Morzsák, tényleg csak magamnak.
Az autómmal egy év alatt 2 000 km-t mentem. Kettőezret.
Forgalmit hosszabbíttattam. A márkaszervízben ők kérték, hogy hadd ne eresszék le az aranysárga érintetlen olajat feleslegesen. És hogy a fék be volt ragadva, annyira nem mozgattam ki.
---
Környezetbarát vagyok, és rosszul vagyok azoktól az autóval járó kollégáktól, akik 1. rinyálnak, hogy milyen rossz dugóban állni (mert metrón naponta kétszer vizes bugyiig izzadni, idegen táskákat veséből/ánuszból kitologatni nyilván nem. Miért is nem járnak akkor tömegközlekedve? Bubi állomás van előttünk, metrómegálló mellett vagyunk, a vonatok ide 10 percre állnak meg) 2. ők környezetbarátak, mert az autó akár 40 km-t is megy árammal. Negyvenet. A legtöbb a cégtől min. 60 km-re él ÉS mindig bejár. Élhetne a városban. 3. Okoskodnak, hogy nem kérnek nejlont a boltokban, max. papírzacsit. Szóval még sosem áztak el egy záporban úgy, hogy a staneclis kifli szottyosra ázott, vagy a papírzacskó alján megállt a víz és átáztatva a járdán landolt a teljes bevásárlásuk. 4. Ha a boltban nem kér nejlont, akkor mibe teszi a szemetét? Egy jóval vastagabb anyagú, nagyobb "holtterű" szemeteszsákba? Én meg a vékony anyagú, kis füllel összecsomózható tescos vékonyba. 5. A papírzacskó miatt fákat vágnak ki/újrafeldolgozzák, ami ipari szennyezés, oda-visszafuvarozás, ez is környezetkárosítás, csak mondom. 6. PET-palack, TETRAPAK, csapvízzel töltött vízautomata. Én egyiket sem. De az autós kollégáim bármit ki tudnak magyarázni önigazolásnak, nálunk ők külön kaszt.
---
Nem értettem, a mexikói hmmm ismerőseim miért posztolgatnak olyat, amiben az AMLO szerepel. Gondoltam, valami OMG-LOL rövidítés, még a szavakat sem értem spanyolul, nem terhelem az agyamat. Aztán Simót olvasgatva esett le, hogy ő a következő mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador.
Gáz vagyok.
---
Persze arról mindent tudok, hogyan kell hámot rakni cicára. Végtelenül kíváncsi, így a szemem láttára mászott ki a korláton kívüli peremre a teraszon, a sarokról kilógatta magát, mert a szomszéd kertben kiszúrt egy nagy macskát. Ha ott a mészkövön megcsúszik, zuhan három emeletet mit mondok az állatmenhelynek. Eséllyel a bokrokra a kertünkben, dehát azért mégis. Visszacsalogatni nem bírtam, végül felnézett a tetőre, hogy oda kimászna, és akkor elkaptam és becipeltem.
Szóval ezentúl vagy nem jön ki velem, ami sztem kicseszés, vagy leesik, ha ilyen bénácska, vagy kap egy vékonyka pórázt, aminek hosszú a szára, és akkor szimatolgathat körbe, vagy rögzíthetem a kerti bútorhoz, akkor lófrálhat a párkányon, a virágok közt, ülhet a kanapén az ölemben, vagy behúzódhat az árnyékba. De az nonszensz, hogy a teraszomat ne tudjam használni, mert féltem.
