél éjszaka, vagy dumál hajnalban és akkor nyitvahagyom.

Nem merek erkélyajtót nyitni, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem zsiványkodik kint, rossz az egyensúlyérzéke, le ne boruljon, át ne szökjön a szomszéd lányhoz. Vagy a tetőre. Pedig nagyon szeretek szellőztetni.

Ellopja a show-t, ha jönnek a fiúk, velem nem foglalkoznak annyit. :/

Nem mehetek el a konyhából, ha főzök, ne kotnyeleskedjen. Pedig én pont le szoktam ülni kicsit, amíg rotyog.

Még nagyon figyelem egész este, majd megszokom, hogy elvan ő magának, ha azt szeretném. (Kicsi a lakás és mindig ott van. Néha már átbotlottam rajta.)

Hát ez nem nagy kontra a prokhoz képest, ugye? :)

Gondoltam, rámfér, szóval elmentem szoliba (1 000 Ft), beugrottam a BioHairbe, vágattam pár rövidebb első tincset, mert egyhosszal nagyon gömbölyű a fejem (1 000 Ft), beugrottam cicusnak kajáért és egy újabb játékért, bár mindig ugyanazzal játszik, persze amihez én is kellek (1 000 Ft). Kellett még ruhatisztítóhenger ipari mennyiségben, mert a vedlése óta senki nem törődött a macsekkal és egy fél jurtányi nemezt fésültem ki eddig belőle.

Aztán hazaugrottam, hogy irány a konditerem, leültem a hülyefejű mellé, aztán már nem is volt kedvem elindulni. Annyira megnyugtató, ahogyan rajtam szuszogva alszik az a meleg puha szőrösség.

Reggel óvatosan kicsalogattam az erkélyre, még nem engedtem eddig.

Teljes döbbenet volt a fején, hogy ahol ő állandóan bámészkodik, ott át is lehet menni. :D Kijött, terepszemlézett, kihajolt fél testtel a korláton, reménykedtem, hogy csak tudja, meddig lehet. Aztán becsalni alig tudtam. :D

Az egyetlen és igazán nagy gondunk, hogy nem hallgat semmire. Valószínűleg nem hívták sosem, sem a cic, cica, gyere ide, sem a jelenlegi nevére nem hallgat, fel sem emeli a fejét (nem, nem süket), zörgés, kattogás, csettintés, semmi. Úgyhogy az idomítás folytatódik.

Az ágyra már nem jön fel, éjjel kevesebbet dumcsizik unalmában, a kanapén már nagyjából csak oda kucorodik, ahová a pokrócot tettem neki.

Valami jutalomfalatos játékot ki kéne találni, hogy megtanulja, jöjjön oda, ha szeretném, nehogy leessen, vagy kiszökjön a lépcsőház felé. Én ilyen cicát még nem láttam.

Lakótársam van.

Múlt héten elmentünk Győrbe meglátogatni, allergiás vagyok-e egy egyéves, menhelyi cicára (mert nincs elég gazdátlan cica Budapesten, ugye). Nem voltam.

Szóval pénteken megkaptam.

Cirmos, picike, vékony, szépséges zöld szemű, egyébként is csudabájos cica.

Két napig matricaként tapadt rám levakarhatatlanul.

Annyi helyre dobálták már szerencsétlent, 800 km-ről hozták Pestre egy dobozban, onnan Győr, megint Pest egy üres lakásban, aztán nálam kötött ki, a teljes pániktól bepisilve az utazótáskában, mindezt két hét alatt, nyilván "meg akart felelni", hogy maradhasson.

Jött két hangos ismerős a növényeimért tegnap, ismét annyira beparázott, hogy a kanapé mögül nem tudtam előcsalni. Félt, hogy megint mennie kell...

Pedig nem.

Kapott játékokat, megtudtam a kedvenc kajáit, attól extázisban. Tuti éhezett, két hüvelykujjammal-mutatóujjammal körbeérem a pocakján is bőven (egy évesen!), kilógnak a csigolyái.

Azonnal bújt, és irtó sokat pofázik. Ez egy pofázós macska. Mindent magyaráz, és ez éjjel áromkor az ágyam mellett annyira nem vicces.

Egy nap alatt megtanulta, hogy az ágyról lepakolom, és hogy éjjel becsukom a hálóajtót, mert már én is aludnék.

Persze hajnali 3-5 között fedezi fel a zörgős játékait, kergeti azokat, rohangál, dumál.

Szobatiszta volt elsőre, alomra ültettem, elfutott, háááát, gondoltam, hosszú menet lesz. Aztán látom, beleül, kapar, dolga végeztével szépen eltakarja, a púder(!!!) illatú alomnak 4 nap alatt semmi szaga.

A cica meg illatos.

És szép.

Ma már kezdett genyázni, csak akkor jön, ha a kajája felé indulok, dehát ő macska. Majd jön, ha kényeztetés kell, vagy a kedvenc játéka.

Amit már utánam hoz, szolga, játssz. :D

Egyébként fél napot végigalszik a napon, az ablakpárkányon, a kanapé mögött, a virágok, vagy a fotel alatt, aminek leér a föld közelébe a huzata, ezért ő lát, de őt nem, ideális.

Majd még a holnap érkező bútorára akarom felszoktatni. Egy macskát. Hehe.

Doki jövő héten, nézze át, meg írja át a csip telefonszámát az enyémre.

Hisz csipje, útlevele, oltásai vannak, ivartalanított kislány, nem beteg, csak kicsapták 5 társával szegényt.

A három randipasim mind azonnali szerelembe esett, ő meg nőiesen hanyattvágta magát egy jó kis vakarászásra.

Kicsit ellopja a show-t tőlem, de legalább foglalkoznak vele.

Tegnap magárahagytam pár órára, szvsz fel sem tűnt neki. Az éjszakai nem foglalkozásért duzzog kicsit, de meg kell szokja, hogy én nappal dolgozom egyelőre.

Kis szépség.

Hétvégén randiztam kockahas nbII-vel, három éve jár át, de nem tudok nicknevet.

Elárulta, hogy látta a fotóimat Judós3-mal. Ismeri. Egy évfolyamba jártak gimiben és oltári nagy suttyónak tartja, s.gghülyének és szemétnek. Majd próbált finomítani, de érezhetően volt pár konfliktusuk anno. :D

Volt nálam szintén nem tudom nickű srác, meg Kócos is átjött vasárnap hat felé és másnap délután fél kettőig nem igazán szálltunk ki az ágyból. <--- Ő meg tavaly egy időben vizsgázott egy fitnesztanfolyamon Judós3-mal (hátha nem a diplomájával kezdene majd valamit). Esélyes, hogy találkoztak anno. :D

Ma már dolgozom két szabinap után, nyakambaborult minden (most telefonban vagyok, lenémítva :D).

11. éve a cégnél dolgozom.

Mindenkinek adott a lehetőség, hogy elmenjen home office-ba, nyugiban, otthonról dolgozni, vagy épp a kéményseprőt várni.

Kolleginának és nekem nem, mert olyan a munkakörünk, személyes jelenlét, blabla. Egyébként ha szabin van egyikünk, akkor is megoldja a másik.

Kicsit elegem volt, hogy ezalatt a kollégáim nem is elérhetőek, én meg nem is lógnék, de képtelen vagyok ebben a káoszban pontosan és alaposan dolgozni, szeretnék nyugiban megoldani 1-1 nehezebb feladatot.

Megkörnyékeztem a kedvenc business partneremet, meg a HR-es összekötőnket, hogy ugyanmár nézzünk utána ennek a szabályzatunknak. Ők meg csípőből rávágták, hogy az nekem is jár.

Szóval kaptam évente egy teljes hónap home officet!!!

Na végre.

Reggel a kontrollon megkértem a cuki ötvenkörüli, meleg nőgyógyászomat, hogy vizsgálja már meg a melleimet is, ez a G-H-s méret eléggé nehezen vizsgálható (mindig érzek valahol csomókat). Megtette, menjek majd mammográfiára is.

Aztán kiderült, hogy Béká barátnőjének az expasija. Szóval lehet, hogy nem meleg.

Mondjuk akkor is megkértem volna, csak akkor nem vihorászok közben, meg mesélek vicces történeteket.

Aztán elmesélte, a cégem ügyfélszolgálatával mennyit szenved és képtelenek vagyunk elintézni a kérését, felajánlottam neki, hogy soron kívül ráhatok egy kicsit az ügyére, de azt mondta, megoldja.

Azért beígértem, hogy a fél év múlva esedékes kontrollomon jelezheti, ha meggondolta magát. :D

Reggel elugrottam a hangulatstabilizálóm receptjéért.

Kollegina (asztaltársam 11. éve) szerint a nagy kilengéseim teljesen elcsitultak, látszik, hogy nincs kiugró mély- és magaspont. Szerinte nagyon harmonikus a viselkedésem.

Erre beugrom a receptért, rámnéz a doki és azt mondja, maga nincs olyan jól, mint eddig, úgyhogy lecserélt másik gyógyszerre. Próbált meggyőzni, miért, szerintem ha nem is tökéletesen vagyok, de élek és egyelőre bírom a terheket.

Nahát a minifelmérés eredménye szerint ti 40-200 000 Ft között raktok havonta félre, inkább ötjegyű összeget azért.

Főleg nem várt vészhelyzetekre és lakásrenoválásra, nyaralásra.

A váratlan közepes összegű kiadást a fennmaradó fizurészből fizetitek.

Ezalapján (nagymulti főhadiszállásán dolgozó, negyvenes, kétdiplomás budapesti nő, aki ebből semmit nem használ, max. a készségeit) egyelőre havi 85 000 Ft-ot teszek félre, plusz már lekötöttem a teljes prémiumomat, és hóvégén még kitalálom, lesz-e maradék (forgalmi készítés és teljes kocsigenerál után), hogyan alakul.

Remélem, ennél nagyobb összeget fogok, már irogatom, hogy mire folyik el. Interspar és durexőőő egészség...

Győzött az okosabbik énem.

És mivel az elmúlt kondizásoknál mindig ájulás széléig zuhant a vércukrom, most meg default szédülök, az alakom meg pont nem izgat, csak az állóképességem*, hát a kulacsomba rejtett energiaital illatos málnaszörp volt. Soha ilyen jól szörp még nem esett!

A teremben 21 órakor tömeg. A fecsketesthez már minek?

A holnapi ittalvásra Kócos jelentkezett be. A szerdaira a mittoménnicknevű kockahasú nb1-s, akivel csaltam anno Judós3-t, csütörtökön meg a mittoménnicknevű kockahasú nb2-s akar nálam aludni, régen nagyon kedvenc volt, valamit tud az ágyban.

Meg egy állandó kismacska is alhatna itt.

*Bár aki ennyi teli ikeás zsákot lecipel a tetőtérből egyhuzamban, annak sok erőnléti gondja nincsen. :D

Irtó sok a munka, naponta felmerül valakiben, hogy ezt még rámsózza. Mivel az Újnagyfőnöktől nem sok feladatot kapok, úgy látja, hogy "ubokaszezonom van" (kösz!), ezért rámbízott pár izgalmas feladatot.

Csakhogy a tanácsadók, a projekt, a millió rámmaradt és feldagadt feladat rajtam maradt, pont a sajátomra nincsen időm. Játszadozom a határidőcsúsztatásokkal, ellógok fölösleges megbeszéléseket, beígérek vállalhatatlant, illetve a HR megtanulja, ha ő hetekig ül valamit, itt sem lesz meg egy napon belül.

A gépem dráma, lefagy tíz percekre, néha ki kell lőnöm, az O365 meg egy nagy kalap xar.

Nem bírom már sokáig.

Bejött a táppénzes kollegina, jobban van, végre leültünk egy közös kávéra.

Egyik nap munka után szabadulószobáztunk a kollégákkal, utána koktéloztunk és meccset néztünk egy hideg romkocsmában, sikerült megfázom.

Esténként még mindig a kecó, órákig rámolom, hihetetlen, mennyi felesleges kacatom volt!

9 ikeás zsák könyvet, négy nagy tárolódoboz kreatív bisz-baszt, egy zsák filcanyagot, meg tepsiket, hatalmas fonott ládát vittem le a kocsiba, vissza nem jöhet!

A cimbiknek a most szombati kerti partin O-éknál kiterítettem a teraszra, mindenki elvitt 10-20 példányt, a maradék, kb. a fele megy adományba. Én nem fogom meggondolni magamat, így már tuti.

Örülök, hogy mindenkinek ajánlhattam a kedve szerint valót, szeretem, ha a könyv a beszédtéma...

Aztán ebéd után annyira szédültem (valójában csütörtök óta), hogy nem bírtam tartani magamat, elpunnyadtam a hintaágyban picit.

Este a többiek lementek koncertre, én lefalcoltam, mielőtt a tömegben ájulok el. Még hazavittem Cs-t a világ harmadik végére, de annyira rossz volt így vezetnem!

Hajnalban kelés, mert ha Bé vagy/és én a fejünkbeveszünk valamit, akkor racionális indokok (mint például hogy Pesten is találnánk kismilliárd lehetőséget :D ) nem állítanak meg minket, elmentünk Győrbe.

(Ha Bé meg Tobber felkel vasárnap hét körül, az nagyon komoly ok.)

Az idő szép, a karom leszakad az M1-es huplijain a volánt megtartani, ott cukiság, meg városnézés, kávé és nagyívű shopping olyan boltokban, amik szintén hemzsegnek Pesten is, dehát na. :D

Bakker, elfelejtettünk Billy Idolt hallgatni!!!

Hazaájultam és kb. reggelig aludtam.

Ma is végtelenül szédülök, a stressz sem tesz jót.

Nem tudom, hogy az alvás segítene, vagy egy jóleső kondizás tenne helyre (már 5 hete zsibbad a bal karom, de nagyon), még a pasikákhoz sincsen kedvem, pedig jelentkeznek szokás szerint.

Bevágok valami egészséges vacsorát (megérkezett a sárgadinnyeszezon málnával keverve, magas GI előre!), aztán meglátom.

A követező napokban megyek 3 szűrővizsgálatra, nem ezért, de legalább más területen legyek rendben.

Egyik exkollégánk 7 év után visszatér a cégünkhöz.

Facebookon átállította a munkahelyét ránk.

Ezt 280(!)-an lájkolták, kétszáznyolcvanan. :D

Asszem, a kollégáink örülnek.

Ötven kommentelője ünnepelte a döntését.

Szeretjük.